A különböző hangsugárzó építési technológiák megpróbálják csillapítani az összes káros rezonanciát és „kiegyenesíteni” az átviteli frekvencia-görbét. Számos hangsugárzó kabinet és keresztváltó konstrukciós megoldása – többnyire magát a hangot figyelmen kívül hagyva – nem tesz különbséget a hamis és a valódi hangrezonanciák között. Pedig a rezonancia az élő hang alapja, mert minden hangszernek meghatározott anyagból épített teste van, és az hangkeltés közben rezonál. Az énekművészek hangjának kialakulásában pedig jellemzően testalkatuknak van szerepe. A zene hangszereken keresztül szólal meg, amely akusztikai nyelv. Ezért a hiteles hangreprodukcióhoz a „jó, harmonikus” rezonanciák megfelelő kezelésével rendelkező eszközök szükségesek. Ahhoz, hogy megértsük Hans Deutsch osztrák „akusztikai kutató” által kifejlesztett hangsugárzók alapelveit, technikáit, filozófiáját és gyártásának küzdelmes hátterét, egy kicsit mélyebbre kell ásnunk a történelemben. Szeretjük időrendi sorrendbe szedni a történteket, de az érintett cégek szövevényessége miatt cikkünk csak jó áttekintő-képességűeknek ajánlott!
…„A hangszóróknak ahhoz, hogy élethű hangot adjanak, úgy kell lélegezni, mint egy hangszernek. 1970 óta dolgozom ezen gondolkodásmódon alapuló technológia mentén fejlesztve a hangsugárzókat. Munkám csúcspontját a Brodmann Acoustics akusztikusan aktív elven működő hangsugárzói jelentik. A hangrögzítés és az erősítő felépítésének technológiája, kölcsönhatásban a hangszórókkal, zenei hangzású hang-láncolatot kell eredményezzen. A hangsugárzók és az elektronika lélegzetelállítóan valósághű hangzás élményét teremtik. A zenészek és az eredeti hangzások ismerői világszerte megerősítik ezt számunkra.”… – nyilatkozta Hans Deutsch fejlesztőmérnök.
És elindult az ATL sztori, íme! Egy kis anekdotával kezdünk. Az 1970-es években a Light & Sound az egyik vezető audio-cég volt München városában. A Trentin Loudspeaker Works hangszóróit értékesítették. Egyszer egy vásárló Walter Höllerich ügyvezető igazgatónak szóba hozta, hogy vannak sokkal jobb hangdobozok, mint amiket most kínálnak. Azokra gondolt, amelyeket Hans Deutsch Ausztriában készített. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Hans Deutsch „akusztikai kutató” már az 1960-as évek közepe óta épített dobozokat. A Hans Deutsch GmbH & Co. öt modelljét Josef Wetz féle JW Audio szerződött üzletei forgalmazták, 1978-ban további négy hangszóróval jelen volt a kínálatban – egyébként a vállalat főleg az Audio-Technica céget képviselte.
Hans Deutsch egy darabig azzal a meggyőződéssel élt, hogy néhány trükkel „ellopták” tőle fejlesztéseit. A JWS az 1980-as évek elején még kínálta a Poseidon SII modellt, ami nyilvánvalóan az eredeti Hans Deutsch Poseidon utódja volt. A hetvenes évek gyártási sorozata továbbfejlesztéseként az „aluláteresztő szűrőről” (HornResonator) ismerhető fel. Hans Deutsch megbeszélést folytatott a Light & Sound-nál. Végül megállapodtak a „Hans Deutsch” márkájú hangdobozok kizárólagos értékesítéséről. Hans Deutsch szállította a fejlesztéseket, a hangszóró dobozokat pedig Münchenben készítették el. Az értékesítésére az Atlantic nevű céget alapították. Bernhard Mörtl, az Atlantic későbbi értékesítési vezetője beszámol arról, hogy a cégnév azért jött létre, mert Hans Deutsch azt jósolta, hogy találmányai hamarosan mércét állítanak majd fel az Atlanti-óceán mindkét partján. Ilyen széles fronton magányos harcosként nem érhetett el mindent, amit akart, ezért Hans Deutsch együttműködő partnereket keresve, 1976-ban megismerkedett Uwe Trenntin-nel (Light and Sound) és dr. Schmalisch-al, aki átveszi az irányítást. Az ATL közös céggel végre beköszönt a nemzetközi siker. Az is tény, hogy a müncheni korszakból származó különféle hangdobozok hátulján „Atlantic” márka díszeleg. A hátsó adattáblán ez is olvasható: …”Hans Deutsch akusztikai kutató által kifejlesztett és összeállított eredeti hang”… Így minden adattábla azt ígérte, hogy a hangdobozt Hans Deutsch tesztelte és jóváhagyta.
