Csak egyszer lehet az ember teenager, mindössze tíz évig, mert azután “hunédzser” lesz. Az 1960-as évek óta már a hat és feledik teenager kor telik. Igen, az első hallgatók közül sajnos már sokan nincsenek velünk, de akik élünk megemlékezünk életünk fontos szakaszáról. Most a 66. évfordulón megemlékezünk egy sokaknak fontos sorozatról, a Teenager Party műsoráról.
Mindig, amikor tehettük délutáni elfoglaltságunk volt a Szabad Európa Rádió hallgatása a 25, 31, 41, és 49-es rövid hullámon. Néha annyira zavarták az adást, hogy az egyik hullámhosszról át kellett tekerni a rádió állomáskereső forgókondenzátorát másik hullámhosszra.
A történeti háttér Rákosi Mátyás Magyarországa. A teljes információs sötétség. Amit a mai fiatal nemzedék a rázúduló információáradat világában elképzelni sem tud, mert a két eszköz, a nyomtatott sajtó és a rádió útján csak a pártállami kormány tájékoztatása létezett. Köröskörül vasfüggöny, gyakorlatilag átjárhatatlan. A polgár az országon belül csak arról értesülhet, amit a hatalom akar, megenged, hirdet. A szovjet-uralom alá került térségben ugyanez mindenütt. Kelet és Nyugat között a hidegháború állapota. Ebben a helyzetben születik Washingtonban a döntés: egy Európa keleti felébe irányuló rádióállomás létesítésével megtörni a kommunista tömegtájékoztatás monopóliumát. Münchenben felállítják a Szabad Európa Rádiót. Máshonnan is sugároznak rövid rádióműsorokat ezeken a nyelveken. Ehhez képest Kádár János Magyarországa egy puha diktatúra volt, amelyet a 70-es, 80-as években „gulyáskommunizmus”-ként, vagy „a legvidámabb barakk”-ként emlegettek.
Cseke László neve elsősorban a 60-70 év fölöttieknek mond sokat, ugyanis ő vezette annak idején a Szabad Európa Rádió egyik legnépszerűbb, Teenager Party című műsorát, ami sokáig az első számú forrása volt a vasfüggönyön túli könnyűzenének. A magyar fiatalok Cseke László műsorában hallhatták először a beat és a rock világsztárjait, többek között Chuck Berryt, Elvist, Cliff Richardot, a Beatlest, vagy akár a Rolling Stonest. Cseke László 1927-ben született Budapesten, és ugyanitt érettségizett 1945-ben. Ezután a bécsi Technische Hochschule-ban tanult, ahol rádiótechnikusi oklevelet szerzett. Újságírói pályáját a „Kossuth Népe” és a „Hazánk” című lapok munkatársaként kezdte. 1949-ben Németországba menekült, majd Párizsban telepedett le. 1951-ben, 24 évesen az elsők között érkezett Münchenbe az akkor alakuló Szabad Európa Rádióhoz. A Teenager Party ötlete 1959-ben merült fel, mikor az egyik szerkesztő kollégája azt mondta Csekének, hogy a lányai éjjelente az American Forces Network rádióműsorát hallgatják, és egymás után veszik a lemezeket. Ez a családi történet vezetett a könnyűzenei műsor, a Teenager Party elindításához, mert arra gondoltak, hogy egy hasonló műsor esetleg Magyarországon is sikeres lehet. Az lett. 1959 májusában a legelső műsornak még nem volt szignálja, a második adásnak már igen.
