Az altszaxofonon játszó Tóth Viktort (1977) méltán népszerű személyiség a hazai jazz-rajongók táborában. A muzsikus neve először 1999-ben került reflektorfénybe a Bartók Rádió Ablakos Lakatos Dezső Jazz Szaxofon Tehetségkutató Versenyén való részvétel kapcsán. Az igazi karrierje a diploma megszerzése után kezdett meredeken emelkedni. Ennek első mérföldköve – 2004-ben – az első saját zenekar megalapítása volt. 2010-ben „Az év jazz személyiségévé” választották. Az eddig megjelent CD-jei közül a Climbing with Mountains 2007-ben „Az év lemeze” lett. De, nagy sikert aratott a 2009-ben megjelent Tartim is. A szakma és a közönség egyöntetűen nagy elismeréssel fogadta a 2011-es, Popping Bopping című korongot, amelyet mélyen áthat Ornette Coleman szellemisége. A muzsikus legutóbbi albuma, a Szemed kincse 2014-ben a legjobb hazai jazz-lemez címet nyerte el.
Tóth Viktor Tercett
Tóth Viktor 2004-ben alakította meg a nevét viselő Tercettet, melynek tagjai: Szandai Mátyás (bőgő) és Jeszenszky György (dob). A tercett állandó vendége Todd Williams, aki a kompozíciókhoz írt történeteket, verseket meséli el. Az együttes 2004-ben a Sziget fesztiválon állt először szélesebb közönség elé. A debütáló, cím nélküli lemezük 2005-ben jelent meg a Gramy Records-nál. Az albumon 11 szám kapott helyet, valamennyit a zenekarvezető jegyzi szerzőként. Érdekes dolog így bő egy évtized távlatából szemlélni ezt a kiadványt. Mégpedig azért, mert hajdan egy, az önállóságban a szárnyait bontogató muzsikus készítette – aki ma már befutott zenész. A felvételeket hallgatva jól érezhető az arra irányuló törekvés, hogy minél többet megmutasson magából szerzőként és előadóként is Tóth Viktor. Ennek köszönhetően az album nagyon színesre sikeredett. Tóth szerzeményei a spirituális és az anyagi lét határán lebegő, a pillanat energiáját megragadni vágyó szellemiségben fogantak. Tagadhatatlan dolog a Tercett spirituális „érintettsége”. A zenekar produkciójában
érezhető a háromszög, mint ősi szimbolikus alakzat aktív „működése”. A szellemi alapokra helyezett jazztriózás is azt jelenti, hogy az Egy és Kettő közötti feszültség, akárcsak a kettőn belül lévő férfi és női, lent és fent, jó és rossz… feszültsége a három által nyer feloldást. A három a mozgás, a dinamika, az egyensúly, a kapcsolat princípiuma, az újra megtalálás és a visszatérés számjegye. Az ellentéteken való felülemelkedés száma. Ezért a kínaiak a Taohoz hasonlatosnak tartják. A Tao az Egynek és a Háromnak felel meg, mindkét pólust felöleli, tartalmazza a Yint és a Yangot, és a maga részéről mindkettőben benne van. Összességében ez a szellemiség árad a Tóth Viktor Tercett zenéjéből.
Közreműködnek: Tóth Viktor – altszaxofon, Szandai Mátyás-nagybőgő, Jeszenszky György – dobok (1,4,5,7,10,11), tamburo, istambul cymbals, Németh Ferenc- dobok (2,3,8,9), Todd Williams – ének
Tóth Viktor: Climbing with Mountains
Tóth Viktor a Climbing with Mountains című albumával mutatkozott be 2007-ben a Budapest Music Center Records-nál. A lemez repertoárjában – bő egyórányi játékidő mellett – 11 felvétel kapott helyet. A kompozíciók döntő többségét Tóth jegyzi szerzőként, kivételt mindössze a „The Meaning of Tree” képez, ami a zenekar bőgősének, Szandai Mátyásnak a műve. A kínálatban éppen úgy jelen vannak a nagyobb lélegzetű, kifejtős kompozíciók (pl. az „Autumn in Sicily /9:10/, a „Snake” /7:43/), mint a rövidebb gondolatok zenei megfogalmazásai (pl. a „Message for Fishes” /2:55/ és a „Late late Serenade” /1:29/).
A lemezt hallgatva gyorsan kiderül, hogy Tóth nagy tisztelője a legendás free jazz szaxofonosnak, Ornette Coleman-nak. Vannak olyan felvételek, amelyekben egyértelműen „jelen van” Coleman (pl. a „Ornette’s Smile). Egyébként, a lemez teljes anyagáról elmondható, hogy azt áthatja az ikonikus amerikai muzsikus szelleme.
