Azt mindenki tudja, hogy Dánia hangszóró gyártásban nagyhatalom. Azt már kevesebben, tudják, hogy hallgatnivalóval is ellátja a Európa nagy részének jazz-rajongóit. Még kevesebben tudják hol vannak a Feröer-szigetek amely a középkor óta lakott, vulkáni eredetű szigetcsoport az Atlanti-óceán északi részén, nagyjából félúton Norvégia, Skócia és Izland között. Be kell vallanunk nem sokat tudunk az arrafelé mozgalmas jazz-életről sem, és ez az első CD-lemez amit szerkesztőségünk erről a tájról kapott. Kellemes élményünket osztjuk meg most az olvasókkal.
A lemezt Richard Anderson nagybőgős jegyzi, aki 1982-ben született. Zenész családban nőtt fel, de csak 14 éves korában (egy sajnálatos baleset folytán szemsérülést szenvedett) kezdett komolyabb zenei tanulmányokba. 2008-ban szerezte diplomáját a Carl Nielsen Academy of Music konzervatóriumban. Ezután a Manhattan School of Music in New York mesterképzését végezte el (2009), majd a Rhythmic Conservatory in Copenhagen posztgraduális diplomája következett (2014). A dán jazz-élet egyik legérdekesebb karaktere zeneszerzőként és nagybőgősként elismert a modern jazz területén. Több elismerés között elnyerte az AllAboutJazz – „Best Danish Releases of 2010” díjat legjobb jazz-album kategóriában, ugyanebben az évben „Jazz musician of the Year 2010” év zenésze lett, emellett elismerései között szerepel a „The NHØP Honorable Mention” at The international Bass Convention, 2013 díjja. Jelenleg a Feröer szigeteken él családjával.
…”Széles körben mozgok a jazz és annak alműfajai között, a mainstream-től az avantgard-ig, nagy szeretettel tekintek a szabad improvizációra. Munkáimat az északi dal és zenei hagyomány veszi körül”… – nyilatkozta Anderson.
Richard Anderson & Immer Grün – What’s New? Című lemeze egy jól összehangolt, tartalmas hangzású kvartett munkája, amely egyedülálló és energikus játékkal örvendezteti meg hallgatóját. A műsor örökzöld dallamokon alapul és a folyamatosan változó improvizációkon keresztül tartja fenn a figyelmet. What’s New? A téma Bob Haggart nagybőgős által 1938-ban írt jazz-standard, de ez egy sarkalatos kérdés is, amely sok jazz-zenész figyelmét felkelti, amikor előveszik a klasszikusokat, amelyeket újra értelmeznek.
Ez a második album amelyben Richard Andersson eredeti jazz-standard dallamokat dolgoz fel. Jelenlegi kvartett felállásban két német free-jazz legendával, Rudi Mahall basszusklarinét és Henrik Walsdorff alt-szaxofon főszereplésével, valamint Kasper Tom dobossal kiegészülve készítették legújabb lemezüket. A jazz történetéből kitörölhetetlen dallamokat vettek alapul, az átdolgozások lenyűgözőek és frissek, amiket minden felesleges sallang nélkül, nagy energiával játszanak. Az alapok Thelonious Monk és Charlie Parker swing-stílushoz közel álló szerzeményei. Andersson a témákhoz a lehető legjobb módon közelít, míg a többiek a klasszikustól eltérő, de finoman kidolgozott változataikat ötvözik egybe. Kellő tisztelettel közelítik meg a nagyok műveit és helyezik át saját értelmezésükbe, vidám, de mégis kompromisszumok nélküli zenei környezetbe.
Az egyértelmű és érzékeny kifejezés, amit a skandináv hangzás jellemez, a modern amerikai jazz-idiómában időnként avantgardista módon, erős és hangsúlyos szimbiózisban a két kultúra között, szoros egységként hangzik el. Mindez modern, nyitott és korlát nélküli játékkal, szem előtt tartva a klasszikus hangulatot és erényeket kerül bemutatásra. A dallam-költészet lehetőséget kínál, hogy a muzsikus megkeresse az egyéniség zenéjének sarkait. Valójában így érdemes szabadon játszani és összevetni a saját elképzelést a régi dallamokkal.
A Vanløse-i The Village Recording stúdiójában, 2018 júliusában, néhány óra leforgása alatt, különösebb ismétlések nélkül rögzítették a lemez anyagát. A hangmérnöki munka John Fomsgaard teljesítménye, ami jól példázza a kiválóan tiszta hangok és a muzsikusok összhangjának felvételen megvalósított együttes hatását. Anderson debütálása óta számos, érdekes lemezt adott ki. Ez az új album csak megerősítette státusát, mert nem hallani rajta a rutint, viszont érezni a jól megalapozott együttműködést, a régi dolgok iránti valódi szeretetet és az újdonságra törekvés vágyát. Különlegessé teszi az albumot, hogy a „felfedező” hallgató részese lehet a dallamok ismerős terepének, de az a tény, hogy a „bandában” nincs zongora, már meglepetéssel hat. Andersson nagyon jó bőgős, még akkor is, ha a háttérben tökéletesen kísér, miközben Mahall és Walsdorff az élen szólózik, a műveket Kasper Tom dobjátéka segíti kerek egésszé varázsolni.
Ezt a modern felfogású, de mégis lélekkel telített zenét egészen addig lehet játszani, amíg a föld kerek.
