– avagy, melyiket válasszuk az audio-rendszerhez?
Ha digitális elven működő készülékek, streamerek és digitális-analóg konverterek, között csatlakoztatásáról van szó az audio-rendszerekben, a két leggyakoribb lehetőség ez. Mindkettő lehetőség digitális jelek átvitelére, „szállítására” használható. Egyszerűnek tűnő út amikor a digitális jelet továbbítjuk a DAC-hoz. Az egyszeri felhasználó nem is gondolná, de jelentős különbségek vannak, amelyek befolyásolhatják a hangminőséget és az általános zenehallgatási élményt.
Az optikai kábelek és a koaxiális kábelek közötti különbségek jelentősek. Az optikai kábelek a fényt használják a digitális audio-jel továbbítására. Ez azt jelenti, hogy immunisak az elektromágneses interferenciára és a parazita áramok hatásaira, amelyek befolyásolhatják az elektromos jelet. Az audio-jelet azonban továbbítás előtt fényimpulzusokká kell alakítani, majd érkezéskor vissza kell alakítani elektromos jellé. Ez a kettős átalakítási folyamat minimális késleltetést és lehetséges információvesztést eredményezhet.
A koaxiális digitális csatlakozás (SPDIF) alapja az egyedi kábelek által közvetített, továbbított digitális audio-jel, mielőtt azt analóggá alakítanák, majd felerősítenék. A koaxiális elv és módszer az audio-világ legelterjedtebb digitális csatlakoztatása. Annak ellenére, hogy ugyanazokkal a csatlakozókkal rendelkeznek, mint az RCA jelkábelek, teljesen más funkciót látnak el. A koaxiális kábelek a digitális jelet elektromos impulzusok formájában egy árnyékolt központi vezetőn keresztül továbbítják. Felépítésüknek köszönhetően nagyobb sávszélességet és kisebb jel-torzítást tudnak kínálni, mint az optikai kábelek. A leggyakoribb felhasználási forgatókönyvek egy digitális forrás, például CD-lejátszó vagy PC (SPDIF) és egy dedikált vagy integrált digitális-analóg konverter (DAC) közötti kapcsolat. Sok audio-rajongó úgy találja, hogy a koaxiális digitális csatlakozással kapott hangzás természetesebb és zeneibb, mint az optikai csatlakozással létrehozott eredmény.
Miért előnyös a koaxiális digitális csatlakozás?
Azok számára, akik valósághűbb és magával ragadóbb hang-élményre vágynak, gyakran a koaxiális csatlakozás a legjobb választás. A koaxiális csatlakozás közvetlenebben és kevesebb konverzióval továbbítja az audio-jelet, mint az optikai kábel, így természetesebb és részletesebb hangzást tesz lehetővé. Ezenkívül a koaxiális kábelek több adatot szállítanak, mint az optikai kábelek, csökkentve a tömörítés lehetőségét és ezzel is kézben tartva a hangminőséget. Sok csúcskategóriás DAC és erősítő jobb minőségű koaxiális bemeneteket kínál, mint az optikai bemenetek. A legjobb audio-streamerek, a stabilabb és jitter-mentes* jel érdekében, támogatják a koaxiális digitális csatlakozást. Végül, az optikai kábelekkel ellentétben, amelyek fényszóródást és fényvisszaverődést szenvedhetnek a kábelen belül, a koaxiális kábelek lineárisabb és megbízhatóbb átvitelt biztosítanak.
Mikor válasszunk optikai kábelt? Míg a koaxiális kábelt gyakran előnyben részesítik a sztereó-rendszereknél, vannak olyan helyzetek, amikor az optikai kábel megfelelő választás lehet. Ha olyan eszközöket kell csatlakoztatni, amelyek elektromos leválasztást igényelnek a föld-hurkok és zúgás elkerülése érdekében, ha az audio-rendszer erős elektromágneses interferenciának van kitéve, vagy ha olyan házimozi rendszert használunk, ahol a két csatlakozási típus közötti minőségbeli különbség kevésbé észrevehető, akkor az optikai kábel használatát érdemes megfontolni.
