A zenehallgatás nagyon népszerű dolog. A mai technikai szintet tekintetbe véve a világ összes muzsikájához hozzá lehet jutni, természetesen ehhez megfelelő eszközök szükségesek. A történeti áttekintéstől most lemondunk, hiszen minden hifi-rajongó betéve tudja a „konzervzene” kialakulásának nagy időszakait akár kronológiai sorrendben is. Most inkább azoknak kívánunk segítséget nyújtani, akik kezdők az otthoni hifi kialakításának terén.
Egy dologban biztosak lehetünk, zenére szükségünk van. Hallgatjuk nap mint nap, úton-útfélen, ha kell, ha nem. Az utóbb említett – ha kell, ha nem – ténye sajnos a zavarás és idegesítés határáig is elmegy. De, foglalkozzunk a zenehallgatás kellemes oldalával, azzal amikor érzelmi indíttatásból nyúlunk a hangfelvételekhez, keressük a zeneművet vagy az előadót a rádióban, lemezeink között vagy az interneten! Leülünk kényelmes fotelünkbe és meg akarjuk hallgatni a „nótát”.
Ez utóbbi mondattal máris több területet érintettünk és mivel hifi-t szeretnénk több komponensre is szükségünk lesz.
Lejátszó készülék. A fejlődés folyamán többféle is lehet hiszen kb. száz év technikai fejlesztései állnak a műsorhordozók és formátumok kialakulása mögött. Ha a három fő területet nézzük létezik analóg hanglemez technika, digitális CD-technika, fájl formátumú zenetárolás/lejátszás. A három közül technikailag, és különböző praktikus okok miatt is, választanunk kell, de akár mindháromhoz letehetjük voksunkat.
Erősítő. Bármelyiket válasszuk, a műsorhordozókból kinyert jelet erősíteni kell – erre való az erősítő, ami száz év alatt fejlődött egészen odáig, hogy nincs más helyette. Erősítőből rendelkezésre állnak elektroncsöves és félvezetős, valamint e kettő kombinációja (hibrid) kapcsolástechnikával előállított típusok. Mindegyikkel jól járunk hiszen bármelyikből találni egészen jó minőségűt és kiváló hangzásút is.
Hangsugárzó. Nagyjából ugyanígy állunk a hangsugárzók terén, mert nincs új a nap alatt, valamilyen membránnal mozgatjuk a levegőt, így hozva létre elektromos jelből a hangrezgéseket. Tehát három a részegység, ami a hifi zenehallgatáshoz feltétlenül szükséges. Az egy készülékben való megoldással (minitorony, zenegép, magnósrádió) most azért nem foglalkozunk, mert így könnyebben áttekinteni a tudnivalókat.
Ami pedig a zenehallgatási szokásainkat illeti, kedvenc tanítómesterünktől Pernye Andrástól idézve: …„a zene nem azért van, hogy ne legyen csend”… Azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a zenének bizonyos felüdülést, átszellemülést kell nyújtani még akkor is, ha kemény rockzenét hallgatunk. Az otthoni környezetben való megvalósítás szakaszait meglépve jelöljünk ki egy helyet elsősorban magunknak, ahonnan kényelmesen tudunk zenét hallgatni. Utána jelöljünk ki helyet a hangsugárzóknak majd a készülékeinknek. Az elhelyezésnek összhangban kell lenni a szoba berendezési tárgyaival, ideális esetben a zeneszoba külön álló azt a család csak erre a célra használja. Bármelyik megoldás is áll rendelkezésre bizonyos szobaakusztikai problémák is előkerülnek. Tehát rendkívül sokrétű a tennivalónk, ha otthoni zenehallgatást akarunk megvalósítani.
Vannak jó lemezeink, vagy csak a barátunk, szomszédunk lemezeit akarjuk meghallgatni. Veszünk egy lemezjátszót vagy egy CD-játszót. No, de milyen fajtát? Kell egy erősítő és szükségünk van két hangsugárzóra. Milyen legyen? Nagyon széles a választék, szinte minden világmárka terméke kapható Magyarországon. Vannak üzletek, a kereskedelem számtalan új ága, mégis nehéz az eligazodás. Aki az olvasásban idáig eljutott, kérjük ne adja fel – segítünk!
