Néhány hónappal ezelőtt mutattuk be először a szlovák lemezcég a Hevhetia kiadványait. Most tovább szemezgetünk a főként a jazz és a kortárs zenei műfajban aktív kiadó friss produkcióiból.
Valér Miko Trio: Vibrations, States, Emotions
Egy igazán impozáns albummal indította a lemezes karrierjét, a jazz zongorista Valér Miko nevét viselő, szlovák trió. A közel 70 perces játékidőt képviselő, Vibrations, States, Emotions címet viselő albumra 8 szerzemény került. A repertoár az átlagban 9 perces kompozícióival arról tanúskodik, hogy a zenekar tagjai igen kedvelik a kifejtős játékot. A zenekar célja érezhetően a kortárs klasszikus zene és a jazz határainak áthágása, új hangzások és stílusok keresése, létrehozása, mindemellett a progresszív jazz muzsika és a kortárs klasszikus zene népszerűsítése.
A zeneszerző-zenekarvezető-zongorista azt vallja, hogy frissíteni mindig lehet a jazzben. Ezt szem előtt tartva törekednek arra, hogy minden kompozícióban egy új „színt” hozzanak. A zenei megújulás érezhetően rendkívül fontos nekik. Az improvizáció lényege a számukra az, hogy megmutassák az érzelmeiket és a gondolatvilágukat a darabon belül. A trió zenéje annak ellenére alkot homogén egységet, hogy – a klasszikus zenétől a kortársig és természetesen a jazz-ig – számtalan inspiráció hallható benne. A Valér Miko energikus, a kötetlen részekben is fegyelmezett előadói felfogásához nagyszerűen illeszkedik Belicza Tamás „brummogó” basszusa és Dávid Juraj Rasi energiahullámokat gerjesztő dobolása. A formáció egy jól összeszokott, érett zenekar benyomását kelti a felvételeken. A repertoárban szereplő számok mindegyike nagy műgonddal elkészített kompozíció. Akik szerették/szeretik a néhai svéd jazz zongorista, Esbjörn Svensson triójának a zenéjét, azok számára sok kellemes percet tartogat a Valér Miko Trio bemutatkozó albuma.
A repertoár különös figyelmet érdemlő számai: „From Sunrise Till Sunset”, „On The Roads”, „Toward The Presence”, „The Rise of Passion”. Remélhetőleg hazánkba is ellátogatnak egyszer, hogy az albumukat élőben is megismerhessük.
Közreműködnek: Valér Miko- zongora, Belicza Tamás – basszusgitár, Dávid Juraj Rasi – dobok
Bartosz Dworak Quartet: Polished
Gyakran előfordul, hogy iskolatársak zenekar alapítás mellett döntenek. Így jött létre például a zenekarvezető, Bartosz Dworak nevét viselő Quartet is. A hegedűn játszó muzsikus a Kaowice- Zeneakadémián ismerkedett meg a formációjában játszó zenészekkel, akikkel 2010 óta tevékenykedik együtt. A többségében a húszas éveik közepén járó muzsikusokból álló zenekar mondhatni „repülő startot” vett. Ugyanis a néhány éves fennállása óta számos díjat sikerült begyűjteniük, méghozzá úgy, hogy a csapatteljesítmény mellett szólóban – különböző, rangos zenei versenyeken – is sikerült kivívniuk a szakma elismerését. Most pedig piacra került a várva várt lemezük, ami a Polished címet kapta. A zenekar produkcióját, ha csak egyszóval jellemezhetnénk, akkor azt írhatnánk: egységes. Megadja azt a fajta egybefüggő, kerek egészként tálalt képet, amit minden magas nívóra törekvő alkotástól elvárunk. A lemezzel ismerkedve a hallgatónak egy idő után olyan érzése támad, mintha az egész zene mozgó, olvadó folyammá változna, ami köré akar duzzadni, hogy végül ellepjen. Habár nincs a zenéjükben semmi hókuszpókusz, mégis elvarázsol, meghökkent, rabul ejt, megidéz, mindezt úgy, hogy a „találkozás” közben végig harmóniában érzi magát a hallgató. A hallgatót olyan könnyen a hatalmába keríti a lemez, hogy szinte észre sem veszi a műsor végét. A Polished tipikusan olyan album, ami még a sokadik hallgatás során is képes újdonságokkal szolgálni az embernek. Összességében elmondható, hogy a Bartosz Dworak Quartet tagjai a bemutatkozó albumukkal igen magasra tették maguk elé azt a képzeletbeli lécet. Habár, még vélhetően korai erről beszélni, de mégis ott lebeg a levegőben a kérdés, hogy a folytatásban képesek lesznek-e felülmúlni a most mutatott teljesítményt.
A repertoár különös figyelmet érdemlő számai: „Lullaby For Night Marks”, „Ballad”, „If You Have An Extra Power Don’t Forget To Use A Towell”.
