A Studer és a ReVox – két folyamatosan innovatív cég – különleges termékei nélkül egyetlen hanglemez, CD-lemez vagy egyéb audiovizuális adathordozó nem szólna úgy, ahogyan. A Studer- ReVox cégcsoport alapítója Wilhelm Mosimann, azaz „Willi” Studer (1912 – 1996) zürichi telephellyel rendelkező svájci vállalkozó volt, akit az audio-technológia egyik jelentős úttörőjeként tartanak számon. A Studer-ReVox cég története 1954-ben kezdődik, amikor W. Studer 25 alkalmazottal, sorozatban gyártotta az A36 magnetofont, a szalag-továbbításban három motorral, szíj és dörzskerekek alkalmazása nélkül. Az első német gyárat 1966-ban Löffingenben építették. A kiváló minőségű termékek iránt a rajongók és a szakértők körében egyaránt nagy lett a kereslet, néhány előkelő értékesítési pozíciójú félprofi gépre akár több hónapot is várni kellett.
A Studer- ReVox készülékek hangzása és hírneve nemcsak a legendás szalagos gépek (G36, A77, B77, A700, PR99) rajongói körében felejthetetlen, de az A812 MkII Master Recorder/Reproducer stúdió magnetofon minden bizonnyal a svájci cég 800-as sorozatának legelterjedtebb mesterfelvevője. „Igáslónak” tervezték, mindennapi „kemény” használatra készült. 1985-től 1996-ig gyártották, elődje összes tudását és szolgáltatását, valamint rögzítési és hangzási teljesítményét – még sok mást is – kínálja. Ez a típus egy kiváló példa a stúdióban használt analóg magnók utolsó generációjára, egy nagyon összetett gép, amelynek minden mechanikai funkcióját mikroprocesszorok vezérlik . Teljes komfortja a felvételkészítő világ legkifinomultabb igényeinek felel meg, gyorsasága, a szalag kezelésben gördülékeny és sokoldalú funkciói egyedülállók, máig tartja vezető szerepét. Abban az időszakban született, amikor a mechanikai vezérlés digitális lehetőségei kezdtek kialakulni. Az A812 (és modell variánsai) még mindig az egyik leggyakrabban használt Studer modell, a felvevő stúdiókban több példány jelenleg is használatos. Ezzel a készülékkel remekül lehet mesterszalagot készíteni!
Kompakt és robusztus kialakításával, rendszer-rugalmasságával és a mikroprocesszorok által biztosított nagyfokú kezelés kényelemmel a Studer A812 egy stúdióban minden követelményt kielégít, legyen az rádió, televízió, hangstúdió, színház vagy filmprodukció vagy tudományos intézet. Az A812 MkII analóg műszeres (VU Meter Bridge) változatban hihetetlenül jól néz ki, a szépen megmunkált valódi fa oldallapok látványa még elegánsabbá teszik, mint elődjét, az A80 RC modellt. Az A812 egészen más „vadállat”, mint a „bébi” A807, felettébb alkalmas a High-End bemutatótermek tekintélyt parancsoló referenciájaként, ezen nem múlik a hibátlan jelrögzítés vagy a jelforrás-minőség.
Studer A812 Master Recorder/Reproducer stúdió-kocsin, VU-mérőhíddal, kartámasszal
Főbb műszaki jellemzők
2 sávos sztereó felvevő, ¼ hüvelyk (6,35 mm) széles hangszalag alkalmazáshoz
Fejek: Line vagy Butterfly
Szalagsebesség: 30 – 15 – 7,5 – 3,75 ips (76,2 – 38,1 – 19,05 – 9,5 cm/s)
Kijelző: digitális, valós idejű mind a három sebességhez; Hour, Min, Sec.
