Van-e a kábeleknek „iránya”? Van különbség a kábel egyik irányba történő csatlakoztatása és a másik irány között. A különbségek hallhatók, ez főleg egy bizonyos térbeli hatás, amelyet a csatlakozókkal létrehozott érintkezések elektromos különbségei okoznak. Az érintkező felületek szennyeződhetnek/korrodálódhatnak, de a csatlakozók minősége és kora is változhat. Egy másik magyarázat szerint a lehetőség a gyártási folyamat sajátosságaira vezethető vissza. Egyszerűen: a kábelnek nem állandók az elektromos tulajdonságai az egyik végétől a másikig, mert a fém-vezető húzásának iránya befolyásol. További „irányultsági” kérdés az, hogy szimmetrikus kábelek esetén a külső zaj/zavarok és a hasznos jel aránya attól függ, hogy a kábel árnyékoló-pajzsának melyik oldalán van a föld csatlakoztatva. A csak egy belső vezetővel rendelkező koaxiális-típusú kábelek helyett a szimmetrikus kábelek két belső vezetőt használnak a jel (+) és (-) pólusához. A nagyfrekvenciás (HF) jelek, a burkolat és a különálló pajzs között, sokkal kevésbé zavarhatják az audio jelet.
A berendezések ki- és bemeneti oldala szerint is változhat a hangzás. A VDH gyártmányoknál az aszimmetrikus (RCA szabvány) és a szimmetrikus (XLR) vezetékek köpenyén a földelt véget mindig egy speciális matrica jelöli. A kapcsolat létrehozásakor rajtunk múlik, hogy ezt a földelt véget csatlakoztassuk az elő-erősítőhöz vagy a teljesítmény-erősítőhöz. Ha nem vagyunk biztos benne, azt tanácsolom, hogy a jelzett részt csatlakoztassa mindig a jel-forrástól induló végéhez.
Mi mutatja a legjobban a térbeli hatást a zene reprodukciójában? Szimmetrikus alkalmazásokhoz mindig XLR típusú csatlakozókkal ellátott szimmetrikus kábeleket használjunk! Vegyünk olyan kábeleket, amelyeknél egynél több árnyékolás vagy még több van! Használjunk nagyon stabil kábeleket, mint pl.: Linear Structured Carbon® vagy a fúziós technológiát használó típusaink! Kerüljük el a földhurkokat és minimalizáljuk a talaj elektromos töltéséből származó áramokat. Használjunk fázis-koherens hangsugárzókat és sok figyelmet fordítsunk a hallgató-helység akusztikájára! A hangrendszerben, sok esetben több komponenst is megváltoztatnak a jobb térbeli reprodukció érdekében, bár néhány egyszerű, de okos változtatás mellett a helyiség akusztikája gyakran a reprodukció drámai javulását eredményezi. Ezért „meg kell dolgozni”!
A jó kábel átviteli minőség fenntartása érdekében minden készüléket örökké bekapcsolt állapotban kell tartani? Nem, egyáltalán nem. De a jó hangminőség fenntartása érdekében ezt meg lehet tenni. A különösen alacsony jelszintű berendezések, például az előerősítők vagy a CD-lejátszók bekapcsolva maradhatnak. Viszont ne feledjük, hogy átlagos energiafogyasztás 25 Watt esetén az éves teljes energiafelhasználás könnyen eléri a 219 kilowatt-órát. És ez csak a forrás készülék és az előerősítő fogyasztása. Egy „A”-osztályú erősítő nyugalmi energiafogyasztása mellett, ami mondjuk 250 Watt, évente 2190 kilowattóra. Csupán önmagában az erősítő! Ez sokba kerül. Tehát, minőségi és hőstabilitási okokból: igen, környezetvédelmi okból: nem.
A hifi-rendszert egy-két órát hallgatnom kell, mielőtt a hangzás újra megfelelő lesz. Hogyan van ez? Amikor a szobát a hét folyamán takarították, előfordulhat, hogy az összes kábel elmozdult, és néhányuknak újbóli „beégetésre” van szüksége. Ezenkívül a hangrendszer még nem érte el üzemi hőfokát – hideg lehet. Néhány félvezetős erősítőnek szükséges két óra is, amíg elnyeri a jó hangzását, de ismerek olyan berendezéseket is (általában elektroncsöves erősítők), ahol a hang 20 perc után már megvan. És ott van az emberi tényező is: a füleinknek is szüksége van egy kis időre a hangminőséghez való igazodáshoz (leginkább a szoba és a hangszórók hangszínei miatt). A helyzet magyarázata valószínűleg a három említett tényező kombinációjában keresendő.