Hans Deutsch konstrukciójának egyik jellegzetessége az ún. „kürt rezonátor”. Az általa kifejlesztett és szabadalmaztatott HornResonator tulajdonképpen a basszus-reflex rendszer egy speciális formája, egy bizonyos fizikai effektust használ. Ez az a basszusreflex elv ahol a kilépőnyílásnál a légtömegnek membránként kell működnie, amelynek rezgéseit egy rövid kürt erősíti fel, éppen ott ahol a nyílás véget ér. Amennyiben néhány centiméternyire nyitva hagyunk egy rést, akkor csak az alacsony frekvenciák hallhatók, minél nagyobbra nyitjuk a képzeletbeli „ajtót”, annál magasabb frekvenciák válnak hallhatóvá. Más szóval, az „ajtónyílás” (rés) aluláteresztő szűrőként működik. A keresztezési frekvencia a rés szélességének változtatásával állítható. A Horn Resonator szabadalmaztatott módszer. A fő basszus a mély-hangszóróból származik, a Horn Resonator csak a 130 Hz alatti frekvenciákat sugározza. Egy másik jellemző tulajdonság az úgynevezett akusztikusan aktív keresztváltó, amely végső soron a különböző modellekben eltérő ház-specifikációk és mechanikus szűrők együttese, amelyek a frekvenciatartományok szétválasztását végzik. A koncepciónak a része az elektronikus crossover meglehetősen egyszerű felépítése, amit a fejlesztő azzal magyaráz, hogy el akarta kerülni az elektronika okozta torzításokat. A kabinet csillapításáról való lemondás is a szerkezet váltóként és a rezonátorként való felfogásával magyarázható. Ezt az egyszerű elvet Hans Deutsch már régóta alkalmazta.
Az Atlantic márkanév nem tartott sokáig. Amikor 1981-ben az Arcus TM85 megkezdte diadalmenetét, Bernhard Mörtl is tisztában volt azzal, hogy nem lehet folytatni a korábbi kivitelt, valami „modern vonalú kivitelt” kell csinálni. A „modernizáció” első lépéseként hamarosan az „ATL/Hans Deutsch” felirat olvasható a müncheni hangszóró dobozok névtábláján. Az ATL betűszó egy düsseldorfi reklámügynökség ötlete volt. Egy új generáció mutatkozott be a HD205 és HD308 típusokkal, melyben az ún. „kürt rezonátor” a hangdobozok domináns jellemzőjévé vált. Az új hangsugárzók HD betűjelölése Hans Deutsch monogramja.
1982 tavaszán a cég neve ATL Atlantic Loudspeaker GmbH-ra változott. Ez azonban csak egy köztes lépés volt. Valójában a vállalat hamarosan megszűnt, és Bernhard Mörtl 1982 decemberében megalapította saját ATL loudspeaker GmbH értékesítési cégét. Ő az Atlantic Lautsprecher GmbH Vertriebsgesellschaft menedzsere volt, akinek feladata a hetvenes évek vége óta Hans Deutsch fejlesztéseinek értékesítése volt. Az ATL átvette az Atlantic áruit és raktárkészletét, megállapodott Hans Deutsch fejlesztővel, hogy Deutsch mint szabadúszó, forgalmi jutalékért dolgozzon.
Az új ATL indulása sikeres volt. A modellválaszték bővült, és ennek megfelelően nőttek az eladások is. Az első új prospektus, a HD generáció hat hangszóró dobozának teljes sorozatával, 1983-ban jelent meg. A kötelező kürt rezonátor mellett a Hans Deutsch dobozok másik jellemzője a technikailag nagyon egyszerű keresztváltó volt. A fejlesztő meg van győződve arról, hogy az akusztikailag „aktív” crossover, ami a hangdoboz szerkezetéből adódik, a negatív hatásokat minimalizálja. Ebből a meggyőződésből adódik az is, hogy a hangszórók a feladat nagy részével a hangdoboz belső csillapítása nélkül is megbirkóznak. Elméletei ellentmondásosak, de ez mindig is hozzájárult Hans Deutsch hírnevéhez. Az ATL első katalógusa az 1983-as évjáratra jelent meg. A hangsugárzók elnevezése az 1982-es évjáratához képest csak kis mértékben változott. A csúcsmodell kivételével minden egységet a 300- as szám tartományból háromjegyű számsorokkal jelöltek, amelyeket Hans Deutsch nevének kezdőbetűi a HD előznek meg. Az ATL generáció csúcsmodellje a „Dell’ Arte” mögött ismét egy háromjegyű szám jelenik meg. A sorozat utolsó csúcsmodelljei a „Dell’ Arte”-ból továbbfejlesztett „M” széria, melynek neve „Antares”, később „M6” lett. Az üzlet csak öt-hat év után kezdett stagnálni. Egyrészt az akusztika kutató osztrák műhelyéből nem jött ki igazi újítás valamint a bevezetett változtatások sem dobogtatták meg az audiofilek szívét.
