Egyszer adjunk azoknak is jó tanácsot, akinek már van, vagy nemsokára lesz kicsi, kocka alakú hangsugárzókból álló rendszere. Nemrégiben egyik szakcikkemet egy emlékkel kezdtem: „..lekuporodtam a nagyszoba szőnyegére, mint régen, amikor még kicsik voltak a gyermekeim, és építőkockával játszottunk…” Hát igen, majdnem ez történik, amikor egy hangsugárzó-összeállítást kell a szobában elhelyezni. Miért van ez így – A válasz kettős: egyrészt a hangszórófejlesztés elért egy állomáshoz, amikor felfedezték, hogy nem kell a széles frekvenciatartomány leképezésére alkalmas nagy dobozba szerelni. Másrészt kialakult egy divat, a család hölgytagjai miatt, akik kicsiny, szinte láthatatlan hangszórókkal még megbékélnek a lakás berendezési tárgyai között. Az így kialakított hangsugárzórendszer egy aktív mély-sugárzóból és annyi kis kocka alakú hangszóróból áll, ahány erősítőcsatornánk van.
Az rögtön szembetűnik, hogy ezek a rendszerek rendszerint csak magas és mély hang sugárzására képes hangszórókat tartalmaznak. Bármennyire is kötetlennek látszik az elemek elhelyezkedése, néhány szabály azért van, amelyek a fizika hangtani részére utalnak.
1. A kis hangsugárzókat úgy konstruálják, hogy a mögöttük lévő falfelület reflektáló hatását bekalkulálják a hangzáskarakterükbe. Ezért szükségük van valamilyen nagyobb felületre a hátuk mögött és a környezetükben.
2. Lehet a kis hangdobozokat könyvespolcra is elhelyezni, itt arra kell ügyelni, hogy szorosan legyen sok könyv mellettük. Nem ad jó hangzást a zárt polcon egyedül álló hangszóró, hallani ugyanis a polc hangját is! Erre pedig senki nem kíváncsi.
3. Ha van a hangsugárzón reflexnyílás, az lehetőleg felénk, és ne hátra nézzen. Ha hátul van, több helyre van szükség mögötte.
4. A mély-sugárzók elhelyezése is okoz gondot, mert a szobában állóhullámok alakulhatnak ki, és nem mindenhol lesz egyenletes a mély hangzás. Ezek az állóhullámok úgy keletkeznek, hogy a szoba falairól visszaverődött hanghullámok találkoznak a hangszóróból direkt módon terjedőkkel, és nemhogy segítenék, de kioltják egymást. A mély-sugárzó odébb tologatásával és sok próbával segíthetünk a dolgon. Természetesen akusztikai méréseket is végezhetünk, de az egy másik cikk témája lesz. Még egy probléma jelentkezhet, azaz a hangszórók fázisának beállítása. Ha nem megegyező síkba helyezzük el a két szatellit- és a mély-sugárzót, használnunk kell az aktív mélynyomón lévő fázisszabályzót. Jobb esetben folyamatos szabályozással és több próbával sikerül eltalálni a rendszer optimális fázisát.
Tiszteletbeli konzolok
Mindenképpen ajánlott a csomagban mellékelt fali konzolok felszerelése és használata. Ezek a hasznos kis eszközök nem a divat szülte felesleges kütyük, hanem gondos tervezés művei. Segítségükkel gyorsan és precízen szerelhetjük hangdobozainkat a falra, és csatlakoztathatjuk a falba süllyesztett vezetékekre. (Van, aki ezt nem így csinálja – ugye Önnek sem lóg a vezeték a falon kívül!?!)
Jobbra tarts!
A szatellit-hangsugárzók egymás közötti távolsága nem haladhatja meg a 3 méter távolságot. Azért nem, mert csak ebben az esetben tud kialakulni egy, a színpadéhoz hasonló hangzáskép, ellenkező esetben kétoldalas lesz a sztereó: csak a szoba két oldaláról fogjuk a zenét érzékelni, nem lesz a hangszínpadnak közepe. A mély-sugárzót elrejthetjük, de azért ne legyen nagyon távol a szatellit-sugárzókhoz, és ha van rá mód, a jobb oldalihoz legyen közelebb. Hogy ez miért fontos? A zeneértők tudják, hogy egy szimfonikus zenekarban a jobb oldalon szólnak a mély hangokért felelős hangszerek.
Ha mindent felszereltünk és beállítottunk, jó lemezeink vannak, és a vörösbor is kellő hőmérsékletű, szólhat a muzsika!
