…”A jazz, mint művészeti forma, egy katalizátor, amely áttörte akadályokat a nyelvek, fajok és az osztályok között. A XXI. század hajtóereje Európában, a nyelvek, a régiók és a kulturális örökségek sokféleségéből, ahol a mobilitás és a rugalmasság elengedhetetlen”… – Europe Jazz Network.
A BMC Records a kortárs avantgárd jazz, a kreatív jazz és az improvizált zenék felvételeinek közre adásával ünnepelte mindezt, és azt a tényt, hogy a jazz mindig is lebontotta a korlátokat, a kultúrák közötti együttműködés révén új zenei formákat fejlesztett ki. A BMC Records azon kevés lemezcég közé tartozik, amely nemcsak kiadja a címkéje alá tartozó muzsikusok albumait, hanem lehetőséget is biztosít számukra, hogy európai-szintű koncerttermében, az Open Jazz Club színpadán bemutathassák kompozícióikat. Ennek a kivételes munkának kiválóra sikerült gyümölcseit ismertetjük most. Már többször ajánlottuk a zene és a High-End hangrendszerek szerelmeseinek a BMC kiadványait, ma sincs ez másképpen.
Három nagyszerű francia zenész – Laurent Bardainne szintetizátor művész és tenorszaxofonos, Fabrice Martinez trombitás, aki szárnykürtön is nagyszerűen muzsikál és Thomas de Pourquery ének, altszaxofon – munkája még 2016-ban került rögzítésre, de csak mos került kiadásra. (BMC CD287) A magát Drôles de Dames névvel illető együttes zenéje egy kozmikus utazás meséje, amit nem lehet leírni, mert ott és akkor születik, amikor előadják. Rengeteg zenei elemet és utalást tartalmaz, a megkomponáltság érzetét sugalló, ugyanakkor teljes egészében rögtönzött zene a szabad improvizáció peremén. Elvégre …”a zene az egyetlen ismert időgép, ami itt van a szemünk előtt. Egészen elképesztő, hiszen a zene képes megrövidíteni az időt”… – nyilatkozta Thomas de Pourquery, a trió vezetője.
Thomas a párizsi Conservatoire National Supérieur de Musique-ben tanult dzsessz-szaxofonozni. Számos formációban (Shoes, Fred Pallem, Francois & The Atlas Mountains, Sarah Murcia, BABX, Oxmo Puccino, Mick Jones, Metronomy) játszott, miközben a színészetet is kipróbálta. A trióban felvett zenei anyagot hallgatva szinte érezzük a nagy elődök – az öntörvényű amerikai zseni John Coltrane szaxofon-játékát vagy az afro-futurista zongorista/zeneszerző Sun Ra – hatását. Akárcsak De Pourquery, két társa is napjaink francia dzsessz-színterének legkeresettebb muzsikusai közé tartozik. A trombitás, szárnykürtös Fabrice Martinez korábban játszott Charles Aznavour, Sergent Garcia, Tony Allen és Jacques Higelin oldalán, a szaxofonos, billentyűs Laurent Bardainne hasonló listáján mások mellett Pharrell Williams, Sébastien Tellier és Etienne Daho szerepel.
A „Drôles De Dames” a Charlie angyalai filmsorozat francia címe volt. Jó névválaszásnak tűnik az akusztikus fúvós hangzástól kezdve egészen a szervesen elektronikus pop-textúrákig terjedő alkotások hangzás kísérleteihez. Fabrice Martinez trombitás, Laurent Bardainne tenor- és bariton szaxofonos, valamint a Franciaországban a 2017-es „Év Művészének” választott jazz-punk előadó, Thomas de Pourquery, aki a tenorszaxofon mellett még énekel is, elmélyült és végtelenül szabad utazásra indultak új zenei galaxisok felé. A Drôles De Dames a végtelen éjszakai csillagfény áldozatát mutatja be az univerzum szellemeinek. A felvételi anyag zseniálisan tiszta hangzású, az egyes hangszerek hangterjedelmükkel és egymás melletti helyzetükkel tündökölnek a kicsit elmélyültebb zenehallgatást megkövetelve. Az első tíz percben, és azt követően amint befogadóvá válunk, csodálatos élményben lesz részünk. A fogékony érdeklődők biztosak lehetnek benne, nem sok ilyen van a világon.