Ha úgy döntött, hogy koaxiális digitális csatlakozást választ, az audio-jel lehető legjobb átvitele érdekében elengedhetetlen, hogy jó minőségű kábelt válasszon. Szerencsére a koaxiális kábelekből elég nagy a kínálat, amelyek optimális digitális jelátvitelt biztosítanak, az interferencia csökkentése érdekében a legjobb minőségű anyagokkal és fejlett árnyékolással rendelkeznek. Az ilyen típusú csatlakozásokhoz elengedhetetlen, hogy a megfelelő impedanciája 75 Ohm legyen.
Konklúzió
Az optikai kábel és a koaxiális kábel közötti választás az adott, konkrét felhasználástól függ. Ha az a cél, hogy a lehető legjobb hangzást hozzuk ki egy sztereó-rendszerből, akkor a koaxiális digitális csatlakozás, nagyobb zeneisége és hangzás hűsége miatt, szinte mindig a legjobb választás. Ha el kell kerülni az interferenciát, vagy elektromosan leválasztott eszközöket kell csatlakoztatni, az optikai kábel megfelelő alternatíva lehet. Ha egy minőségi koaxiális kábelbe fektetünk be, az jelentősen megváltoztathatja az audio-rendszer hallgatásának módját.
*A Jitter. Egy nagyon fontos problémára tekintünk most. Az elektronikában és a távközlésben a jitter kifejezés a jel egy vagy több jellemzőjének változására utal, mint például az amplitúdó, a frekvencia vagy a fázis. A jitter (egy bizonyos fajta torzítás) megjelenéséhez vezető okokat, a digitális alapú audio-rendszerek, készülékek és alkatrészek tervezésénél, erősen figyelembe kell venni. A jitter egy jel paramétereiben, például amplitúdójában, frekvenciájában, fázisában, impulzusszélességében nyilvánul meg, és ugyanúgy teljesítményspektrumon keresztüli ábrázolással jellemezhető, mint egy időben változó jel, azaz olyan mennyiségekkel, mint az RMS-érték vagy a csúcstól a csúcsig terjedő érték.
A jitter-periódus az idővel folyamatosan változó jitter-jellemző két maximális változása vagy két minimális változása közötti időintervallum. A jitter frekvencia a periódusának inverze. Az áramkör tervezési szakaszában a figyelembe vett frekvenciaspektrum 1 Hz (alsó vágási frekvencia) alá korlátozódik, és az alacsonyabb frekvencia értékeket nem veszik figyelembe. Különösen az olyan IP-hálózatokban, mint az internet, a jitter a továbbított csomagok vételi késleltetésének statisztikai változását jelenti, amelyet a túlterhelt útválasztókon belüli belső sorok okoznak.
Amikor digitális jelet nyerünk ki a CD-lemezekről, a jitter befolyásolja a mintavételezési folyamatot: amikor a CD-lejátszó az újraszinkronizáláshoz a lézert előre vagy hátra mozgatja a sávon (sek), a kinyert minták konkrétan megkettőzhetők vagy teljesen kihagyhatók. A probléma azért jelentkezik, mert a Rainbow Books definíciója (amely meghatározza az audio CD-szabványt) nem igényel blokkszintű címzési pontosságot. Egy újraszinkronizálás után az olvasás néhány blokkal korábban vagy később újraindulhat: az első esetben a minták ismétlődése történik; a második esetben néhány mintát teljesen figyelmen kívül hagy. Ezek a variációk szinte mindig ismétlődő, nagyon kicsi kattanásoknak hangzanak lejátszás közben. Az olvasás közbeni jitter korrekciója megfelelő szoftverrel jó eredményeket adhat. A szoftveres korrekciót úgy hajtják végre, hogy a lézerfej egy „keresés” után mindig egy kicsit visszalép a nyomvonalban, hogy kiolvassa annak egy részét, amely részben átfedi az előzőt, majd görgeti a két minta sorozatot, amíg meg nem találja azt a pozíciót, ahol az első sorozat vége megegyezik a következő kezdetével. A legtöbb digitális kivonatoló program jitter-korrekciót végez. A készülékgyártók úgy kerülik el ezt a problémát, hogy a teljes lemezt egy menetben, megszakítás nélkül beolvassák. Ez speciális lejátszók használatával történik, amelyek nagyon alacsony sebességgel működnek, így nincs szükség újraszinkronizálásra. A jitter-mérő egy tesztműszer a jitter-értékek mérésére, és DVD-és CD-meghajtók gyártásához használják.