Bernhard Mörtl és az értékesítési osztály arra a következtetésre jutottak, hogy egy új sorozat fellendítheti az eladásokat. Ennek eredményeként megalapították az ATL Elektro-Akustik Vertriebs GmbH-t, amelynek ügyvezető igazgatójává Klaus Georg Dottert nevezték ki. Természetesen a „házon belüli” pozícióharc nem igazán növelte Hans Deutsch motivációját. A csökkenő eladások minden érintett kedélyét is lehangolta. Az ATL leválasztása Hans Deutsch-ról szinte automatikus volt. A Hans Deutsch dobozok értékesítése 1989-ben megszűnt. Az ATL Loudspeaker GmbH Vertriebsgesellschaft 1989 végén, beszüntette működését.
De, 1989 elején Hans Deutsch megalapította saját Hans Deutsch Loudspeaker GmbH. nevű vállalatát, amelyet lánya, Marlene irányított! Itt jelentek meg az első új fejlesztések. Nem sokkal az ATL új indulása után Bernhard Mörtl megtudta, hogy egy bejáratott High-End cég partnert keres. Dr. Hans-Joachim Rebmann, a Phonogen Loudspeaker Systems GmbH. főrészvényese és ügyvezető igazgatója meg akart válni többségi tulajdonától. Nem sokkal a második cég alapítása után az ATL megvásárolta a Phonogen Lautsprecher Systeme GmbH-t, és átvette a gyártmány-skálát. A Phonogen volt az a cég, amely az 1970-es évek második felében szenzációt keltett a Norbert Schäfer által kifejlesztett betonból készült exponenciális tölcsérekkel. A programjuk integrálása érdekében az ATL lett a Phonogen új tulajdonosa. Norbert Schäfer fejlesztő szabadúszóként dolgozott az ATL-nél, a hangdobozokba beépítendő magas- és mély hangszórókat feltalálójuk gyártotta és szállította. 1989 nyarán a jól ismert modell mellett megjelenik a Phonogen Transfer, a Trans-Line teljes hangszóró családja, amely összesen négy modellre bővül. Az utolsó hangsugárzó, amelyet Norbert Schäfer a müncheni székhelyű cég számára tervezett, az 1992-ben megjelent 911 modell volt. Bár fel van szerelve a Norbert Schäfer által épített magas- és mély sugárzóval, nem alkalmazza a Trans-Line tipikus tervezési elveit. 1989 nyarán a Trans-Line hangdobozaira vonatkozó teszt jelentések kiemelkedőek voltak. A legsikeresebb termék a Phonogen Transfer maradt, amely kapott egy kisebb és két nagyobb testvért. A csúcsmodell, a Transmaster bekerült a „referencia osztályba”. Mindemellett 1990 végén a szabadalmi oltalom alatt álló „Avantgarde”, Klaus Dotter új dobozsorozata is megszületett, amely különleges kivitelével, de különösen minőségi kivitelezésével is felhívta magára a figyelmet.
Közben Bernhard Mörtl 1990 nyarán átvette az ATL Elektro-Akustik Vertriebs GmbH-t, melynek az elő vállalatok teljesítményét kellett felülmúlnia. Hitvallásuk szerint „kelendő, népszerű áru” gyártása kívánatos, ennek azonban nem szabad a minőség rovására mennie, amint azt a következő években számos pozitív tesztjelentés mutatta. Beszállítóik ismert európai gyártók voltak, a crossovereket részben még kézzel készítették az ETM-ben, Gilchingben. Az ATL dobozok méltán viselhették a „Made in Germany” címkét, még a hangdobozok is Németországból érkeztek. Az új program kezdetben a Pro-Line választékra épült, amely négy modellel indult (701 Pro, 705 Pro, 707 Pro és 709 Pro). Ezt egészítette ki egy egyszerűbb kivitelű szabványos sorozat, amelynek néhány dobozán a „Pro” utótag is szerepelt. Az „igazi” Pro-Line dobozokat a kabinet ferde élével lehet megkülönböztetni a standard sorozattól. Az ATL-nek sikerült bekerülnie a németországi hangsugárzódobozok legkelendőbb márkái közül az első tíz közé.