Miért „hangzik” ugyanaz a kábel egészen másképp, különféle berendezésekkel kombinálva?Mert egy jó kábellel a készüléket hallgatja, nem pedig a kábelt! És, mint a kábelek esetében, részben az áramköröknek és az alkatrészeknek köszönhetően a készülékek is rendelkeznek specifikus hang tulajdonságokkal.
Hallható-e különbség az összekötő-kábeleknél, ha a hangszórókábelek nem a legmagasabb színvonalúak? A válasz igen, még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy ez nem lehetséges. Egy rövid hallgatás után az agy képes kiszűrni vagy felismerni a hangsugárzó kábeleinek alap hangzását. A jelenség olyan, mint a napszemüvegnél. Miután egy ideig viseltük, a szem a színezett lencsék ellenére is képes felismerni a szintkülönbségeket. Hasonlóan működik a dolog az alacsony minőségű hangszóró-kábellel is. A fül a hangszórókábelek stabil hangzása feletti különbségekre összpontosít.
Ugyanazon CD-lejátszó/erősítő kombinációval egyes kábelek jól hangzanak, mások kevésbé jól. Hogyan történhet ez? A fő ok az, hogy néhány kábel elvben jó, mások pedig rosszabbak. Ez független minden CD-lejátszó/erősítő kombinációjától, de néha előfordulhat, hogy nagy kábel kapacitással összekapcsolódó extra áramot igényel a jobb „futáshoz”. A nagy kapacitív terhelés ezt a nagyobb áramot veszi fel, különösen magas frekvenciákon. Ha a jel-kimeneti áramkör nem tudja a kívánt áramot leadni anélkül, hogy túlterhelt legyen, akkor sok torzítást fogunk hallani. A régebbi kábelek, amelyeket már nagyon régen használunk szenvedhetnek ettől a hatástól.
Van-e hangzási különbség az 50, 75 vagy 110 Ohm összekötő kábelek között? Ez először is attól függ, hogy az 50, 75 vagy 110 Ohm összeköttetést analóg vagy digitális audio-jel továbbítására kell-e használni. Az analóg audio-összeköttetésként való használatot illetően: mindaddig, amíg az előerősítő kimeneti impedanciája elég alacsony (300 Ohm vagy annál kevesebb), alig lesz hanghatási különbség a különböző impedanciájú típusok között. Másrészről a nagyobb kimeneti impedanciák és a hosszú kábelek esetén fennáll annak a veszélye, hogy a kábel parazita kapacitás által indukált nagyfrekvenciás gördülési pontja hallhatóvá válik.
Érdemes tudni, hogy a tervezés alapján az egy méterenkénti parazita kapacitás csökken a kábel impedanciájával, 110 Ohm kábelnél a legkevesebb. A fennmaradó fő paraméterek, amelyek befolyásolják a hangminőséget: a kábel árnyékolásának és szigetelő burkolatának minősége, és általában, a vezetők gyártási minősége. Minél jobb az árnyékolás, annál tisztább a hang. Minél jobb (óvatosabb) a vezető gyártása, annál alacsonyabb a hang keménysége és annál nagyobb a térbeli benyomás. Vegyük figyelembe, hogy az 50, 75 vagy 110 impedancia kábelt kifejezetten a nagyfrekvenciás jelátvitelre optimalizálták! Ezek alkalmazhatók, de általában kevésbé alkalmasak csúcskategóriás audio-összeköttetésként való használatra.
Digitális audio-összeköttetésként történő alkalmazás esetén a különféle impedanciájú kábelek hanghatás-beli különbségei nagyok. A két uralkodó digitális audio-jelátviteli szabvány – az S PDIF (Sony/Philips Digital Interface) a közhasznú (CE) berendezések számára, és az AES/EBU a professzionális használatra – mindegyik saját, jellegzetes kábel-impedanciáját alkalmazza, amely 75, illetve 110 Ohm.
A nagyon vastag hálózati kábelt használom az erősítőm és a hangszóróim között. A hangzás most remek. Mit tehetek tovább a hangminőség javítása érdekében? Ha szereti ezt a hangot, ugyanazt a kábelt használja a hangsugárzókban belül. A mosógép „tápkábele” azonban nem az audio csúcspontjai.