Semmi sem lehetetlen. Mára nagyapakorba lépett az a generáció, akiknek képviselői végig élték a hifi-készülékek evolúcióját, ezzel párhuzamosan az egyes zenei stílusok és fajták kialakulását, népszerű elterjedését. Tehát van egy nagy feladatuk, mindazokat a tapasztalatokat átadni a fiatal generációnak, amit közel ötven év alatt megszereztek. A fiataloknak könnyű a dolguk, hiszen az információs forradalom adta lehetőségekkel kiválóan tudnak élni, tehát rengeteg információ megszerzésével hamarabb kiokosodhatnak e témában. Tegyék is. Az a legjobb hifi-rajongó, aki sok mindent elolvas, kipróbál és ki tudja értékelni saját tapasztalatait. Mégis rengeteg fogalom van, amiben eligazodást kíván szerezni a mai zenehallgató. Bármihez nyúlunk csak úgy záporoznak a technikai és a megválaszolásra váró egyéb kérdések.
A hangzásminőségek kategorikus besorolása. Megpróbáljuk felvázolni a lehetetlent, még akkor is, amikor tudjuk, hogy mindenkinek a maga pénztárcája határozza meg a kategóriát.
Hifi készülékek és hangsugárzók. Mindazon nagy gyártási sorozatban készített termékeket, amik megfelelnek az 1965-ben lefektetett normáknak (DIN 45500) hifi-nek nevezzük. Ezeknek a termékeknek ezen szabvány szerint rendben van a hangzása, (magas-, közép- és mély-hangok) műszaki paramétereit tekintve kicsiny mértékű torzítás mérhető és teljesítményük is a házi használatra optimalizált. A rájuk húzott fogalom a szórakoztató elektronika (CE). Ez a kategória, amióta létezik, nagyjából ugyanazt a színvonalat produkálja, alkalmazkodva a műsorhordozó formátumok (lemez, kazetta, CD, fájlok) adta új lehetőségekhez és az alkatrészgyártó ipar mindenkori fejlettségi szintjéhez. (pl.: miniatűr felületszerelt alkatrészek)
A hangzási eredmény olyan, mintha minden zenei történés meghatározhatóan a két hangsugárzóból szólna. A hifi komponensei és hangsugárzói néhány tízezer-százezer forint értékűek.
Audiofil készülékek és hangsugárzók. A termékek ez esetben is elég nagy gyártási sorozatban készülhetnek, de egységeikben a tervezés és az anyaghasználat a jobb hangzásra való törekvést sugározza. Egyes esetekben válogatott alkatrészekből speciális beállításokkal, különböző hangzásjavító szolgáltatásokkal egészülnek ki, jobban alkalmazkodva a különböző zenei rétegigények (elektronikus-rock, akusztikus-hangszeres zene) kielégítéséhez. Hangzásuk beavat a muzsika történéseibe, az adott hangfelvételről bemutat olyan részleteket, amit az előző kategóriában nem találunk meg. A két kategória között nem éles a határ, egyes modellek bele-bele lógnak az eggyel magasabb szintbe. Mindenképpen fontos a jó ár/érték arány, bár ezt a világpiaci viszonyok is befolyásolják.
A hang leválik a hangsugárzóról, tagolni is lehet a hangzásteret, már-már meglepő részletességgel. Az ár szorzó, az előbbi (hifi kategória) kétszerese, háromszorosa.
A High-End termékek. Amennyiben egyszerűen szeretnénk fogalmazni: minden, ami az említetteken felül van – sőt még ettől is több, mondhatni, plafon a csillagos ég. A rendkívül magas igények miatt a megvalósítás (konstrukciók, alkalmazott alapanyagok, egyedi szabadalmak összessége) a muzsika legélethűbb megvalósítását célozza. Egy High-End termék sok esetben nemhogy kis sorozatban, de teljesen egyedi darabokban nyilvánul meg, akár elektronikáról, akár hangsugárzóról beszélünk. A muzsika legrejtettebb részleteit, a felvétel hangzásterét és körülményeit is hallhatóvá teszi. Külső kivitelezésében a formatervezők munkája csatlakozik a „hangzásművészek” egyéni filozófiájához vagy tükrözi azt. A belső részegységek megalkotásánál kihangsúlyozott szerepe van az egyedi megoldásoknak, a szabadalmaknak, a legfinomabb alkatrészek felhasználásának, az összeszerelés és kivitelezés kézműves mester-munkájának – ezt az árak is tükrözik.