Gadó Gábor & Ávéd János – Whispering Quiet Secrets Into Hairy Ears című albuma szakrális hangvételű, és mint ilyen kiválóan illeszkedik ez év végi ünnep megasztos gondolatvilágához, annak megéléséhez. A duóhoz három szerzemény erejéig kettő, fiatal, klasszikus-zenei kiválóság, Osztrosits Éva brácsaművész és Zétényi Tamás csellista csatlakozik.
Gadó hatalmas utat járt be több mint harminc évet felölelő zenei evolúciójában, egy valami azonban változatlan maradt, a zenére a kezdetektől a mai napig fohászként tekint. A hatvanötödik életévébe lépő Gadó Gábor ebben talált társra a nála 26 évvel fiatalabb Ávéd János szaxofonossal, aki generációja és hangszere egyik legjelentősebb zeneszerzője. Az együttműködésükből egy klasszikus zenei illúziókkal bíró lemez született, mely a barokk és gregorián zene, az ortodox egyházi kórusok és Liszt Ferenc hatásának jegyeit is magán hordozza.
Szabó Viktor hangmérnök kitűnő felvétele még 2020. augusztus/szeptember fordulóján a BMC Stúdióban készült, 2021 karácsony előtt jelent meg. A „Csendes titkokat suttogva szőrös fülekbe” még az audio-technikától elvarázsolt rajongóknak is találó címnek látszik, arról a képességről beszél, amellyel fülünk kiszűri és megszerzi a meghallandó lényeget, ami az évek múlásával az emberi lélekben lerakódik, és belső hallássá ülepszik.
Gadó Gábor gitárművész/zeneszerző továbbra is azt az örökséget követi, amelyet a közönség a kezdetektől fogva a BMC kiadónál tapasztal. Az zeneírás fantáziájának szabadságát Dukay Barnabással kettesben desztillálja, mígnem az album anyaga egyfajta rögtönzött esszencia lett – kotta nélkül! A szaxofon különleges harmonikus kifejezőképessége a hangszert a reinkarnáció körforgásának kísérteties elszigeteltségébe vezeti és az egyes részek elbeszéléseiben megtaláljuk Gadó Gábor különös képességét, hogy a legbonyolultabb dallamok teljes harmóniában szólaljanak meg. Talán ezt nevezi „szőrös fülekbe suttogott csendes titkok”-nak?
A hallgatót teljesen más hangulatok kerítik hatalmába Aki Takase és Daniel Erdmann – Isn’t it Romantic című lemezének meghallgatásakor. A felvétel gyűjtemény két érzékeny muzsikus párbeszéde. A zongorista Aki Takase és a tenor- és szoprán szaxofonokon játszó Daniel Erdmann jazz-művész (tanár/diák) kapcsolata a kilencvenes évekre nyúlik vissza. Az egyetemen a japán tanár – aki Osakában született, de 1987 óta Berlinben él, és az avantgárd jazz a vérében van – a német növendéket oktatta. Most duóként készítenek felvételeket. Az új album legszemélyesebb érzelmeiket tolmácsolva utal vissza a jazz történetébe.
Két markánsan önkifejező muzsikus, két eltérően vázolt játékmód, ahol Takase törékeny, szaggatott, de mégis elmélyült avantgárd játékát, Erdmann határozottan tömör szólói ellensúlyozzák. Játékukat mindvégig világos kontúrok, romantika, történetmesélés és spontaneitás jellemzi. A darabokra jellemző az elmúlt időszak viszonylagos nyugodtsága. A zenészek kényszerű visszavonultsága, az elmúlt két évben az élet bizonyos szempontból történő lelassulása, a művészek bezártsága elmélyülést, feltöltődést hozott. A két virtuóz muzsikus nagyszerű albumot készített, a kompozíciók és előadásuk közelebb van a free jazz-hez, mint a modern mainstream vonulathoz. A koncepció lényege világos, Takase nagy előszeretettel szed ízekre klasszikusokat (berlini éveiben szisztematikusan sorra vette Ellington, Monk, Dolphy és Coleman kompozícióit, a „boncolás” révén nála jobban kevesen ismerték ezek struktúráját), hogy aztán adaptálja abba a zenei koncepcióba, amiben ő hisz, és amihez nagyon ért. Daniel Erdmann a fiatal generáció egyik legfigyelemreméltóbb szaxofonosa, saját szerzeményeikhez kettejük személyes élményei alapoznak.
A covid-pandémia okozta bezártság következtében a két muzsikus berlini és reimsi otthonában ülve kezdett dolgozni az ötleteken, majd, amikor már lehetőség adódott, élőben folytatták a finom hangolásokat. A kísérleti koncertek sikere, és a szakma figyelme arra ösztönözte őket, hogy rögzítsék az albumot.