Meg lehet mérni a hangzási különbségeket és vannak-e mérési módszerek a kábelek hangminőségének meghatározására? Egy nagyon jó spektrum-analizátorral mérhetjük a különbséget, de továbbra is kétlem, hogy valóban meg lehet-e mérni azt, amit hallunk. Az egyszerű műszaki paramétereket, mint például az ellenállás, a kapacitás és az induktivitás, valamint az egyéb dolgokat, pl.: a spektrális egyensúlyt és az időt, könnyen meg lehet mérni. Más, egymástól független frekvenciákkal dolgozó elemek esetében és az intermoduláció nyomon követésekor eddig még nem sikerült kiszámítható eredményeket felmutatni. A kábelek közötti kisebb hallható különbségeket nehéz megmérni. Részben azért, mert az analizátor áramköre nem olyan audiofil minőségű, mint a kábelek. A kritikus fül mindig működik, de sok esetben ez meglehetősen szubjektív eredményeket is hoz. Fülünk és anyunk komplex működése sokkal érzékenyebb a hangminőségre, mint a mai elektronikus analizátorok.
Miért vannak különböző vélemények ugyanazon kábelről? Az értékelők gyakran elfelejtik, hogy ők is emberek. A „tesztpilóták” elvégzik az összehasonlítást különféle berendezéssel, amely kábel igen jól működik egy berendezés választékkal kombinálva, nem mindig működik úgy egészen mások komponensekkel. Például: egy sima, kiegyensúlyozott hangzású kábel, amely jól működik egy meglehetősen kemény hangzású tranzisztoros berendezéssel, nem ugyanazt mutatja, túl sima egy elektroncsöves berendezéssel. Ezzel szemben, egy kemény hangzású kábel jó lehet egy nagyon kis-teljesítményű csöves berendezéssel. A tökéletes kábel feltárja a berendezés összes hibáját. Néhány szakíró nem kedveli ezt a hatást, mert az elektronikákat kiválónak tekinti az egyszerű kábelekhez képest. Jobb lenne fordítva gondolkodni.
Mi hangzik jobban? A rövid összeköttetés az előerősítő és a végerősítő között és a hosszú hangszóró kábel, vagy fordítva, hogy a teljesítményerősítő álljon közel a hangsugárzókhoz? Ha az összekötő-kábelek minősége átlagos vagy alacsonyabb színvonalú a lehető legrövidebbek legyenek. Ennek oka az, hogy az összeköttetésekben közlekedő alacsony jelszintek/áramok jobban ki vannak téve a stressznek, elsősorban a kábelgyártási minőség miatt. Az esetleges + centiméter extra negatív módon változtatja meg a hangminőséget. E döntés eredményeként hosszabb hangszóró-kábeleket kell használni. A hangszórókábelekben azonban az áram nagyobb, így az anyag és a fém hatása a hangra kisebb. Egyébként, a csatlakozókkal és a hangszóró-kábelekkel kapcsolatosan észlelhető hatások bizonyos mértékben eltűnnek a „beégés” révén. A hosszabb hangszórókábelek kiválasztásának eredményeként az ellenállás valamivel magasabb lesz. Következésképpen a teljesítményerősítő csillapító hatása (damping) kisebb, ezért a hangszórók mély-tartományban kevésbé lesznek megfogottak. Konklúzió: a hosszú hangszóró-kábeleknek vastagabbnak kell lenniük, mint a rövideknek.
Szeretném a lemezjátszóm hangját javítani. A speciális kábelek közül melyeket tudom használni? Nagyon elkötelezett vagyok az analóg reprodukció mellett. Mivel az uralkodó jelszintek nagyon alacsonyak, a lemezjátszó vezetékezésének minőségi követelményei nagyon magasak. Már a kar belső huzalozásának nagyon magas jel felbontással kell rendelkeznie. Az előerősítő felé mutató kábel ezen felül nagyon magas szűrési tényezőt igényel, és hangilag kiegyensúlyozottnak kell lennie. A hangkaron belülre ajánlott az MCS-150 típus, ami nagyon rugalmas, többszálú huzal, 7 x 80 mikron átmérőjű, vékony, tiszta ezüst vezetőkből, négy színben. A huzal közvetlenül forrasztható. A gyártási programunkban megtalálhatók a kicsi 1,0 és 1,2 mm-es headhell huzalok, összekötő kapcsokkal ellátott, kész headshell huzalkészletek is. A kartól a phono-bemenetig, tanácsoljuk a D-501 Hybrid vagy a D-501 Silver Hybrid (a legjobb) vagy a D-502 Hybrid (az iker D-501 Hybrid típust egy extra földelő vezetékkel a közepén). A D-501 Silver Hybrid személyes kedvencem.
Legközelebb folytatjuk.
