Minden teszten, bemutatón és hifi-show előadáson/kiállításon a készülék és hangsugárzó összeállításokban legfeljebb 6 méter hosszú készülék-összekötéseket használunk. Annak érdekében, hogy hosszabb távolságon jól működjön a hangszórókábel a kábelnek – stratégiailag elhelyezve a nagy átmérőn belül – nagyszámú egyedi vezetővel kell rendelkezni. Más szóval: ahogy a hangszórókábelek hossza meghaladja a 6 métert, a hangminőség meglehetősen gyorsan romlik: minél hosszabb – annál rosszabb. De, ha a hangszórókábelek rövidebbek, mint 1,5 méter – ez a „szabály” már nem ugyanúgy működik: a 2 vagy 3 méter hosszú hangszórókábelek gyakorlatilag ugyanúgy szólnak.
Az eddigiek tudatában hogyan installáljunk egy audio-rendszert? A legjobb, ha monoblokk rendszerű erősítőket használunk, elhelyezve a hangsugárzók közelébe (kissé mögöttük és oldalra – hogy a hanghullámok keltette rezgések miatt elkerüljük a kettő közötti mechanikai kölcsönhatást) és természetesen rövid hangszórókábeleket és hosszú összekötőket használjunk. Amennyiben sztereó integrált erősítőt kell installálni, az erősítőt valahová a hangsugárzók között, egy állvány/hifi-rack polcaira helyezzük. A legjobb hangzás teljesítmény érdekében az erősítőt azért kell a hangsugárzók közé helyezni, mert a 3 méter hosszú hangszóró kábelekkel, az összes tisztességes beállítás 99%-ában, elérhető az ígért hangminőség. A hangsugárzók készen állnak arra, hogy ugyanazon készülékek használatával kissé kompromisszumos hangzást nyújtsanak – ergo megfelelő elhelyezéssel jobban teljesítsenek.
A bejáratási/beégési folyamatról. A frissen vásárolt kábeleink gyakran jól szólnak, de nem számít, mennyire jók kezdetben, a használati idő teltével mindig van javulás. Több száz telepítés, számos bemutató, és több száz audiofil-barát visszajelzése eredményeként, tapasztalataink szerint, az összes kábel 99%-a, körülbelül két-három nap (3×24 óra) alatt már megmutatja általános „hang-karakterét”. Ezt megelőzően némi durvaság, felső-középtartomány „erőszakosság” vagy tompa hang hallható. Nincs semmi baj azzal, ha közvetlenül a kábelek rendszerbe állítása után azonnal kíváncsiak vagyunk a hangzásra. De, fel kell készülni arra, hogy két-három nap után a hang megváltozik – egyik vagy másik irányba, hirtelen túl világos vagy túl tompa lesz – azaz instabil. Általánosságban elmondható, hogy a fejlettebb, kifinomultabb és összetettebb kábel-konstrukciók bejáratása hosszabb ideig tart, mint az egyszerűbb kábeleké. Az első használatba vétel után körülbelül 7-10 napig a hangzás fokozatosan simábbá és természetessé válik. A telepítés után általában két héten belül (néha ez tovább tart) a kábelek készen állnak a tesztre, a kritikus zenehallgatásra. A legjobb hangzás-teljesítmény érdekében a kábeleket ugyanazon audio-rendszerben kell bejáratni, ugyanazokkal a készülékekkel és hangsugárzókkal, amelyeket a teszteléshez/kritikus zenehallgatáshoz használni fogunk! Lehet, hogy viccesen hangzik, de a kábelek bejáratódnak akkor is (egy kicsit lassabban), ha csak a berendezés csak be van kapcsolva, (pl.: éjszaka) ha nincs zene vagy bármilyen jel. Nem feltétlenül szükséges állandóan játszani valamit! Csak tartsuk „bekapcsolva” az audio-rendszert, és játsszunk valamit néha-néha!
Kereskedelmi forgalomban kaphatók un. kábel kondicionáló készülékek. Ezek az eszközök a kábelek beégetésére nagy áramot és/vagy feszültséget alkalmaznak. Eddig egyetlen digitális kábelt, hangszórókábelt vagy tápkábelt sem károsítottak, ezért úgy gondoljuk, hogy tökéletesen biztonságos az ilyen eszköz a használata. Különböző bejárató jelekkel rendelkező CD-lemezek is használatosak erre a célra. De, ne számítsunk gyorsabb „bejáratásra”, mint egyszerűen csatlakoztatni a kábeleket az audio-rendszerbe, és várni, amíg kész az eredmény! Véleményünk szerint a kábelek bejáratása többnyire a kábelek „ellazításával” és a felhasznált alkatrészek „földpotenciál-különbségeivel” van összefüggésben – nem pedig a kábeleken áthaladó árammal vagy a lejátszott program-anyaggal. A különféle készülékekkel, számos berendezés és zenehallgatás alapján, az általános eredmény (a hangzás) jobb lehet „A” összeállítás, mint „B” audio-rendszer esetében. A legjobb hangzás pozíciója mindegyiknél eltérő, így lehetetlen a rendszerek ugyanazon pontjára „ökölszabályként” rámutatni. A legjobb helyzet/kialakítás megtalálása hosszadalmas folyamat, időt és türelmet igényel. Tehát akár egy egész napot is szentelhetünk annak, hogy megtaláljuk a legjobb pozíciót – egy adott audio-rendszerhez. De, az eredmény megéri az erőfeszítést. A legjobb pozíció megtalálása audio-kábelenként hasonló hatású, mint egy hangsugárzópár legjobb pozíciójának (helyének) megtalálása egy szobában.