Közreműködnek: Bartosz Dworak – hegedű, Piotr Matusik – zongora, Jakub Dworak – nagybőgő, Szymon Madej – dobok
Szymon Mika Trio: Unseen
A fiatal lengyel muzsikus, Szymon Mika zenei pályafutása érdekesen alakult. Ugyanis gyerekkorában a dobolásba szerelmesedett bele. Olyannyira, hogy még a papája zenekarában is szerepelt dobosként. Aztán – ahogy magyarosan mondani szokták egy „huszárvágással” – hangszert váltott. Azt nem tudhatjuk, hogy milyen dobos lett volna belőle, viszont az eddig elnyert zenei díjak azt bizonyítják, hogy érdemes volt gitárra váltania. Egyre többen úgy tekintenek már rá, mint a gitáros legendák – Mike Stern és John Abercrombie – méltó követőjére.
Eddig három lemez fűződött a muzsikus nevéhez. Az elsőt, az Organ Spot-ot, 2013-ban az Organ Spot névre hallgató Hammond orgona trió tagjaként készítette. Egy évvel később a Pałka Mika Quartet égisze alatt került a piacra a Popyt. Amelyet 2015-ben a Piotr Budniak Essential Group-pal a Simple Tories About Hope And Worries követett. Most pedig itt van a legújabb produkció, egy trió album az Unseen. A hivatalos besorolás szerint, a 9 felvételt tartalmazó lemez a jazz kategóriába tartozik. De, a kompozíciókról kialakított összkép inkább azt mutatja, hogy a jazz és a kortárs zene „házasításából” jött létre ez a produkció. Így a kiadvány főként a modernebb zenei megoldások híveit veszi célba. A remek felvételeknek köszönhetően pontosan átérezhetjük a pendülő húrok feszültségét, a hangszerek kongó-bongó rezgését, és az ujjak pörgését. Egy-egy „belefeledkezős” pillanatban úgy tűnhet, hogy mi magunk vagyunk a gitár vagy a nagybőgő. Az első perctől az utolsóig, tartalmasan szórakoztató albumot kap a vásárló a pénzéért. A kidolgozottság, a részletgazdagság okán az Unseen címet viselő album, akár a tesztlemezként is használható egy kiállításon vagy egy bemutatóteremben.
A repertoár különös figyelmet érdemlő számai: „Black Sesame”, „Rosemary’s Lullaby”, „Bittersweet”, „Unseen (Two)”.
Közreműködnek: Szymon Mika – gitár, Max Mucha – nagybőgő, Ziv Ravitz – dobok
Jorgos Skolias-Antonis Skolias: Kolos
Ritka dolog, hogy apa és fia egy lemezen bukkan fel. Pedig pontosan ez a helyzet a görög felmenőkkel rendelkező lengyel jazz-énekes Jorgos Skolias esetében, aki fiával, az ütősökön játszó Antonis-sal szerepel közösen a Kolos címet viselő albumon. Az idősebb Skolias nagy tapasztalattal rendelkező előadónak számít. Ugyanis az 1983-ban megjelent, Krzak i címet viselő korongjával már bő három évtizede belépett a lemezpiacra. A bemutatkozó albumot – különböző muzsikusok oldalán – további közel másfél tucat hanghordozó követte. Olyan, nálunk is nagy népszerűségnek örvendő muzsikusokkal dolgozott együtt az elmúlt évtizedek során, mint pl. Tomasz Stańko és Terje Rypdale.
Egyébként az énekes a Jorgos Skolias World Trio elnevezésű formációjával, két évvel ezelőtt Budapesten is fellépett. Akkor a mostani lemezen hallható, apa és fia duó a harsonás Bronislaw Duży közreműködésével vált trióvá. Az énekes legfrissebb, a közelmúltban megjelent albuma a Kolos címet kapta. Jorgos Skolias minden produkciójában érződik a görög kötődés, még annak ellenére is, hogy a szülei politikai menekültként hagyták el Görögországot. Az énekes lelke, ha lehet ilyet mondani, akkor félig lengyel és félig görög. A lengyel–görög belső világával kapcsolatban azt mondta: „Itt kell lennem, de ha odamegyek, úgy érzem, hazamegyek. Ugye milyen furcsa a híd két oldalán lenni egyszerre? Amikor visszajövök, akkor azért, mert azt érzem, itt van a feladatom: átadni mindazt, amit onnan áthozhatok.” Az új album több szempontból is érdekes produkció. Az egyik egyediségét az adja, hogy apa és fia játszik rajta közösen. A másik különlegesség abból fakad, hogy az emberi énekhangon és a dobon kívül nincs egyéb hangszer a produkcióban. Az énekes az elmúlt évtizedek során többféle zenei stílusban (jazz, blues, rock stb.) megmérette magát. Az új lemez a múlt egyfajta összefoglalásának tekinthető. A Jorgos Skolias-Antonis Skolias kettős egy „családi vállalkozás” keretében egy különleges zenei világba enged bepillantást. Produkciójuk érzékletesen mutatja meg a hangok mögött rejlő erőt, örömöt, a világot. Azt vallják, ha megnyit valakit a zene és ő megnyílik a zenének, akkor megérkezik az ősforráshoz, ahonnan minden ered…
A repertoár különös figyelmet érdemlő számai: „Powrot”, „Leonardo”, „Kawiarnia”.
Közreműködnek: Jorgos Skolias és Antonis Skolias