A játékosnak tűnő könnyed technikai virtuozitás végtelen kidolgozottsága, soha nem öncélú, jó példa arra, hogy a szabad zenélés nem egyenlő a szertelen anarchiával. Az „Elevation” vagy a „Small Step for Me” című számok világosan megmutatják, hogy komótosan indítva, ízekre szedve a témát, majd a végén, az Isn’t Romantic címadó számban harmóniákban feloldva a legötletesebb újraalkotás lehetséges, létrejön egy eredeti és izgalmas zenei játék, itt-ott bohókás bravúr.
Palotaï Csaba és Steve Argüelles – Cabane Perchée. A lemez a Franciaországban élő és alkotó gitáros Palotaï Csaba és régi zenésztársa Steve Argüelles dobos/ütőhangszeres művész közös, új duó-projektje. Az akusztikus gitáron, „talált tárgyakból” álló ütős-hangszer kollekción, és preparált gitáron előadott lemez címe magyarul „lombkunyhót” jelent. A minimalista felállás utal az ősi, profán hangulatra és zenei építkezésre. Elsőre lejön annak megállapítása, hogy vannak akik nagyon tudnak gitározni, magával ragadó muzsikát csinálni. És a lényeg(!) Bartók Béla Mikrokozmosz című darabjának átdolgozását hallhatjuk.
Johann Sebastian Bach óta a zongorairodalom legcsodálatosabb gyakorlati kézikönyve a Mikrokozmosz a teljesen kezdőknek szóló etűdöktől kezdve az egészen virtuóz darabokig a zongoraoktatás szerves része. Bartók leírása szerint: …„ez a mű azoknak a zenei és technikai problémáknak a szintézisére próbál megoldást nyújtani, amelyek az eddigi zongoraművekben nem oldódtak meg”…
A Mikrokozmosz kapuja, a műfaj természetes szabadsága által a régóta Franciaországban élő magyar jazz-gitáros előtt is kitárult. A néhány tétel átdolgozása nem az első kísérlet a nagy zeneszerző felfedező kompozícióinak gitáros jazzes átültetésére, amit Palotaï egészen újszerű perspektívából szemlél, okosan és stílusosan hangszerelte át a kompozíciókat, melyek legtöbbször kétszólamú zongoradarabok eredetileg. A Palotaï Csaba és Steve Argüelles interpretáció merészebben és koncentráltabban rugaszkodik el az eredeti műtől, itt a hangsúly a ritmizálásból fakadó őserőre került. Az ütőhangszerek elhitetik velünk, hogy a természet erőinek megidézése céljából indulnak be a lábaink egy vad táncra. Argüelles preparált akusztikus gitárja is elhozza a azt a kort, amikor ezek a hangszerek egy teknőspáncélból és néhány sodort bélhúrból álltak. Viszont, nem vész el a Bartók által közvetíteni kívánt üzenet, ami a zenei univerzum tágulását és könnyebb befogadását célozta meg, elsősorban gyerekek számára. De, tegyük félre Bartókot és szabaduljon el a lábunk az őserő varázsára! Vagy hallgassunk Bartókot egy egyéni megközelítésből! Munkájuk járulékos eredményeként három, hasonló szellemben írott saját szerzeményt is hintettek a feldolgozásaik közé. A feltevés helytálló, miszerint az önként vállalt feladatokat a zeneművészet magas fokán teljesítették.
A jelenkor zenei értékeinek együttes és összehangolt felmutatása – 1996-os alapítása óta ez a Budapest Music Center és kiadója a BMC Records fő célkitűzése. BMC Records lemezkiadó 1998-ban alakult. A kiadó alapítása óta a kortárs, klasszikus és jazz műfajok jeles hazai és nemzetközi képviselőivel készít felvételeket. Kiadói politikája egyaránt nyitott a tradicionális zenei értékek továbbvitelére, valamint újszerű, kísérletező felfogású produkciókra. Kiadványaival az évek során sikerült számos magyar művészt bekapcsolnia a nemzetközi zenei élet vérkeringésébe, és sikeres művészi együttműködéseket kezdeményezett magyar és külföldi művészek, műhelyek, zenekarok között. A klasszikus, kortárs- és jazz-lemezek Midem-, Jazzman- Deutsche Schallplatten- és Gramofon-díjai, valamint a hazai és külföldi sajtóban megjelent több mint kétezer méltató kritika jelzi, hogy a BMC jelentős tényezővé vált az európai hanglemezkiadásban.