A híres gyártók a kábeleket és a csatlakozókat folyamatosan fejlesztik, valamint a termékeket továbbfejlesztett extra funkciókkal bővítik. Mérnöki szempontból minden fejlesztésnek tökéletesnek és világos értelmet nyerőnek kell lenni. Érdemes megjegyezni, hogy a kutatást és a kísérleteket egy laboratóriumban végezve a gyártástól elkülönítik, azaz minden kábel- és csatlakozó cserét alaposan tesztelnek, mielőtt gyártásba kerül. A továbbfejlesztett kábel általános hangkaraktere ugyanaz marad, csak fokozatosan egyre jobban megkülönböztethető és kifinomultabbá válik, amit szubjektíven „jobbnak” érzékhetünk. Végül, a számos fejlesztés kumulatív hatása jelentőssé válik – azaz a kábel egyértelműen és lényegesen jobban működik.
Három súlyos vezetékezési hiba, amelyek rontják az audio-rendszer hangzását. A magas szintű audio-rendszer és az egységek érdemeit lehetővé tenni képes kábelezés minden bizonnyal az az alap, ahonnan minden audiofilnek ki kell indulnia. Ugyanis a legfontosabb, hogy a lényeget „ne öntsük ki a fürdővízzel”, tönkretéve a sok éves elhivatottsággal, befektetéssel és tapasztalással megvásárolt készülékek és hangsugárzók teljesítményét. Egyértelműen kell értekezni három alapvető kábelezési hibáról, amelyeket soha nem szabad elkövetni (vagy azonnal ki kell javítani!).
I. hiba: Ne mindenhez ugyanazt a hálózati aljzatot használjuk. Az első dolog, amit tudni kell, hogy kerülni kell a többszörös soros fali aljzatokat vagy a T-elosztókat, ahogyan a rossz minőségű „multi-csatlakozókat”, a műanyagból készült kábeles elosztókat is. A használatuk során felmerülő fő problémák a túlterhelés, a különböző készülékek által okozott interferencia és a szűk vezető-keresztmetszetek. Az lenne az optimális, ha két vagy három különálló vezeték lenne közvetlenül a „villanyórától” (árammérőből), de ezt gyakran nehéz elérni. Ezért könnyebben megvalósítható alternatíva egy minőségi többcsatlakozós elosztó vagy még jobb egy hálózati kondicionáló vásárlása. Legyünk azonban óvatosak, a „nevenincs” gyártók szűrő-termékei bizonyos esetekben csökkentik a hallható dinamikát.
II. hiba: össze-vissza tekert kábelek és a gubancok. Ezzel az a probléma, hogy a kábelek összetekerve az antennahatástól szenvednek. Ez azt jelenti, hogy az összegabalyodások interferenciát okoznak az eszközök között. Ugyanez történik, ha rendszerünkben túl nagy a közelség az egyes komponensek között, mert egymásra raktunk mindent. A megoldás ebben az esetben a megfelelő méretre szabott, árnyékolt kábelek használata, és ezek óvatos, egymást keresztező elhelyezése. Ezenkívül, ha lehetséges, jobb lenne kábel-rögzítőket használni, hogy azok az összekötő, a hangszóró és a tápkábeleket egymástól elkülönülve tartsák.
III. hiba: nem tulajdonítani jelentőséget a minőségi kábelnek. A rossz minőségű kábelek olyan szűk keresztmetszeteket hoznak létre, amelyeket jobb audio-komponensekkel nem lehet leküzdeni. Ahogy tudni való, valójában a kábel nem javítja a jelet. A gyengébb minőségű kábelek viszont rontják, mert hajlamosabbak a külső interferenciára. Végső soron nem túl praktikus például egy jó hangsugárzó-kábel és egy jó összekötő használata, majd elrontva az eredményt egy szabványos hálózati-kábel használata. Ez így meghiúsítja azt a célt, amit az előbbi kettő képvisel.
A megoldás az, hogy a hangrendszerben lévő összes kábel minőségét fontosnak kell tartsuk, mert meghatározzák az elérhető eredményt. Minden kábelezési hibának, amely rontja a hangot, megvan a megoldása. A világpiacon rangos kábel-fejlesztő és gyártó vállalatoknál minden kábel kiváló minőségű alapanyagokból, a hangátvitelhez hagyományosan optimalizált geometriából és a nem szokványos kutatás-fejlesztésből származó speciális technológiákból áll. Bármelyik a világpiacon évtizedek óta jelenlévő kábelgyártó nem a placebo-jelenség miatt vívta ki rangját. Minden kábel kifejlesztését hosszú idejű alapanyag kutatások, szerkezeti kísérletek és meghallgatási tesztek képezik. A készülék és hangsugárzó gyártók évtizedek óta figyelembe veszik a kábelek hatását, minden magára valamit is adó cég fejlesztéseiben benne van a belső kábelezésre szánt figyelem. Ha a kábelek nem lennének fontosak vagy nem felelnek meg az elvárásoknak, már régóta súlyos perek folynának a készülék- és kábelgyártók között.
– folytatjuk –