Mikroprocesszoros kvarc-vezérelt működés
Szervo-vezérlésű szalag-továbbítás
Csévélési idő: kb. 70 mp / 760 méter
Csévélő-motor vezérlés impulzusszélesség-modulációval
Tekercsmag-tengely: AEG Hub Adapter (AEG-DIN standard), CINE (EIA), Trident (opcionális)
Orsó méret: akár 12,5” (31,8 cm) DIN fém orsókhoz vagy NAB tálcákhoz
Szimmetrikus (XLR) be- és kimenet
Kiegyenlítés: CCIR – NAB karakterisztika – választható
Rec-Play: kalibrált és nem kalibrált mód kapcsolással – választható
Tape „A” és Tape „B” választó-kapcsoló független előmágnesezés beállítás és memória-tárolás
VU-mérők: bemeneti vagy kimeneti jel monitorozása független potenciométerekkel
Szolgáltatásai: Szerkesztési mód Jog és Shuttle funkcióval, Zero locator; Locator 1; 2.Play, Master Safe-Rec Ready; Szerviz menü digitálisan programozható hang- és magnó beállítással, nem felejtő memória tárral; „Könyvtár” azaz csökkentett tekercselési sebesség; Varispeed, a meghatározott sebességtől való eltérés +/- %; Automatikus némítás tekercselési (FF-REW) üzemmódban. Beépített monitor hangszóró és fejhallgató kimenet (6,3 mm-es jack) a be- és kimeneti jel ellenőrzéséhez.
Méretek: 1180 x 630 x 660 mm
Tömeg: kb. 49 kg + stúdiókocsi
Mechanikai szerkezete – a fejblokk is és az egyéb szerelvények – öntött alumíniumötvözetből készültek, a gép rendkívül stabil. A szalag mozgatást kapacitív tacho-érzékelőkkel ellátott, kommutált, kefe nélküli, egyenáramú Hall-motorok végzik – a megoldások a rendkívül pontos szalagsebesség tartás és szalagkezelés érdekében történtek. A gyors szalagtekercselő sebességet és kíméletes, elektronikusan vezérelt szalagfeszességet kettő, váltakozó áramú tekercselő motor és érintésmentes szalag feszesség szabályzó biztosítja. Csökkentett tekercselési sebesség (Library Wind) állítható be. Egyszerű a szerkesztés; motoros és kézi vezérlés változtatható tekercselési sebességek állnak rendelkezére. A műsoridőt precíziós, elektronikus számláló – a vezetőgörgő forgásának fotoelektronikus pásztázásával – valós időben méri és jelzi. Spooling módban a frekvenciamenet felső határa csökkenthető (kapcsolóval választható). A monitor hangszóró a magnetofon burkolata alatt vagy a mérőhídon található.
Az alaptípus mono verzióban, a többi változat két-csatornás (opcionálisan időkódoló középső sávval) vagy sztereó gépként, külső mérőhíddal vagy anélkül készült. Négy szalagsebesség választható: 3,75/7,5/15/30 ips., a műsorszerkesztő utasításai alapján programozható. Az adott sebesség bizonyos meghatározott százalékban (lejátszás és felvételi üzemmódban egyaránt) változtatható. A be- és kimenetek szimmetrikusak, rendelhető volt be- és kimeneti transzformátorokkal is. Akár két szalagtípus kalibrációs adatainak (NAB/CCIR kiegyenlítés) memorizálása is rendelkezésre áll. Alapfelszereltségként akár 5 pozícióhoz is nullpont- és helykereső memóriát tartalmaz. A mérőhidas gépeken lévő kimenetválasztók (input, repro és syncron-lejátszás) a mérést a felvevő-fejen keresztül biztosítják.
