A szaxofonos-énekes-komponista, Muriel Grossmann igazi világpolgárnak számít. Hiszen Párizsban született, a gyerekkorát Ausztriában töltötte most pedig több, mint egy évtizede Ibizán él. Évente átlagosan 150 koncert ad világszerte. Habár a jazz önmagában egy rétegműfaj, talán nincs még egy olyan, amelyik ennyiféle utat foglal magában. A jazznek létezik egy olyan ága is, amelyet spirituális jazznek nevezünk. Ennek az irányvonalnak az elindítójának legtöbben John Coltrane-t tartják. Hiszen az ő lemezein elsőként vált azonosíthatóvá az ilyen jellegű, mélyebb tartalom. Coltrane óta számos olyan jazz előadó van, aki szintén ezt a vonalat viszi. Közéjük tartozik Muriel Grossmann is, akinek az eddigi munkásságát mutatjuk be a következőkben.
A Here and Now (2008) Muriel Grossmann első olyan albuma, amivel a szakma és a közönség figyelmét is egyértelműen felkeltette. Már a zenekari felállás sem mindennapi, hiszen a szaxofon-dob nem egy tipikus hangszerpárosítás. Igazi útkereső lemezként lehetne jellemezni ezt a hanghordozót. Határozottan érződik rajta, hogy Grossmann behatóan ismeri John Coltrane és Ornette Coleman munkásságát. Az előbbiekből talán már könnyen kitalálható, hogy a muzsikus kompozíciói egyáltalán nem a romantikus szaxofon zene kategóriába tartoznak. A repertoárt 8, átlagos hosszúságúnak mondható szám alkotja. A kínálat legfigyelemreméltóbb tételei a „Magnetic Universe”, az „Interaction” és a „Quintessence”. Az elhangzó számokban együtt van jelen a nagy elődök előtti főhajtás és a bátor – az innováció jegyében folytatott – kísérletezés.
Közreműködnek: Muriel Grossmann – alt szaxofon, Uno P. – dobok
A Quartet (2008) című albumon Grossmann már bátrabban elmegy a hosszabb, kifejtősebb, nagyobb játékteret biztosító kompozíciók irányába. Ennek eredményeként, a repertoár jelentős része 8 perc körül időtartamú számokból áll. A muzsikus későbbi lemezeinél látni fogjuk, hogy még ezt az időkeretet is tovább bővíti. Úgy tűnik, hogy Grossmann szűknek érezte a duó formáció által biztosított kereteket, így ezt a lemezét már három zenésztárs közreműködésével készítette. Nem könnyű meghatározni, hogy mi az, ami fülünket elsőként megragadja. Talán az életteli szaxofonjáték? Talán a szerzemények élvezetes magabiztossága vagy a megszólaló zene hangzása? A válasz nem egyszerű, leginkább azért, mert Grossmann zenéje több szinten képes hatni egyszerre. Különböző típusú tudattartalmakat képes megérinteni és felerősíteni bennünk.
Közreműködnek: Muriel Grossmann – alt szaxofon, Radomir Milojkovic – gitár, David Marroquin – nagybőgő, Marko Jelaca – dobok
A Sudden Impact cím esetében sokak számára minden bizonnyal az 1983-as Clint Eastwood mozi, a Sudden Impact ugrik be a cím hallatán. Pedig Grossmann 2009-es, azonos című lemezének semmi köze nincs a filmhez. Viszont egy nagyon jó lemez, amelyen a szaxofonos muzsikus bátran kísérletezik a zenekari felállások tekintetében is. A duó és a kvartett lemez után a Sudden Impact a változatosság kedvéért egy trió album. A repertoár egyik érdekessége, hogy abban két olyan szerzemény is helyet kapott, amelyik már a Here and Now lemezen is szerepelt. A korongot nyitó „Joachim” és a kínálat első harmadában helyet kapó „Magnetic Universe” egy teljesen új felfogásban került rögzítésre. Aki úgy dönt, hogy mind a két lemezzel megismerkedik behatóbban, az eldöntheti, hogy az említett számok az új vagy a régi verzióban érdekesebbek. Az ezüstszínű hanghordozón 9 szám kapott helyet. Úgy tűnik most az előadó-komponista úgy döntött, hogy rövid tételekben közli velünk a mondandóját. Ebből fakadóan az elhangzó számok jelentős része 3-4 perces játékidőt képvisel. Grossmann ezen a lemezén is bátran fordul a free- és az avantgárd jazz felé. Méghozzá úgy, hogy mesterien megtalálja az egyensúly az előbb említett elemek adagolását illetően. Így a kompozíciók nem billennek át a „túlzottan elvont” kategóriába.
