Nem csekély mennyiségű tévhit kering az SE (Single Ended), a szimmetrikus kicsatolás, a push-pull, az „A”, valamint az „A/B”-osztályú erősítéstechnika értelmezése körül. Sokan fél igazságokra alapozva próbálkoznak szabályszerűséget és minőség kategóriát párosítani az egyes fogalmakhoz, pedig ezek önmagukban semmire nem garanciák. A leggyakoribb általunk hallott tévhit például az, hogy az SE jelzésű erősítők csak „A”-osztályúak lehetnek, és csak kiválóan szólhatnak. Hát nem! Legyen erős, a push-pull erősítő is lehet „A”-osztályú, és aszimmetrikus, ami ugyanakkora eséllyel indul mindegyik csatába a zenebarátok kegyeiért, meg se próbáljunk általánosítani! Elmeséljük, hogy miért.
Nem is kell nagyon mélyre ásni a híradástechnikai tudományokba, elegendő a felszínt kicsit megkapargatni, hogy feltáruljon az igazság. Míg az „A” és „A/B” az erősítőfokozat munkapont beállítását, addig az SE és a szimmetrikus fogalma a kicsatolás módját jelenti, ahogyan a jel távozik az erősítőből. Egyetlen kőbe vésett szabály az, hogy míg az SE erősítőhöz elég lehet egy aktív alkatrész, a push-pull rendszerhez minimum kettőre van szükség, aztán itt a vége a meghatározásnak. Mint erősítő elem, az aktív alkatrész pedig tetszés szerinti munkapontban működtethető. OK, vannak értelmetlen kombinációk, de ezek csak azt a célt szolgálják, hogy a laikusnak képtelenség legyen egyszerű szabályszerűséget felfedezni a hangminőség, és az azt előállító fokozat munkapont beállítása, valamint kicsatolás módja között, mert kis ügyeskedéssel bármi megvalósítható.
A munkapont beállítás módjáról már mi is sokat írtunk és mások is sokat írtak, ezt csak röviden érintjük. „A”-osztálynak nevezzük azt a munkapont beállítás módot, amelyben az aktív alkatrész folyamatosan dolgozik egy fázisban végzi a teljes jel felerősítését. A hangminőség szuper, de nagy teljesítmény csak nehézségek árán állítható így elő. Az „A/B”-osztály már egy kicsit csal, nem mindig az ideális munkapont beállítást használva állít elő nagyobb teljesítményt, elfogadható torzítás érték mellett, ezért igen közkedvelt.
És most jöjjön a kicsatolás módja, ami a legtöbb félreértésre adja az okot!
Az SE kicsatolási mód esetében van egy jel pozitív és egy nullpont – leggyakrabban a tápegység közép nullája. Egyszerű és hatékony, hátránya, hogy a tápegységen áthaladó hálózati zaj és annak brumm-ja is rákerülhet a hasznos jelre, sőt a bal és jobb oldal kereszt modulációt szenved el a közös nullpont miatt. Bővebben: nagyon igyekszünk szétválasztani a két oldal információját, hogy szebb legyen a színpad ábrázolás, de nehezítő körülmény a nyitva hagyott kiskapu, amit közös nullpontnak nevezünk. Ott aztán nyugodtan folyhat az oldalak közötti információcsere, és összemosódik a színpad kép. Természetesen van megoldás, csak győzni kell anyagiakkal. A megoldás ismert elnevezése dual-mono kialakítás, amikor a két oldalnak legfeljebb a készülék doboza, de néha még az sem közös része. Szigorúan pesszimista módon nézve úgy lehetne összefoglalni a dolgot, hogy bár ott a zaj, de a kereszt-torzítás megszüntetése többet hoz a konyhára hangzás tekintetében, ami nem csekély optimizmusra adhat okot.