A készülék külön vezérlő terminálról vagy számítógépről (RS232 interfész) keresztül távvezérelhető, ezért csatlakozási lehetőségek találhatók a fader/indító áramkörhöz, párhuzamos és soros távvezérlőhöz. A több mikroprocesszorból álló vezérlőrendszer által biztosított nagyfokú kezelési kényelem meghatározó funkciók elérését teszi lehetővé. Az utolsó üzemállapot a gép kikapcsolásakor (szalagszámláló, helymeghatározó címek, szalagsebesség, bemeneti és kimeneti szektorok beállításai) mentésre kerül, az üzemmód automatikusan aktiválódik, amikor a gépet újra bekapcsolják. Az audio-paraméterek beállítása mikro-processzorokon keresztül történik. A programozható üzemmódok körülbelül 100 funkciót tartalmazó listából választhatók ki, bármely funkció bármely gombhoz hozzárendelhető. A stúdiókocsin, a készülék alatt külön egységekben egy Dolby-HX-PRO szabványú zajcsillapító és egy TLS4000 típusú szinkronizátor is helyet kaphat – ezek a berendezések külön rendelhetők. A Studer A810 modell belépésétől kezdve volt egy automatikus hibadiagnosztika, amely a készülék bekapcsolásakor különböző állapotokat kérdezett és jelenített meg. Ez természetesen a Studer A812-vel is lehetséges. A kisebbik „testvér” a STUDER A807 is rendelkezett ezzel a funkcióval, amely készülék csak az A810 és az A812 modellek után került forgalomba.
Az 1980-as évek elejéig a hanglemez ipar a hangfelvételek rögzítésére analóg technikai berendezésekkel volt felszerelve, így a világ bőséges mennyiségű, aktív üzemben lévő szalagos gépét magasan képzett mérnökök hálózata tartotta csúcsminőségű állapotban. De, elkerülhetetlenül – ahogy az analóg átadta a helyét a digitálisnak mind a stúdiókban, mind otthon – a mérnökök iránti kereslet csökkent, így legtöbbjük nyugdíjba vonult, vagy tehetsége máshová irányította. A szakma ezen szintjét több évtizeden át tanulva és benne dolgozva, a különféle megközelítések mindegyikében jelentős tapasztalatot gyűjtve lehet elsajátítani. Egy Studer A812 MkII Master Recorder/Reproducer gépet csak így lehet jó eséllyel diagnosztizálni, javítani, újjáépíteni vagy helyreállítani, de még üzemeltetni is! Manapság csak egy maroknyi tapasztalt Master-Engineer van, és sokan közülük csak meghatározott professzionális stúdiókkal dolgoznak. Azok közül, akik a fogyasztói piacot szolgálják, a legtöbben általában meglehetősen elfoglaltak, a bonyolult munkák, az alkatrészbeszerzés, túlságosan időigényesnek bizonyulhatnak. Mivel jelenleg nem gyártanak vagy értékesítenek új gépeket nincs kiépített szervizhálózat. Akárhogy is, a kereslet és kínálat természetéből adódóan ebben a technikában semmi nincs olcsón.
Megjegyzés: Az otthoni zenehallgatás az 1970-es évek közepétől jelentőset fejlődött, különböző szakaszokon keresztül. A jelen digitális, nagy felbontású rögzítés és sugárzás világában már az alap-CD is eléggé elavultnak tűnik. De, nem számít, hogyan hallgatjuk a zenét – digitálisan, analógon vagy streamelésen keresztül, elengedhetetlen, hogy rendelkezzünk a legmegfelelőbb audio-berendezésekkel és a beállítási készségekkel, hogy a zenét valóságosnak érezzük. Nem a legkitűnőbb márkákról vagy a legdrágább felszerelésekről van szó – hanem arról, hogy valóban megértsük, hogyan működik mindez és tökéletes környezetet teremtsünk a hang életre keltéséhez. Mindenesetre az analóg magnetofonszalag nagyon jó – szubjektív, ha nem is objektív – minőségű hangzási eredményekre képes. Érdemes megjegyezni, hogy az 1950-es évek eleje és az 1980-as évek közepe között szinte minden zeneművet analóg módszerrel vettek fel. Még ezután a dátum után is elég sok műsort így rögzítettek. A legjobb gépek hangzásuk mellett egyben csodálatos mérnöki munkák, amelyeket érdemes megőrizni.