Csodálatos produkciókról kiváló tolmácsolásban hallani mindent, közel a valósághoz. Itt az ár már komponensenként hét-számjegyű legalább.
De! Arról kellene szólnia a High-Endnek, hogy ez az Audiofil kategória „felső háza”, ahol kompromisszumot nem tűrve hozzák létre a lehető legjobb minőséget. Sajnos, már a szóhasználatot is elcsépelték, ebben a marketinggel teletűzdelt világban, hiszen sok márka terméke, amit High-End-nek hívnak még a valós audiofil kategóriába se nagyon lehet besorolni.
Ultra High-End. Ilyen kategória valójában nincs. A felelőtlen(!) „szaksajtó” azért találta ki ezt a reklámízű kifejezést, hogy a húsz-, ötven- és százmilliós értékű/árú termékek megkülönböztetve legyenek a többi magas minőségű komponenstől.
Az angol hangzás vetekszik az amerikaival, a némettel és a japánnal, – ez már „lejárt lemez”. Egy hanglánc kvalitásainak vagy van köze a valóságos zenei megjelenítéshez, vagy nincs. Természetesen a területi megkülönböztetés az adott földrész zenekultúrájában is kereshető. Jó példa a japán, kínai, általában vett ázsiai hangzás, ami a saját zenéjükben előforduló hangszerek hangzására jellemző. A autentikus keleti zene hangszerelésében sok magas hangot kibocsátó hangszer létezik. Ezt a hallgatóság megszokta, ehhez kell a gyártóknak saját, belső piacukon alkalmazkodni. Természetesen ez kihat az export termékekre is, mondván nem tudják megtagadni magukat. Európai fülnek egy kicsit harsánynak tűnik, bár jelenkorunk halláskárosult nemzedékeinek ebből semmi nem elég. Az európai klasszikus zene kultúrájában temérdek hangszer szólaltatja meg a muzsikát, amennyiben valódi akusztikus hangszerek hangzásán „edződtünk”, minden más furcsán hat. Ez tetten érhető volt a beat, majd a rock-zene elektronikus hangzásának elterjedésekor. Bár ehhez két évtized alatt hozzászoktunk. Át is estünk a ló túlsó oldalára. Sajnos ma már sokan nem hallgatnak hangosítás nélküli muzsikát, csak úgynevezett „gépzenét” és a basszusból semmi nem elég.
A hifi-ínyencek pszichológiája. Már az 1960-as és 1970-es évek hifi-eufóriájában is nagyon különböző fajta „megmondó emberek” voltak az ügyfélkörben. Volt – akkoriban még hallgatódzni tanuló – később már több hifi-üzletben egész délutánokat eltöltő, kíváncsi, potenciális fogyasztó látszatát keltő, High-End álmodozó. A több évtizeden át folytatott beszélgetések tartalmából levont következtetések alapján alapvetően két (ma már három) hallgató-csoport létezik.
A zene és az előadók/zeneszerzők rajongói, valamint a technika/technológia szerelmesei. Mára utóbbiak vannak többen, de akár a következő alcsoportokra is oszthatók:
A „normális”, csak a jó zenét hallgató és maga szórakoztatására készülékeket vásárló, ebből van a legkevesebb. Szerintük a terméknek egy kicsit szépnek kell lenni, és legalább mérsékelt áron kínálják a kis pénztárcához.
A „procc”, barátaival és a szomszédokkal szemben mindig a legnagyobb teljesítmény híve, a legtöbb krómdísz, a legnagyobb hangsugárzó, a legtöbb gomb és kapcsoló, a legnagyobb DSD mintavételezés hívei.
Az „ínyenc” szinte semmilyen értéket nem fogad el, keresi, kutatja a végső hangminőséget, igyekszik azt a lehető legkisebb erőfeszítéssel megtalálni. A „specialista”, legalább aktív-rendszerű, legalább 3-utas hangsugárzó, egy vagy több dinamikus expander és sok-sávos equalizer, dinamika kompresszor, processzor híve. Nincs szüksége koncert zenekarra, mert a hangfalaknak nagyon dinamikusnak és nagyon hangosnak kell lennie. Valójában csak a hangszórókat és a dobhártyaszaggató decibeleket hallja.