Közreműködnek: Muriel Grossmann – alt szaxofon, Radomir Milojkovic – gitár, Chema Pellico – nagybőgő
A Bird of the Mystery (2010) című lemez esetén már a cím is sejteti, hogy Grossmann igen erős belső motiváció alapján készítette. Nem gondolkozott azon, hogy kellene-e empatikusnak lennie olyanokkal, akik nem így viszonyulnak a zenéhez. Nem tudja elképzelni, hogy egy arra fogékony ember ne fedezné fel a mélységet abban, amiben valóban ott van. A muzsikus ezen a lemezén is él a jazz nyújtotta nagyfokú szabadsággal és a zenei kommunikáció nyújtotta lehetőségekkel. A kompozíciókból annyi energia és frissesség árad, amiből érezhető, hogy a muzsikus élvezte a zene megszületésének folyamatát (is).
A hét számból álló albumon a rövidebb kompozíciók (pl. a „Breathing” /3:57/) éppen úgy megtalálhatóak, mint a hosszabb felvételek (pl. a „Strength” /11:02/). Nehéz lenne kedvenc számot kiválasztani a korongról, hiszen egy olyan nagyon egységes szerkezetű és színvonalú repertoárról van szó, amelyben csupa egyenrangú kompozíciókat találunk. Grossmann az általa írt kompozíciókkal és azok előadásával nagyon élethű módon képes megjeleníteni a „misztikus madarat”, amelynek ezt az albumát szentelte.
Közreműködnek: Muriel Grossmann – alt szaxofon, Radomir Milojkovic – gitár, David Marroquin – nagybőgő, Marko Jelaca – dobok
Az Awakening (2013) című albumon, szám szerint kevés szerzeményt találni. Való igaz, hogy első ránézésre az 5 tételes repertoár szolidnak tűnik. Azonban a valóság most is másról szól, ugyanis valamennyi kompozíció nagy lélegzetűre sikeredett. A legrövidebbre a címadó szám a „Awakening” sikeredett a maga 9:37-es játékidejével, a leghosszabb pedig a „Wien” (14:46). Ahogy arról már korábban szó volt, ahogy halad előre a pályáján Grossmann úgy kerülnek elő a hosszabb, nagy játékteret biztosító szerzeményei. A muzsikus hallhatóan jól érzi magát ebben a szerepben, felszabadultan, nagy élvezettel és kiapadhatatlan energiával játszik.
Igazi ajándék ez a lemez, mely a szabadság és a szeretet, az ártatlanság kiteljesedése, egyesülés minden létező valóságával. Visszatalálás önmagunkhoz, de nem az elme, a gondolat maga teremtette, kusza, kaotikus, látszatvilágainak útjain, hanem minden gondolaton túl. A repertoár kihagyhatatlan felvételeinek a szülőföld ihlette „Wien”, a szabadon áramló „Peaceful River” és az albumot záró „Ornette” számítanak. Aki szereti a hosszú zenei tételeket annak feltétlenül ajánlott ez az album.