A történelem szerint a mágnesszalagos rögzítés a német Fritz Pfleumer nevéhez fűződik Az 1928-as fejlesztés az amerikai Oberlin Smith 1888-as találmányára és a dán Valdemar Poulsen által 1898-ban elsőként szabadalmaztatott gyakorlati alkalmazásra épít. A mágneses rögzítés terén az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a németek voltak az élen. Felfedezéseiket azonban nagyrészt titokban tartották a második világháború kitöréséhez vezető eszkalálódó politikai kontextus miatt. A háború alatt a szövetségesek rájöttek, hogy Németország továbbfejlesztette a technológiát, mert a náci rádióadások rögzített műsorai – amelyeket a szövetségesek figyeltek – nagyon jó minőségben szóltak! A háború vége felé, amikor a szövetségesek megtámadták Németországot, Jack Mullin amerikai katonát bízták meg, hogy vigye Amerikába és elemezze az ellenséges rádió-berendezéseket. A hír gyorsan elterjedt a benne rejlő lehetőségekről. Többek között Bing Crosby énekes sztár is felismerte a lehetőséget, hogy a gépeket műsorai rögzítésére használhatja. Nem sokkal ezután a technológia nemzetközi léptékű kereskedelmi forgalomba került.
A mágnesszalag technika ugrásszerű fejlődése a hangzáshűség terén azt jelentette, hogy hamar a zenei és rádióadások mester-felvételeinek szabványává vált világszerte. A felvételi folyamatot forradalmasította a többsávos szalagos rögzítés, a keverés és a szerkesztés, valamint a fogyasztói piacra szánt első sztereó felvételek terjesztése. A zeneszerzők, producerek és előadók szabadjára engedték kreativitásukat, a populáris zene pedig úgy robbant be, mint még soha. Míg a választott lejátszási médiák sellakról vinyl-re, 78 fordulatról 331⁄3-ra és 45 ford./percre, majd vinyl-ről kazettára váltott, a professzionális felvételek a szalagos technikáról a digitális rögzítésre váltott. De, az 1980-as években, sőt (kisebb mértékben) az 1990-es években is, sok tekintetben és esetben a magnó maradt a választott berendezés. Az analóg gépek értékesítése az 1990-es évek elején is erős volt, még akkor is, amikor elkezdték felváltani a digitális felvevők.
Willi Studer 1990-ben magánbefektetőknek adta el a cégcsoportot. A Studer-t a Harman International Industries vásárolta fel 1994-ben, és működését az egyesült királyságbeli székhelyű testvér-vállalata, a Soundcraft irányította. 2009 júliusában a Soundcraft vezetése bejelentette, hogy a svájci gyártó létesítményeket átköltöztetik a Soundcraft saját korábbi gyáregységébe.
Hol tartunk most? Noha az emberi természethez tartozik, hogy jó szívvel kacsint vissza a régi szép időkre, és egyúttal egy bátor új világot kívánunk magunk előtt, az a nézetünk, hogy most egy igazán jó helyzetben vagyunk. Nálunk minden a világ legjobbja és még sok minden más, a jövendő lehetősége. Rendelkezünk a digitális média összes gazdaságosságával, kényelmével és technológiai vívmányával. Emellett megvan az analóg minősége, hitelessége és fizikaisága. Bármikor, bárhol és ahogy szeretjük, úgy hallhatjuk a kedvenc zenéket. Könnyedén és szinte semmiért vehetjük kezünkbe a történelemben valaha elérhető legszélesebb zenei skálát, valamint a lejátszási eszközöket, ha úgy döntünk. Ugyanígy dönthetünk abban, hogy mibe fektetünk nagy pénz – nyilvánvalóan amennyit a költségvetés megenged. Röviden: mi zenerajongók és audiofilek éppen most esszük meg a tortánkat tejszínnel és porcukorral a tetején!
A legjobb mérnököknek a továbblépésről – a digitális és az analóg közötti vitákról – az az álláspontja, hogy még várni kell, sőt, még többet kell elvárni. Arra összpontosítanak, hogy mit tanulhatunk a digitális- és az analóg technikától, hogy a két technológiát külön-külön és együtt is továbbvigyük. Talán most a „hibrid korszakban” járunk, és bár az analóg újjáéledése a digitális folyamatos fejlődése mellett valószínűleg nem eredményezi a régi Edison-stílusú hengerek újjáéledését egyhamar, határozottan hiszünk abban, hogy a szalagnak a továbbiakban is jelentős szerepe lesz.
Ez egy felettébb érdekes helyzet.
