Érzései mindenkinek vannak. Egy figyelmes hallgató el tudja dönteni, hogy az a zene, amit éppen hall, milyen érzéseket kelt benne, vagy, hogy egyáltalán hatással van-e rá. Érzelmek nélküli kompozíció ugyanis nem létezik. Minél többet hallgatja az ember a muzsikát, annál inkább megérzi a csend jelentőségét a zenében. Ennek mintegy következményeként elkezdi keresni a csendet önmagában is. Megérti, hogy a zene egy nagyon különleges lehetőség a spiritualitás megélésére. A zene úgy egyetemes, hogy túl van valláson és nyelven, mégis hidat tud képezni a kultúrák között. Egy jó album nem a zenei rendszertől lesz jó, hanem az előadótól és a hallgatóságtól, akik együtt teremtik meg a zenéhez elengedhetetlenül szükséges közeget. A muzsikusok elérik céljukat, hiszen a zene tartalmi lényege napvilágra kerül, megvilágosodik a struktúra, kifejeződnek az érzelmek és jól dekódolhatóak a gondolatok. Mondhatni egységes a színvonal, a lemezek tartalmas hallgatni-valók azoknak, aki rendelkeznek a megfelelő nyitottsággal a mélyebb üzenetek befogadására.
EURO-ORIENTAL CONSORT: Clouds on the Lake
Ha, röviden szeretnénk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy az EURO-ORIENTAL CONSORT névre hallgató formációban régi barátok és zenésztársak gyűltek össze közös gondolkodásra. Az alapvetően trióként működő zenekarban Szabó Sándor társa, Ralf Gauck és Major Balázs. A koncerteken az együttes különféle kombinációkban működik, így alkalmanként Heidrich Roland gitárossal és Weixelbaum Laura énekessel egészül ki a csapat. EURO-ORIENTAL CONSORT egy nyitott zenei műhely, ahol az eredeti tagok mellett vagy helyett mások is szabadon részt vehetnek és működhetnek egy ugyanazon koncepció mentén. Így került sor a bemutatkozós album kapcsán Heidrich Roland gitáros csatlakozására is. A zenekar bemutatkozó korongja a Cloud on the Lake címet kapta. Kelet távoli világa felé mindig érdeklődéssel hajolt az európai ember, mert vonzza titokzatossága, színei, különös emberei, mesevilága, zenéje sokszor pedig éppen az ismeretlensége. A lemezt hallgatva gyorsan rájöhetünk, hogy a kelet zenéje az együttes tagjait is megérintette. A felvételek jól érzékeltetik, hogy a muzsikusok egyre közelebb kerülve a keleti muzsikához, a modalitást újra felfedezve újra is értelmezik. A repertoárba szereplő számok kivétel nélkül kreativitásról és az érzésekről szólnak. Az olyan kompozíciók ezek, – az „Open The Door-tól” a címadó „Cloud on the Lake”-ig és a „The Peace in His Heart”-ig – amelyek megszólaltatásakor minden egyes hangnak és minden egyes hangköznek, de a hangok közti csendnek is meg van a maga sajátos és egyedi szerepe. A Cloud on the Lake csak egy nyitott szívű hallgatóság számára mutatja meg a teljes mélységét.
Szabó Sándor és Fernando Freitez Gassan: Convolution
Sokan elfilozofáltak már arról, hogy a tervezés vagy a spontaneitás a jobb. Természetesen ahány ember annyi vélemény van ebben a kérdésben. Talán az a megállapítás áll a legközelebb a valósághoz, amely szerint rövidtávon konkrét tervekkel érdemes a vágyainkat a megvalósulás irányába terelni. Ha ehhez hozzá tud csatlakozni a jelenlét állapota – amikor pillanatról pillanatra megvalósítjuk azt, hogy a középpontunkban tudunk lenni, nem elfelejtve azt, hogy merre tartunk – akkor az pozitívan hat a céljaink elérésére. A spontaneitás a pillanatban hoz olyan értékeket, amelyek még színesebbé, és szebbé teszik azt, amit megterveztünk. Az egymást jól ismerő két muzsikus, Szabó Sándor és Fernando Freitez Gassan új albuma, a Convolution is a tervezés/spontaneitás jegyében fogant. Több alkalommal turnéztak már együtt Magyarországon és minden alkalommal szántak néhány napot a közös komponálásra, improvizálásra is a magyar gitáros váci stúdiójában. Az első találkozáskor készült duó felvételek nagy része Venezuelában jelent meg Fernando Freitez Evocación című albumán. Néhány évvel később újabb hazai koncert körút várt a két muzsikusra. Kihasználva a találkozás, az együtt-játszás által keltett különleges inspirációt egy egész albumnyi új anyagot rögzítettek. A 17 kompozíció között éppen úgy megtalálhatjuk a rövidebb zenei gondolatokat (pl. a „Recuerdo” és a „Patmos”), mint a nagyobb lélegzetű műveket (pl. az öt tételből álló „Convovulvus”). Milyen világba csábítja a két művész a zenei üzenet tolmácsolásával hallgatóságukat? A válasz egyszerű, hiszen a mából – nagy távlatokat átfogva – egy időtlen világban találja magát a hanganyaggal ismerkedő ember. Néhány szám esetén (pl. a „Two Views From The Fores? The Blue Snake”, a „Pilgrimage”, a „Suite: Prelude” és a „Suite: Ricercar”) kifejezetten olyan érzés keríti hatalmába a hallgatót, mintha lebegne egy idő nélküli űrben. A Convolutium című album egyenlő a szabadsággal. A lemezhallgató ugyanazt a szabadságot tapasztalja meg, mint amit egy meditáció közben átélhet.