Közreműködnek: Muriel Grossmann – szoprán szaxofon, Radomir Milojkovic – gitár, Robert Landfermann – nagybőgő, Christian Lillinger – dobok
A tavalyi évben megjelent, Earth Tones (2015) című lemezén is folytatja a spirituális, zenei küldetését. Amíg csak olvas róla az ember, hajlamos legyinteni magában: az ezotéria ösvényei rendszerint a demagógia mocsarába vezetnek. Szerencsére a muzsikus gondolatai mentesek az elkoptatott frázisoktól. Ez az album sokkal több annál, hogy egy legyen az ezoterikus lemezek sorában. Méghozzá ez több szempontból is igaz. Egy részt egy jazz-albumról van szó, más részt pedig szinte teljes mértékben hiányoznak belőle az „andalító” dallamok. Van helyettük a végsőkig kiérlelt, mindent kézben tartó, ugyanakkor földöntúli szenvedélytől fűtött muzikalitás. Cotrane és Coleman szellemének jelenléte ezen az albumon is jól érezhető. Grossmann mesterszakács profizmusával „fűszerezi” a zenei mondandóját free és avantgárd jazz-elemekkel. Az album a repertoárjában a napjainkban egyre több embert foglalkoztató témákkal foglalkozik. Úgy, mint a remény („Hope”), a bölcsesség („Wisdom”) és a feltétel nélküli szeretet („Unconditional Love”). Úgy tűnik, hogy Grossmann a kvartett formájában találta meg a számára legoptimálisabb zenekari felállást. Ugyanis ez már sorozatban a harmadik olyan albuma, amelyet három muzsikussal együtt készített. Ráadásul most nem is változtatott a zenekar összetételén, ugyanazokkal a zenészekkel stúdiózott, akikkel az ezt megelőző, Awakening címet viselő korongot is készítette. Az albumnak a remek szólók, az életteli szaxofonjáték és a legmagasabb fokú csapatmunka zenélés jellemzi. A korábbi albumhoz hasonlóan itt is a hosszú tételeké a főszerep. Sőt, ha lehet ezt mondani, itt Grossmann még egy lapáttal rátett. Hiszen a legrövidebb szám a tizenegy perces „Hope”, a legnagyobb lélegzetű pedig a tizenhét perces „Sharing”.
Közreműködnek: Muriel Grossmann – szoprán szaxofon, Radomir Milojkovic – gitár, Robert Landfermann – nagybőgő, Christian Lillinger – dobok
A Natural Time című album az idei év termése és ennek a lemeznek volt budapesti, koncertes bemutatója is. Ahogy korábban már utaltam rá, Grossmann ahogy haladt előre a pályáján úgy váltak egyre mélyebbekké és egyre hosszabbakká a kompozíciói. A friss kiadványon mindössze egyetlen „rövid” szám van, mégpedig a maga 6 percével a „Your Place”. A repertoárt adó többi felvétel 8-12 perces játékidőt képvisel.
A Muriel Grossmann Quartet zenéje erőteljes élmény, spirituális jazz a javából. Megérinti a hallgatók szívét és lelkét, gyönyörű és megindító, a nyugodt és békés daraboktól az energikus, életteli kompozíciókig egyaránt. Grossmann zenéjének kisugárzásában van valami megmagyarázhatatlan. A muzsikus eddigi pályáját végigtekintve azonban ez a megmagyarázhatatlanság nagyon szép ívet kap, az útkeresésében megfigyelhető a fokozatosság. Nagyon jól nyomon követhető muzsikus tudatának fejlődése az elmúlt 8 évben. Amíg a 2008-as Here and Now lemezen számos utat kipróbál kísérletezik, addig a mostani korongon már csak egy ösvény követ, méghozzá nagyon tiszta módon. Grossmann a teljesség megismerésére törekedve eljutott oda, hogy felismerje az emberi elme és gondolat, gondolkodás határait. Felismerte, hogy nem megtagadni, hanem meghaladni kell mindezt, vagyis létezése tudatában arra használni, amire való. Rájött, hogy talán egyszerűbb azonban meghatározni azt, amire nem. Ez pedig a mostba, a teljességbe, a választás nélküli tudatosság állapotába való belépés. A dolog nehézségét az adja, hogy Grossmann-nak nem egy esszét kell írnia a felfedezéseiről, hanem ezt a zene eszközeivel kell kifejeznie. Méghozzá úgy, hogy az alkotása ne legyen öncélú és az üzenete a hallgatóság számára dekódolható legyen. A kvartett budapesti koncertje jó bizonyíték volt arra, hogy Grossmann jól kódolta az üzeneteit, hiszen a hallgatóság láthatóan megértette azokat. A repertoár „legerősebb” tételeinek a címadó „Natural Time”, a „Happiness” és az „African Dance” számítanak.
Közreműködnek: Muriel Grossmann – alt és szoprán szaxofon, Radomir Milojkovic – gitár, Gina Schwarz – nagybőgő, Uros Stamenkovic – dobok
