A NAMM kiállítás nem csak hangtechnikai berendezések seregszemléje, hanem összegyűlik a hangszerkészítők és forgalmazók krémje is. Mint az előző beszámolónkban megtudtuk erre a kiállításra csak meghívott kiállítók és látogatók léphetnek be. Erre a seregszemlére egy olyan hazai zenész is meghívást kapott aki egy forradalmian új eszközt ad a muzsikus kollégái kezébe. Legyünk büszkék arra, hogy egy magyar honfitársunk is eljöhetett ide és bemutathatta az általa kifejlesztett termékét. Vető Péter, több zenekari formációban játszik gitárosként. Csak kettőt említek Majka és Curtis BLR, Texas Stuff.
Hogyan kerültél ki a NAMM-ra?
Hozzácsapódtam egy duóhoz, akik kitaláltak egy terméket és ennek a terméknek a fejlesztésébe és tervezésébe vettem részt. A termék egy hangszer potméter kupak, ami speciális szolgáltatásokat nyújt és mi alapvetően gitárokra terveztük, de más eszköznél is hasznos lehet. Ez eljutott arra a szintre, hogy ma működő kész prototípusunk van és a Tech 21 vendégeiként a standjukon volt lehetőségünk bemutatni őket. Azért is tartottuk fontosnak, hogy kimenjünk, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, beszéljünk potenciális beruházókkal, vásárlókkal. Gyakorlatilag megszondáztattuk a terméket.
Mi ez a duó amibe bekerültél?
A csapat mozgatórugója Tóth Mátyás, aki egy kiváló gitáros és ő az, aki kitalálta ezt a terméket, továbbá ő az, aki addig menedzselte, míg ma egy kész termékkel állhatunk a kezünkben. A csapat másik tagja Szoboszlay Balázs, aki a jogi problémákat kezelte, és a szabadalmazási folyamat útvesztőjében segítette megtalálni a helyes utat. Én magam pedig megterveztem a terméket.
Mi a termék neve?
Clutch, ez egy beszélő név, mert amikor beállítod, rá kell csapni a tetejére és akkor csak úgy Clutchan…:)
Mit tud ez a potméter kupak?
Ez egy intervallumszűkítő potméterkupak, amely a hagyományos potmétereket tudja ezzel a plusz szolgáltatással kiegészíteni. A legtöbb zenész nem csak a két végállásban használja a potmétereket, hanem a köztes állásoknak is látja hasznát. Ilyen az, amikor egy jó csöves erősítőt kitekerünk, és a gitár hangerőszabályzójának teljes állásában egy jó dús-szövetű hangot kapunk, ami jól használható szólóra. Szóló után jó visszaállni a kísérőhangerőre, de ez nem egy egzakt pont, ezért folyton keresgetni kell. Sokszor hallható, hogy nem is tud visszahalkulni a gitáros, s így szépen lassan kúszik fel az egyöntetű hangerő a színpadon. A kupakunkkal, annyi a dolgunk, hogy felrántjuk, mint egy push-pull potit (itt csak a kupak push-pull) és beállítjuk azt a hangerőt, amivel kísérni fogunk, majd visszacsapjuk alsó állásba. Ezzel beállítottuk a potméter minimumának végállását. Ezek után a mi általunk beállított hangerő és a teljes hangerő között mozog a potméter. Ha mégis teljesen le szeretnénk halkítani a hangszert, akkor csak erősebben kell megtekerni és lemegy a hagyományos minimum állásba is. A lényeg tehát, hogy egzakt módon érezzük a mi általunk beállított minimum értéket, így szóló után könnyű rá visszaállni. Fontos, hogy csak a kupakot és a potmétert rögzítő anyát kell kicserélni, ami kb. három perc és kész is a dolog.
Milyen fogadtatása volt kint ennek az újításnak?
Ez elég ambivalens dolog. A terméket valójában olyan gitárost tudja csak megérinteni, aki már van azon a szinten, hogy érzi a hangerőpotméterrel előállítható hangi finomságokat. Sokan csak a minimumot és a maximumot használják ki. Ez nem csak hangerő szabályzóra hanem tónus-szabályzóra is alkalmazható, tehát van a hangerő-potin túl is lehetőség az eszközben. Azok, akik megértették, hogy ez hogy működik, csak ámultak és bámultak, nagyon tetszett nekik. Első találkozásra értetlenül álltak ugyan az emberek, mert azt gondolták, hogy bele kell nyúlni az elektronikába, ami elég macerás dolog, viszont amikor meglátták, hogy ez csak egy kupak és anyacsere, akkor a reakció a „Nekünk ilyen kell!” mondat volt.
Van már konkrét megrendelésetek, amit teljesíteni kell, vagy hogy fog ennek a gyártása működni? Egyáltalán eljutottatok már idáig?
Most zajlanak a tárgyalások és már látjuk az alagút végén a fényt, amiről azt gondoljuk, hogy nem a vonat. Három-négy irány van, amerre menni lehet, de konkrét dolgokat most még nem tudok neked mondani. Természetesen a gyártást itthon kívánjuk megvalósítani, de erről még nem tudok bővebben nyilatkozni.