1991-ben Norbert Schäfer, aki mindig fontosnak tartotta a harmonikus tervezést, egy új fejlesztést is bemutatott. A fizikus 1993-ban formatervezési díjat nyert. Az ATL részére készült új alkotása karcsú, folyamatos felületekkel rendelkező, finoman kidolgozott, látható csavarkötések nélkül, oldalán ellentétes irányban páronként elhelyezett mélysugárzókkal került kialakításra. A hangsugárzók 1992-ben jelentek meg ATL 911 néven. Egy nagyobb modell, a 921 már fejlesztés alatt állt, de az soha nem valósult meg. Viszont a 700-as szériát kiegészítendő megjelent a dizájn orientált Slim-Line sorozat. Ezeknek a típusoknak a fejlesztése közepette Klaus Dotter 1993-ban személyes okok miatt elhagyta az ATL-t, majd később a Sony céghez ment dolgozni. Ott az „európai fület” képviselte, és a csoport számára hangdobozokat fejlesztett, amelyeket a helyi szokásokhoz igazítottak. A fellbachi gyár 2003-as bezárása óta, a szenvedélyes zongorista, magánvállalkozóként dolgozott (2021-ben elhunyt). Utódja az ATL fejlesztési vezetőjeként a Dipl.Ing. Gerald Gessner, akit Bernhard Mörtl szabadúszóként foglalkoztatott. Később Gessner leginkább a BMW M és egyes Rolls Royce típusok akusztikai rendszereivel kapcsolatos munkáiról volt ismert.
Az új 700-asok Slim-Line kivitelű prototípusait a „S” utótaggal egészítette ki, amíg készen nem álltak a sorozatgyártásra. Az úgynevezett Slim-Line modelleket „S” utótaggal Gerald Gessner hozta sorozatérettségre. A Slim-Line jellemzője a rendkívül keskeny terelőlemez és az oldalsó elrendezésű mélysugárzó, amelyet most papírmembránnal szereltek fel. Az „S” lett az első olyan sorozatú doboz Németországban, amelyet a RAL skála bármely színére festve lehetett rendelni. Az ATL termelésének nagy része a hazai piacon maradt. A szomszédos európai országokba és Ázsiába irányuló export nem volt számottevő, és csak a Trans-Line kapott nagyobb figyelmet Japánban, Koreában és Tajvanon. Norbert Schäfer terveivel 1993 végéig körülbelül 1500 hangdobozt értékesítettek. Az ebbe a sorozatba tartozó termékek értékesítése azonban nem tudta fedezni a Phonogen gyártási költségeit. A modellek minőségben és árban állták a vásárlók rohamát, de a gyártók közötti verseny kiéleződött, ami egyre kisebb árrésekhez vezetett. Ráadásul az első 700-as generációs hangsugárzók érzékenységi problémával is küszködtek. Az ATL a közvetlen összehasonlításban halkabban szólt. Ez ahhoz vezetett, hogy Gerald Gessner kimondja a végkövetkeztetést: „Aki hangosabban szól, az többet ad el” Az értékesítési forgalom végül mégsem volt elegendő, és az ATL 1994-ben kénytelen volt lépni. Az ATL Elektro-Akustik Vertriebs GmbH, amely a német hangszóró márkák egyik meghatározó szereplőjévé kívánt válni, beszüntette működését. Az ATL a legjobb időkben a Német Szövetségi Köztársaság negyedik legnagyobb hangszóró gyártója, egyezség után felhagyott üzleti tevékenységével. Az „ATL” védjegy jogai a vállalat egyik korábbi beszállítóját illették meg. 2008-ig Hans Deutsch fejlesztette a Bösendorfer hangszóró sorozatát, 2009-től a hangszóró-sorozatot a Brodmann Piano vette át.
A hangsugárzó gyártás exkluzív fejlesztéseinek egész sora fűződik Hans Deutsch nevéhez. Sok ötletet mások is kölcsönöztek, beleértve azt is, hogy a kevesebb több, ha a crossoverek-ről van szó. A zenerajongó – aki maga is a Mozarteumban tanult éneklést – védjegye, hogy nem minden modellnél találja fel újra a hangszóró-konstrukciót. Ma a kivitelezésben és hangzásban összetéveszthetetlen típusok a bécsi zongorakészítő, Joseph Brodmann híres neve alatt futnak. Hatásuk a hangszerek hangképzési módjából származik. …„A hangszerek a zenei hangzású hangsugárzók modelljei”… – mondta Hans Deutsch. Mindegyik kis hanggenerátorokon – húron, fúvókán – valamint nagy rezonátorokon és sugárzó felületeken keresztül zenei hangot generál, amelyek biztosítják a helyiségbe való átvitelt. Hans Deutsch hangszórói ezt az elvet követik egy kivétellel: nincs saját hangszínük, de képesek reprodukálni minden hangszínt. A kihívás most az akusztikai elvek új követelmények szerinti átültetése, ebben a harmadik generációnak kulcsszerepe van. Hans-Christian Kogler a Salzburgi Alkalmazott Tudományok Egyetemén tanult tervezést. Hans Deutsch unokája a „PunktFormStrich” kreatív stúdióval a jövőbe vezeti nagyapja tudását.