Az összképet tekintve először Tóth játékénak határozottságával és heroikus tartásával, szaxofon hangjának „sűrűségével” és gazdag, átható zengésével irányítja magára hallgató figyelmét. Majd megmutatja azt is, milyen felszabadultan és temperamentumosan azonosul a kompozíciókkal. Lenyűgöző, hogy mennyi élet és személyesség rejlik muzsikálásában. Vérbeli professzionista, aki a kisujjából rázza ki az olyan bonyolultabb kompozíciókat, mint a „Snake”, a „Train to Sarajevo” és az „Ornette’s Smile”. A kompozíciókat tökéletes technikai kivitelezése elismerésre készteti a hallgatót. Tóth nem csak jó játékos, hanem remek csapatszervező is. A csapatában a jazz-élet meghatározó muzsikusai szerepelnek. Szandai Mátyás nem véletlenül számít az egyik legkeresettebb hazai bőgősnek, ezen az albumon is jelesre „vizsgázik”. A trombitás Kovács Ferenc is sokat tett hozzá a produkcióhoz, habár ő nem minden felvételben jutott szerephez. Természetesen nem szabad elfeledkeznünk a fenomenális dobosról, Hamid Drake-ről sem, aki szintén kiváló munkát végzett. Összességében azt mondhatjuk, hogy Tóth Viktor debütálása az új kiadónál erősre sikeredett. A jó irányválasztást mi sem igazolhatja jobban, mint az a tény, hogy a megjelenés évében az albumot az év jazz-lemezének választották.
Közreműködnek: Tóth Viktor-altszaxofon, Hamid Drake-dob, Szandai Mátyás-nagybőgő, Kovács Ferenc-trombita (3, 4, 5, 7, 10, 11), Pallai Péter-szöveg
Tóth Viktor: Tartim
Sok muzsikus esik abba a csapdába, hogy a sikeres lemez után elkezdi, rövid időn belül „erőltetni” a folytatást. Ez több okból sem szokott sikerrel végződni. Egy részt azért, mert a hallgatóság tudatában még ott van beleégve az előző korong. Más részt pedig az alkotónak sincs elég ideje ahhoz, hogy letisztult kompozíciókat teremtsen. Tóth Viktor szerencsésen kikerülte ezt a csapdát és csak 2009-ben készítette el a második albumát, ami a Tartim címet kapta. Az album felvételeit egy nagyon inspiráló közegben, a Take Five Jazz Clubban rögzítették 2008 őszén. A 70 perces repertoárban 13 szám és egy bónusz kompozíció kapott helyet. Ahogy már ez megszokott, a művek többségét Tóth jegyzi szerzőként. Kivételt a lemez utolsó harmadában szereplő számok képeznek, mert ezek zenekari kollektív improvizációból születtek. Ráadásul ebben a megszokott zenésztársak mellett olyan további kiváló zenészek vettek részt, mint Dresch Mihály, Jávorka Ádám és Jeszenszky György.
A Tartim című album inspiráló színek és markánsan megragadott karakterek sokaságát felvonultató alkotás. De, akár nevezhetnénk utazós zenének is, hiszen tele van olyan finom, alkonyi rezgés-hullámokat kibocsátó szerzeményekkel mint, például a „Fényt hoz felém”, a „Folyó új reggelén”, a „Tisztáson” és az „Őszi lebegésben”. Tóth mesterien integrálja a magyar népi dallamokat a jazz világába. Az eredmény egy nagyon egyedi hangvételű, könnyen befogadható produkció.
A varázslathoz szükséges többlettel sem marad adós Tóth ezen a lemezen. Megkapjuk azt a nehezen körülírható, megmagyarázhatatlan bensőségességet, amellyel a kompozícióit poétikussá avatja és lehetővé teszi, hogy záruljon az áramkör, a muzsikus(ok) megérintse(’k) a hallgatót.
Közreműködnek: Tóth Viktor – alt szaxofon, fuvola, Hamid Drake -dob, frame drum, Szandai Mátyás -nagybőgő, Kovács Ferenc – trombita, hegedű (6-13), Dresch Mihály- szoprán szaxofon, fuvola (10-13), Jávorka Ádám -brácsa (10-13), Jeszenszky György – dob, ütőhangszerek (10-13)
Tóth / Maris / Szandai / Ikiz: Popping Bopping
Úgy tűnik, hogy sok máshoz hasonlóan a kétéves alkotói ciklus is Tóth Viktor védjegyének számít. Hiszen a Poppig Bopping című album éppen két évvel követte a Tartim című korongot. A lemezfelvételek 2010 őszén a Jazzflóra Budapest Fesztiválon készültek. Az új produkció elkészítéséhez Tóth alaposan átformálta a zenekarát, a régi felállásból csak a bőgős Szandai Mátyás kapott szerepet. A dobok mögé Robert Mehmet Ikiz ült és a fúvós szekciót pedig Bart Maris erősítette a trombitájával.