Szabó Sándor és Heidrich Roland: On the Path of Manes
Egyrészt tiszteletreméltó, más részt pedig valami misztikus fény lengi körül azt, amikor egy művész hagyja, hogy egy anyag akár évekig is érlelődjön a belső énjében. Ez a folyamat játszódott le Szabó Sándor új lemezének, az On the Path of Manes megszületése kapcsán is. A Heidrich Rolanddal közösen készített album a kettőjük 2009-2012 közötti zenei együttműködés egyfajta lenyomatát jelenti. Ez a néhány év az intenzív közös munka időszaka volt a számukra. A közös elmélkedések, improvizációk, célja az volt, hogy kihasználva a gitárjaikban rejlő kifejezési lehetőségeket, kialakítsanak és megszilárdítsanak egy a mai akusztikus gitár világában egyáltalán nem jellemző zenealkotói koncepciót. Mint koncepció természetesen csupán idézőjelben értendő, és legfeljebb annyiban, hogy meghatározott módszert jelentett számukra. A módszer pedig a rendszeres találkozás, a közös improvizációkon át egymás mélyebb zenei megismerése, a lélek legfinomabb rezdülésére való kölcsönös reagálások kifejlesztése. Érezhetően mind a két fél újszerű hozzáállással, fokozott tudatossággal nyúlt a kompozíciókhoz egy közös célt szem előtt tartva. Mindez merőben különbözik az egyéni alkotás közben alkalmazott gondolkodás- és látásmódtól. Úgy sikerült felhozniuk önmagukból az improvizált darabokat, hogy azok belső logikája, struktúrája megmaradt. Ezt pedig azért szükséges kiemelni, mert ők a zenét nem megkomponálták, hanem lehatoltak oda ahol az a legtisztább formájában elérhető és intuitív csatornáikon át a felszínre hozták. Ugyanis a hitük szerint ezek a zenék belül mindig léteztek és létezni is fognak. Ha egy az improvizált zenében jártas hallgató végighallgatja ezeket a darabokat, azonnal fel fog tűnni neki, hogy semmilyen ismert, vagy divatos „improvizációs rendszer” nem hallható ki belőlük. Arról pedig nem is beszélve, hogy mentesek mindenféle ismert gitárzene stílus hatásaitól.
Az On the Path of Manes című album a küzdő emberről, a hősiességről, a hősi magatartásról, a küzdeni tudásról, az emberi akaraterőről és a kiváló helytállásról szól. A 12 kompozícióban kifejezésre jut az élet igaz értékeinek győzelemre jutása. A „Hősök útján” járni felemelő, de egyben felelősségteljes dolog is. Mégpedig azért, mert a hősök már túljutottak ezen, mi pedig még csak valahol poroszkálunk rajta…
Az album repertoárjában szereplő művek döntő többségét kétféle változatban is megtalálhatjuk. Ezzel is igyekeznek hangsúlyozni az alkotók, hogy fontos a világunk dolgait több aspektusból is szemlélni. A kompozíciók között éppen úgy hallhatunk könnyed „ecsetvonással alkotott” tételeket (pl. a „Dance on the Field I-II.” és a „Nostalgic I-II.”), mint bonyolultabb zenei struktúrákat (pl. a „Tensely I-II.” és a „Unity and Debate I-II.”). A Szabó-Heidrich kettős olyan atmoszférát alakít ki, amelyben döntő fontosságú a közös játék csiszoltsága, az eleganciája és felszabadultsága.
A muzsikus elárulja a felvételek technikai hátterét is. Szabó Sándor így vall erről: „A felvételek technikai háttere sem mondható tipikusnak. Az én hangszereimhez 2 db párba válogatott Microtech Gefell M 930-as, Roland gitárjaihoz pedig egy DPA 4011 TL ugyancsak párba válogatott Jecklin tárcsára szerelt mikrofonpárt használtunk. A mikrofonok cardioid karakterisztikájúak, így a kis térben felvett hangszerek jól elkülöníthetők maradnak a sztereó térben. A mikrofonokat előre úgy állítottam be, hogy lehetőleg ne kelljen panorámázást alkalmazni. A gitárokat mindig sztereóban veszem fel, mert az egy mikrofonnal készült felvétel minden esetben természetellenes hangképet ad a gitárról. A felvételeken így a gitárok nem egy pontból „szúrnak”, hanem kiterjedésük, aurájuk van és szinte megfogható pozíciót foglalnak el. A mastering folyamata csupán annyiból áll, hogy a direkt hangot belehelyezem egy Bricasti M7, vagy egy Quantec 2498 térszimulátorral kreált sztereó térbe. Nem használok hangszínszabályzást és dinamika processzorokat. Ehhez a mikrofonokat tökéletesen kell elhelyezni és addig keresem a megfelelő pozíciót, amíg azt nem hallom, amit akarok. Ezzel a módszerrel felvételen rögzített minden információ sértetlenül megmarad. Mindegyik hangszer minden hangja, minden pillanatban analizálható, a hallgató arra figyel, amire akar, és minden részletre ki tudja terjeszteni a figyelmét.” Az eredmény pedig egy pihentetőnek ható természetes hangkép, mely tökéletesen szolgálja a muzsikát és nem kevésbé a hallgatót.