Szerinted mikorra lesz ebből a vásárlók számára elérhető termék?
Ez egy jó kérdés… Jelen pillanatban promóciós termékeket készítünk, amivel a potenciális vásárlói kört célozzuk, és minden eszközt megragadunk, hogy megismertessük velük a Clutch-ot. Talán két hónap múlva kis szériában már elérhető lesz, de erre nem tudok még ígéretet tenni. Jelen pillanatban a világszabadalom kapujában áll a termék, AAA-s besorolást kapott a nemzetközi védettséget jelentő folyamatban.
Visszatérve a NAMM-Show-ra, milyen benyomást tett rád maga a kiállítás, mint zenészre?
Elég nehéz különválasztani magamban a zenészt és a designert, tekintve, hogy formatervező vagyok, és napi friss-szinten zenélek. Maga a NAMM egy láthatóan hatalmas pénzösszegeket felemésztő show. Értelemszerűen nem a hobbifelhasználóknak szól, és nem a hagyományos értelemben vett szakmai show, hiszen csak úgy nem vehetsz jegyet és mehetsz be, hanem a kifejezett szakmai közönségnek, kiállítóknak, forgalmazóknak. Nagyjából itt talál egymásra a disztribúció és a gyártás.
Nagyon igényesen és bizony nagy költségekből épülnek azok az impozáns terek, ahol a kiállítók bemutatják a portékáikat. Képzeld el, hogy ahol erősítőkről szól a stand, ott szinte minden egyes kiállítónak megvan a maga süket szobája, itt ki tudod hajtani a cuccokat és végre azt hallhatod, amit az eszköz valóban produkálni képes, nem csak azt amit mondanak róla, vagy amit hiszel, hogy nyújtani tudna. Számomra az is tanulságos, hogy egy drága erősítő mellé a minőségben hozzá illő hangszert készítették ki, így nem kellett érezni a próbálgatás közben a hangszerek közti minőségi feszültséget. Az egészben azt lehetett látni, a világ legtermészetesebb dolga, hogy leemeled a legdrágább gitárt a helyéről és bedugod az erősítőbe. Ehhez itthon nem vagyunk hozzászokva…bár hozzá kell tegyem, hogy nálunk is nagyon jó irányba haladnak a dolgok ezen a téren. Alapvetően hatalmas biztonság van, tehát attól nem kell félni, hogy valaki besétál egy hangszerrel, majd kisétál egy másikkal, hiszen minden ilyen kapuátlépés engedélyköteles. Megvan a kultúrája a hangszervásárnak, és a lényeg az, hogy kipróbálás során releváns információhoz jutsz, nincs olyan hogy kipróbálsz egy magas minőségű gitárt egy gyakorlóerősítőn, aztán vond le a következtetést, hogy melyik milyen.
A NAMM-Show-n többnyire olyan emberek próbálgatják az eszközöket, akiknek korábban már volt dolga hangszerekkel.
Ez így van. A másik izgalmas dolog, hogy sétálsz a sorok között egy olyan termékkel, mint mi a Clutch és oda tudsz sétálni Victor Wooten-hez vagy Marcus Miller-hez és még sorolhatnám a hírességeket, és ki tudod kérni a véleményüket, kezükbe tudod adni a hangszert, hogy próbálják ki. Nagyon jó dolog, hogy olyan emberekkel lehet kapcsolatot teremteni anélkül, hogy át kéne bokszolni magad milliós tömegeken, akik valóban milliókhoz tudnak szólni. Gyakorlatilag ez is volt a cél, hogy ilyen emberek kezébe tudjuk adni a hangszert, le tudjuk videózni, láthatjuk az első reakcióikat. Victor Wooten és Alex Hutchings például végtelenül korrekt volt, mert egyből odaadták az ő „Signature” hangszergyártójuk elérhetőségeit, mint a Fodera-ét, vagy Waghorn-ét, fel is tudtuk venni velük még aznap a kapcsolatot. Mondanom sem kell, hogy az ő hangszereiken bizony lesz is Clutch! Érdekes, hogy ilyenkor kiderül, ezek a „nagy emberek” is csak emberek, megközelíthetőek és szolidak.
Igen, ez ebből az országból és abból a székből ahol mi ülünk néha elképzelhetetlen dolog.
Mondtam is Victor Wooten-nek, hogy Ő azon kivételes zenészek egyike, akinek a véleményért érdemes utazni 14.000 km-t, ezen kicsit lefagyott, utána valóban kimerítő véleményt mondott, majd összehozott minket a Fodera vezetőjével.