A szimmetrikus kicsatolás rendszerben az a szép, hogy felépítésére visszavezethetően egy csomó dologtól védett. A tápegység brumm-ja és más zavarjelek gyakorlatilag hiába vannak benne a jelfolyamban, ott képtelenek hatást gyakorolni. Két fajtája ismeretes, a valódi, és az, amiről azt hisszük. Jó példa lehet erre az XLR csatlakozási forma. Több gyártó, általában a büdzsé kategóriában csak reklámértékkel építi be a készülékébe, ami nem sokat ér, de jól hangzik. Mire gondolunk? Ha a készülék egészében a gyengén védett SE kapcsolatot alkalmazzák a fokozatok közötti kapcsolatra, nem sokat ér, ha a legvégső kicsatolás szimmetrikus, hiszen a jelben már benne van a macera. OK, tovább már nem fokozódik – gondolja a laikus, ám neki akkor már úgy is mindegy. Ez az előerősítő fokozatokban tapasztalható meg leginkább, mert a végerősítőn fityegő bonyolult lelkű hangfal bizony az SE meghajtás módot kultiválja.
Mi értelme van az erősítés láncban egész végig görcsölni a szimmetrikus kicsatolás móddal, ha a vége úgy is Single End lesz? Honnan veszi, hogy görcsölnek vele? Vannak készülék kategóriák amik esetében ez a kérdés fel sem merül, végig SE rendszerűek. Aztán vannak olyanok is, amelyek csak a legutolsó pillanatban, azaz a hangfal meghajtásánál vesznek vissza a szimmetriából. Az ilyen erősítők árán ez a tulajdonság meg is látszik, igaz a hangjuk is jobb.
Szóval meddig maradjon egy rendszer „szingli”? A helyes válasz az, hogy csak a hangfal előtt váljon single-é. Természetesen az SE csatolás mód esetében is megoldható a zavar mentesség, erre nem kevés példa létezik. A nagy kérdés, hogy ilyen kategóriát birtokol, vagy csak álmodozik róla?
Mivel vesszőparipánk az ígéretek betartása, végezetül Önök elé tárunk egy kevéssé használt, ám attól még elvileg alkalmazható erősítés és kicsatolás mód kombinációt. Aki megértette a fentieket, az velünk együtt fog rajta mosolyogni – tökéletesen alaptalanul, de erről csak a zárszóban értesül. Szóval képzeljen el egy push-pull rendszerű erősítőt, amelyet „A”-osztályú munkapontban vezérel, és szimmetrikus a kicsatolás. Mi ebben az értelmetlen? A push-pull lényege az lenne, hogy a minimum két erősítő elem felváltva erősíti a fél periódusokat. Így van ideje hűlni, ráadásul jó nagy erősítés érhető el – nem véletlenül népszerű.
Komplementer tranzisztorral könnyebb megérteni a működési elvet
Az ábra szándékosan nem tartalmazza a tranzisztorok munkapont beállítás alkatrészeit, hiszen az szabadon választott. Akár „A”-osztályban is működhetnének, azaz mindkettő erősíti a teljes periódust és folyamatosan folyik rajta áram, az emitter ellenállásokon úgy is hővé alakul az oda nem illő fázisú jel – na, ezért értelmetlen, és pazarló, de tökéletes a példánkhoz! Azt meg ki tilthatja meg nekünk, hogy trafót tegyünk a kimenetre, és szimmetrikusra alakítsuk a kicsatolást?
Coup de grace – guglizzon rá, nincs képünk magyarul írni.
Igen, alkalmazzák a fent leírt értelmetlennek kikiabált kapcsolást ilyen kicsatolás móddal, igaz nem sokáig „A”-osztályú munkapont beállítással! Neves gitárerősítőkben kis jelszinten, még nevesebb végerősítőkben nagy jelszinten jelen van a piacon. A gitár erősítőknél nincs külön neve, de a hetven éve ezzel virító McIntosh Lab. Autoformer-nek nevezi. Lehet, hogy a logika, és a kimagasló hangzás nincsenek is olyan szoros kapcsolatban? Nos, ezért nem javasoljuk soha az általánosítást!
Az ábráért köszönet a Stereophile.com-nak