A „progresszív-dinamikus ínyenc” fehér (és csak később fekete) design-elektronikákkal, valamint fehér/fekete/színes hangszórókkal rendelkezik. Természetesen minden részegysége nemes és híres, mind a minőség, mind az ár tekintetében. Kizárólag modern és persze, nem mindenki engedheti meg magának. A dolog része egy 168 nm-es nappali. A hangrendszerrel együtt a vastag kényelmes fehér bőrgarnitúrák és nemes 12m hosszú fali csillapító, ami matt lakkozott fehér vagy barna. Aztán hamarosan a japánok is figyelembe vették ezt a szegmenset és létrehozták a tölcséres hangszórók „nosztalgikus hegemóniáját”, belezsúfolva a legkisebb szobákba. Az enyhe kifejezéssel „gourmet” -nek kikiáltott hívő a telepítés „igazi” szakértője. Szinte látni, de mégsem látni (a felszerelést), de fantasztikusan jól szól. Például, a legendás Quad erősítő és az elektrosztatikus hangfalak. Később, a különböző összetevőjű Linn elektronikákból kialakított hangrendszer – teljesen látványos, minden fekete, néhány gomb, és szinte semmilyen gomb, amellyel bármit is szabályozni/beállítani lehetne.
A „Hi-Géniusz” csak egyetlen, de a legdrágább komponens, speciális hálózati kapcsoló, a legvastagabb RCA-kábelek és 10 kvadrát átmérőjű hangsugárzó-kábelek, arany, ezüst, platina, irídium, ródium, króm és az oxigénmentes a réz- és/vagy a vegyesen ezüstözött alumínium. Természetesen a legvékonyabb tüskékkel ellátott részegységek nagyméretű márványtömbökön állnak és halogén lámpák világítják meg diszkrét fényükkel. Mert, most végre látod a hifi-t és (a tárcádban) érzést! Nem is beszélve, mivel a források csak a legjobb fekete lemezeket vették figyelembe, mert a CD (még az SACD) sem tud olyan lenni.
Elérkeztünk a „militáns analóg gourmet” kategóriájához. Csak az leghíresebb analóg felvételi stúdiók, analóg lemezeit fogadják el, függetlenül attól, hogy milyenek, és természetesen csak nosztalgikus vagy vadonatúj elektroncsöves erősítőkkel hangzanak jól. Aztán ott van a „csőguru”. Mivel a tranzisztor olyan keményen hangzik, hogy „cső-szakembernek” nevezik magukat. Cserélgetik is mint a zoknit és a gatyát. És ha még a kínai gyártók is nyers „ebay” erővel és a „legolcsóbb” árakkal bombázzák a szűk elektroncsöves piacot, akkor ebben valaminek lenni kell. Felejtsd el a „technológia őrültet” vagy „gurut”, akiknél az arany fényű (az igazi férfi úgy nevezi: Champagne) és a nemes alumínium (csak a 8 mm-es rozsdamentes előlap a frankó) készülékek váltják ki a legigazibb értelemben vett elégedettséget! A diszkrét kék vagy zöld vagy lila színárnyalatok alátámasztják a jó zenei reprodukció érzését! A rendkívül magas minőségű reprodukció minden bizonnyal egy értékesítési pont, de a különlegest, lásd meg kívülről, valamint a készülék belsejébe. Az ezer euró fölötti technológia abszolút elsőbbséget élvez.
A fenti ínyencek közül sokan soha nem fogadtak el valós kritériumokat. Az „objektív” és a „szubjektív” közötti különbség nekik idegen, mert a saját mérce minden dolog mérete és vele együtt az egész, teljes és „jó” az igazság. Szerencsére mindez a hobbi területén van, nem a tudomány, a tervezés, gyártás területén. Így a virtuális internetes verbális háborúkban és a globális szó-csatákban a különböző fórumokon nincsenek halottak, csak szellemileg enyhén sérültek. És végül, de nem utolsósorban, a fentiek mindegyike „rendes” – szintén (csak) szubjektív módon. Örömmel segít minden kérdésben, ha szeretnénk eligazodni a különféle márkák termékei és azok adottságainak megítélésében, hogy jobban tudjunk választani közülük!?