Visszatérve a NAMM-ra, én már nagyon unom a multinacionális cégek éljenzését, mert úgy gondolom, hogy a nagy csodák nem ott történnek. A Fender és a Gibson stand például olyan megúszós volt, hogy gyakorlatilag, ha eltöltöttem benne hét percet összesen, akkor sokat mondok. Ebből a szempontból talán a Fender volt a legtanulságosabb, mert mikor bementem kiderült: már rég nem a Fenderről szól, mármint nem a Leo Fender féle hagyományokról. Olyan, mint amikor bemész a Tesco-ba, látsz egy rettenetesen nagy ernyőszervezetet, ami magába foglal 30-40 márkát és valahogy így már nem is olyan jó az egész. Láttam egy endorser-t, kezében egy Fender gitárral, aminek a hátából ki volt marva egy darab Iphone-nyi méret, hogy be lehessen rakni az Iphone-t, s lehet használni a riget…design&research-t, hát gratulálok! Az endorser-kedés meg arról szólt, hogy hegedű hangon szólalt meg a Fender Stratocaster. Én fogtam a fejem…
Viszont a másik oldalon a kisebb gyártók – manufaktúrák vagy olyan cégek, amelyeket sok esetben a magyar sznobizmus folyamatosan lehúz, csak mert ázsiai. Az öt legjobb gitár közül, ami kint a kezemben volt kettő kínai gyártmány volt, volt köztük innovatív termék is, tehát nem csak minőségi koppintás, mindez azért elgondolkodtató. Az Eastman jazz-gitárjairól például csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Tény azonban az is, hogy ide is besöpri Kína a gagyit, de ezt inkább hagyjuk. Számomra a kis manufaktúrák jelentették azt az élményt, amiért a NAMM-ra érdemes kimenni. A stand, ahol még eltöltöttem sok időt az a U-Bass volt. Itt ukulele méretű basszusgitárokkal találkoztunk, és olyan basszus-sound volt, hogy nem hittem el. Normál hangolás, normál sound, nem normális húrok (4mm vastag nylon), 60 cm menzúra. Nos, ha basszusgitáros lennék, én ilyet használnék. Metálra nem jó a karaktere miatt, de jazz-, funky-, country-, folk-ra és világzenére kiváló.
Volt-e olyan termék kint, amivel még nem találkoztál, de meg tudott téged fogni, mint gitárost?
Volt két dolog ami megfogott. Ismerjük a Fender Stratocastert és a Stratocaster tremoló rendszerét, ez egy végtelenül egyszerű dolog, de van, akinek nem tetszik, hogy optikailag olyan furcsán lebeg. Nem mindenki szereti ezt a bizonytalannak tűnő vizuális képet és volt erre egy olyan szerkezet, ami azt a fém lapot, ami elemelkedik a testtől, a testhez rögzíti és belül volt a tremolónak a mozgó szerkezete. Ami elsőre nehezen leírható és magyarázható, de az egész olyan nagyon intelligensen és szépen volt megoldva. Ezzel a megoldással a Telecasterbe is építhető termolo anélkül, hogy el kéne engednünk a hagyományos Telecaster hídpickup-húrláb együttesét. A másik, ami számomra nagyon izgalmas volt, az James Trussart gitárjai, aki acéllemezből hegeszti (mondhatnám, hogy tákolja) össze a gitárjait, ami úgy néz ki mintha nagyon vintage, nagyon rozsdás lenne, amolyan agrometál feelingje van. Kétszeres erőbedobással leemeltem egy 7 kg-os Telecastert a standjáról azzal a prekoncepcióval, hogy biztosan ordenáré bádoghangja lesz, majd azon kaptam magam, hogy azon agyalok, mit adjak el ahhoz, hogy ezt megvegyem. Ez mindenképpen brutális élmény volt, különösen azért, mert korábban nem hallottam a kezemben még gitárt ennyire country-san, Telecaster-esen szólni.
Felkaptuk a fejünket továbbá a Freedom Guitars standján, ami egy Japán cég, s akik olyan elképesztő minőségben készítik a hangszereiket, hogy amellett nem mehet el szó nélkül az ember.
(freedom gitár kép beillesztése)
Náluk voltak olyan apró innovációk, mint például az oxidációra képtelen bund, amit ha nem használ az ember két évig, akkor is olyan, mintha aznap polírozták volna fel, továbbá egy érdekes potméter kapcsolás a gitárjukon, ami szintén a pofon egyszerű kategória, s amire azt mondja az ember, ugyan ez eddig miért nem jutott senkinek sem az eszébe. Mindenki ismeri a felezhető és nem felezhető humbucker-eket. Magam a felezhetőeket kedvelem, mert felezett állásban közelít a singlecoil-hoz, de mégsem teljesen az. Azt viszont nem szeretem, hogy sok esetben a felezett, illetve teljes közötti hangerő túlzottan radikális, nincs köztes átmenet. Freedom-éknál ezt nem egy kis kapcsolóval, hanem egy potméterrel oldják meg, így a potméter használatával az egyik tekercs jelenléte finoman állítható. Szerintem ez egy zseniális megoldás. Mondanom sem kell, hogy ők rendelnének a Clutch-ból a gitárjaikra. Ez csak pár azokból, amik nekem érdekesek voltak, de még tudnám sorolni őket.
Visszatérve a Clutch-ra, tervezitek-e bemutatni itthon a Hangfoglaláson ezt a potméter kupakot?
Nyilván a szívünk hazahúz és örülnénk neki, de ez még távoli, erre nem tudnék magabiztossággal, se igent se nemet mondani.
Mi ígérjük, hogy amint megjelenik a hazai piacon a termék, újra beszélgetünk róla!