A lemezen 6 kompozíciót találunk, valamennyi Tóth szerzeménye. Azonban a művek relatív kevés száma ne tévesszen meg senkit, ugyanis egy 50 perces játékidejű korongról van szó. A repertoár központi tételének egyértelműen a monumentális, közel 16 perces „-34° c Sunny / +29° c Humid” számít. Ebben a szerzeményben Tóth virtuózan és szabadon, szín-gazdagon és szuggesztívan zenél – valóban közel hozza hozzánk a kompozíciót.
Tóth zenei arcképén csak az egyik vonás a fáradhatatlan technika, az „érces hang”, mert a másik oldalon ott a lágyság, a líra, az érzelemgazdagság, a színek iránti érzékenység. Az említett „giga mű” mellet az albumon olyan megindítóan szép felvételeket is találhatunk, mint pl. a „My Home” és az „A Ballad for White Flowers”. A Popping Bopping című albumnak van egy nehezen definiálható lüktetése, ami gyorsan a hatalmába keríti a hallgatót. Ha, azt mondtuk, hogy a Tartim című albumnál érezhető Ornette Coleman jelenléte, akkor a most bemutatott album esetén ez hatványozottan igaz. A lemez nyitó tétele a „Pocket-Ticket” a legszebb Coleman időket idéző energiabomba. De, a folytatás is méltó a nagy példakép szelleméhez. Tóth produkciója a tradíciókkal szembeszállni merő, minden egyes pillanatban megnyilatkozó zsenialitás. Legyünk hálásak érte, hogy egy egészében is nagyon jó lemez birtokosai lehetünk!
Közreműködnek: Tóth Viktor – altszaxofon, Bart Maris – trombita, effektek, Szandai Mátyás- nagybőgő, Robert Mehmet Ikiz -dob, Válik Lászkó – keverés és élő effektek
Tóth Viktor Arura Trio: Szemed kincse
Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a szaxofonos Tóth Viktor Aura Triója az egyik legerősebb jazz-formáció a műfaj hazai palettáján. Ha, megnézzük kik is játszanak ebben a zenekarban, akkor beláthatjuk, hogy nagyon is valós az iménti kijelentés, hiszen a cimbalmos Lukács Miklós és a bőgős Orbán György nem csak itthon számít sokat foglalkoztatott zenésznek, hanem külföldön is. Természetesen a zenekarvezető, Tóth Viktor mellett sem mehetünk el szó nélkül, ugyanis éppen a fentiekben mutattuk be az igen gazdag munkásságának lemezes lenyomatait. A „Szemed kincse” című album felvételei 2014-ben készültek az Opus Jazz Clubban. Tóth Viktor vall a lemezéről: „Az Arura Trio muzsikája egyfajta hálaadás, egyfajta örömzene. Azért szemed kincse a lemez címe, mert azt mondja Weöres Sándor, hogy egyetlen kincsed a könnyed. Én hozzátettem önhatalmúlag még egyet, amit kapunk szerintem valami magasabbtól, ez pedig a szemünkben a fényesség. A kompozícióink ezekről szólnak. Arról az örömről, hogy láthatjuk a szépséget. Azt próbálják kifejezni a számok, hogy legyünk hálásak azért, hogy tudunk sírni is és tud fájni valami. Mert az nagyon nagy ajándék, hogy csilloghat a szemünk, és hogy fájdalmat is érezhetünk.”
Kizárólag a trió vezetőjének a saját kompozícióit tartalmazó hatvan perces repertoár kilenc számot foglal magában. Erős érzelmi töltésű, de a korábbiaktól eltérően szokatlanul visszafogott, balladai hangulatú hanghordozóról van szó. Tóth finomabb érzékenyebb régióit is felmutatja és kibontja az olyan szerzeményeknek, mint pl. a „First & Second”, a „Brilliant Steps”, az I’m Waiting for You”, „Az éjszaka zenéje” és az „Emanation”. Méghozzá úgy, hogy egyetlen töltelék-, vagy kihagyható hang nincs szaxofonos játékában, de a zenekaréban sem. Mindhárom muzsikus nemcsak „a muzsika hangját”, de „a zene lelkét” is vissza- illetve átadta az ezért a katarzisért minden bizonnyal rendkívül hálás lemezhallgatóknak.
Közreműködnek: Tóth Viktor – szaxofon, Lukács Miklós – cimbalom, Orbán György – nagybőgő
