A Tango transzformátoroknak hosszú története van, amely az 1970-es évekig nyúlik vissza. A Tango eredetileg a Hirata Electric egyik fióktelepe volt, ami egy nagy japán vállalat. Van egy történet, miszerint Hirata úr maga kezdeményezte a transzformátor tekercselési részleg létrehozását, mivel ő foglalkozott elektroncsöves erősítőkkel. Nyugdíjba vonulásakor az új vezetés úgy döntött, hogy bezárja a részleget, mivel az nem volt elég nyereséges és nem illett a cég alaptevékenységéhez. Mint mindenről, ami már nem elérhető, legendák terjedtek el, hogy ez igaz-e, vagy csak mítosz, nem tudni biztosan. Amikor a transzformátor tekercselési üzletágat bezárták, az ezen az osztályon dolgozó alkalmazottak a jogokat, a termelő eszközöket és a műszereket kivásárolták, és saját céget alapítottak ISO-Tango néven.
A Tango transzformátorok egy-két évig nem voltak elérhetők, de már a 2000-es év környékén az ISO-Tango csökkentett modell-portfólióval ismét bekerült a köztudatba. Azután az ISO-Tango is bejelentette, hogy a piaci részesedés zsugorodása, a jövedelmezőség hiánya – és egyszerűen azért mert a munkavállalók már túl vannak a nyugdíjkorhatáron – úgy döntöttek, hogy bezárják üzemet. Az ISO-Tango a bejelentés után nagyon sok „utolsó” megrendelést kapott(!) Az alkalmazottak folytatták a munkát, hogy minden kapott rendelést teljesítsenek. Igen, ez a japán szellem és elkötelezettség! Egy olyan szellem, amelyet nagyon tudunk értékelni.
Sok típus létezett, mint a push-pull kimeneti transzformátor, több fokozatközi transzformátor, egy MC-illesztő, sok különböző fojtótekercs és végerősítő-transzformátor. A márkát egy új cég, a Hashimoto viszi tovább, de részletek nem állnak rendelkezésre. A Hashimoto cég kifejlesztett egy olyan transzformátorsort, amely nagyon hasonlít a Tango termékcsalád egy részére. Valójában a legtöbb transzformátoruk, műszaki jellemzőiben és méretében, feltűnően közelít vagy megegyezik a Tango modellekkel. Az A-305-ös fokozatközi transzformátoruk például az NC20 helyettesítőjeként ígéretesnek tűnik. Egyelőre nem tudni, hogy ugyanazokat a típusokat ugyanazzal a tekercselési technikával gyártják-e, vagy csak a márkanevet vásárolják meg. Mi az alternatíva, ha a készlet elfogy? Lesz élet a Tango után is? Az audio-világ szegényebb a Tango nélkül?
Egy másik japán transzformátor gyártó, amely kiváló hangminőségről híres, a Tamura. A Tamura amorf mag transzformátorairól híres. Ezek kivételes építési minőséggel és gyönyörű felülettel rendelkeznek. Tamura a termékek széles választékát kínálja különböző árszinteken. Ezek felépítési minősége kiváló, de ennek ára van. Nemrég bevezettek egy szolidabban árazott modellt, ami a csatlakozó terminál helyett vezetékekkel van ellátva.
Mind a Tango, mind a Tamura nagy tiszteletnek örvend Japánban. Azonban nem lenne igazságos olyan egyetemes ítéletet hozni, amely szerint az egyik jobb, mint a másik. Mind a Tango, mind a Tamura sokféle transzformátort gyárt, és csak az egyes típusok „műfaján” belül készíthető reális képet mutató összehasonlítás. Előfordulhat, hogy például a Tamura jobb transzformátorokat készít 300B SET erősítőhöz, a Tango pedig jobbakat a 211 SET erősítőhöz. (SET = Single-ended Triode) De, még egy ilyen összehasonlítással sem vagyunk előbbre. A helyzetet még tovább bonyolítja, hogy mindkét gyártó, változó árak mellett, többféle transzformátorral rendelkezik.
Egy dolog tudvalevő, hogy a japán High-End guruk, mint például a Kondo és a Shindo, Tango-transzformátor alapú tápegységeket, Tango fojtótekercseket és kimeneti transzformátorokat használnak (kivétel a Kondo, mert saját kimeneti transzformátorokat készít) erősítőikben. Például: a Wavac kizárólag Tango transzformátorokat használ. Sakuma viszont a Tamura-t részesíti előnyben. Elég az hozzá, hogy a Tango és a Tamura is egyaránt nagyra becsült. Minden japán elektroncsöves audio-őrült tudja, milyen jó a „hazai”, főleg a Tamura, a Tango, a Noguchi, a SEI, a Hokusei stb., és nincs ellenükre tőlük vásárolni, készülékeiket ezekkel az alkatrészekkel konstruálni, sőt tisztában vannak vele, hogy nemigen van ellenfelük. Végül a választás gyakran személyes preferenciákon és ízlésen múlik. A legtöbben úgy vélik, hogy bármelyik transzformátor jó tekercseléssel és nagy sávszélességgel rendelkezik.
…” Az együtemű erősítő-áramkörnek vannak művészi határai. Vannak művészi korlátai a push/pull áramköröknek is – természetesen ez minden művészeti ágra igaz. A lóerő versenynek azonban nincs határa. Ha kész megbirkózni a hőséggel, a villanyszámlákkal, valamint ezeknek a többcsöves, sötétben világító behemótoknak a veleszületett instabilitásával(?) és megbízhatatlanságával(?), akkor… lesz muzsika”. – a tranzisztoros erőművészek véleménye.
Változnak az idők. Visszatérünk egy olyan időszakba, az 1970-es évekbe, amikor egy 60 Watt teljesítményű push-pull erősítőt óriásnak tartottak. A korabeli klasszikusok – a Marantz 9 és 8b, valamint a McIntosh sorozat – meghatározza a jót és az erényt a maga műfajában. Az olyan amorf magos transzformátorok, mint a Tango és a Tamura, már régóta fogalom, mi több, luxus választék az egyedi transzformátor csatolt erősítők konstruktőreinek számára. De, vajon hányan hallgattak már acélmagos transzformátorokkal (a szabvány) felszerelt erősítőt, és hasonlították össze közvetlenül a vele egyenértékű amorf magos transzformátorokkal, figyelmen kívül hagyva a permalloy magok közötti megoldást? Ismét úgy tűnik, hogy nincs ingyen ebéd, és nincs bölcsek köve.