Persze nem minden szülő engedte hallgatni a műsorokat. Az egyik nyomós érvük a hangerő volt. Féltek, hogy kihallatszik az utcára, s féltek, hogy valaki jelenti a hatóságoknak, hogy a SZER adásait hallgatják. 1959-óta nagyon nagyot változott a világ. …”Az első adás idejében ember még nem járt a világűrben, nem volt miniszoknya, nem létezett az elektronikus zsebszámológép, nem volt fogamzásgátló tabletta, élő ember szervezetébe még nem ültettek át szivet, túszért senki sem követelt és kapott milliókat. Fal nem volt még Berlinben, Sztálin teteme még Lenin mellett feküdt a mauzóleumban, Kennedy még nem volt elnök Amerikában, Algéria még francia gyarmat volt, Kongó belga terület, Kínának nem volt atombombája, híradástechnikai szatelliták még nem keringtek a fold körül, lehetetlen volt a kontinensek közötti egyenes TV-közvetítés, repülőgépet még nem térítettek el, még nem volt fogalom az a név, hogy Beatles, nem tudtuk mi az a farmernadrág, az Erzsébet híd még nem épült újjá Budapesten, és a főváros alatt még nem dübörgött a metro”…
Július közepe táján hallottuk a rádióból és a tv-ből, hogy az amerikaiak embert küldenek a holdra. természetesen mi is csodálattal és kíváncsian vártuk az erről érkező híreket. A szigorúan cenzúrázott sajtó ilyen jelentős tudományos eredményt nem tudott elhallgatni, így a holdra szállást is közvetítette a magyar televízió július 20-án. Szinte hihetetlen élmény volt, amikor Neil Armstrong leugrott a holdkomp létrájáról és elmondta híres mondatát: „Kis lépés egy embernek, hatalmas lépés az emberiségnek.” – tehát az amerikaiak megvalósították elnökük J.F. Kennedy 1961-es álmát, mely szerint embert küldenek a holdra.
Az akkori Belügy Minisztérium Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökségének tanulmányai szerint: …”A zenei műsorszámok között nagyon ügyesen rejtik el anyugati propaganda céljait szolgáló híreket, rövid történeteket. A Teenager-party című műsorsorozat közkedveltségére és befolyására jellemző, hogy nagyszámú fiatal folytat levelezést a Szabad Európa Rádióval, s személyesen a műsorvezető Cseke Lászlóval. Naponta 60-70 levelet, eseteként ennél is többet is, küldenek magyar fiatalok a Szabad Európa Rádió címére különböző kívánságokkal, kérésekkel. Bár a fiatalok döntő többsége csupán a zenei műsor iránt érdeklődik, mégis figyelmet érdemel az a tény, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a kifejezetten ellenséges témájú levelek. A legkülönfélébb jeligéket használják. Pl. »Kontár lett úrrá Hunnián«, »Deutschland über alles«, »Egy ötvenhatos KISZ-ista« stb. Az ellenséges tartalmú levelek egy része párt- és szovjetellenes, többen az 1956-os ellenforradalmat dicsőítik, másrészt becsmérlőleg nyilatkoznak a szocializmus vívmányairól, hazánk gazdasági s kulturális fejlődéséről, felmagasztalják a nyugati technika eredményeit. A nagy számban kiküldött levelek alaphangvétele a nacionalizmus és a nyugat dicsőítése”…
Az állambiztonsági szervek tehát nem voltak jó véleménnyel a Szabad Európa Rádió Cseke László vezette Teenager Party című műsoráról. Ellensúlyozásként elkészítettek egy propaganda-riportfilmet, amelyről a Betekintő című lapban egy tanulmány így ír: …”A Művelődésügyi Minisztérium rendelete alapján 1967 februárjában kísérleti jelleggel a fővárosban, majd az 1967/68-as iskolai évtől az egész országban kötelezően tartottak osztályfőnöki foglalkozásokat a gimnáziumok, szakközépiskolák és technikumok IV. osztályában az államelleni bűncselekményekről. Ezekhez kapcsolódtak a BM stúdióban készült oktató és propagandafilmek, közülük a leggyakrabban játszott darabok a „Feladatuk a kémkedés”, és a „Havi 200 márkáért” című anyagok” …
Még folyt a (h)idegháború. Az amerikai szabad tömegtájékoztatás tömeghisztériát gerjesztett a kommunista atomtámadásról. Kiképezték a lakosságot, mit kell csinálni atomtámadás esetén, sorra épültek az állami és magán bunkerek. A gyermekek félelemben nevelkedtek, szirénák, próbariadók közepette. Nálunk csak Budapesten volt az esetleges atomcsapást elviselő létesítményépítési tevékenység, de arról is csak a bennfentesek tudtak. A metrókat úgy építették, hogy atomtámadás esetén óvóhelyként és kórházként is működhessen. Fanyar humorral – arra a kérdésre, hogy mit kell tenni atom támadás esetén(?) – azt mondtuk: …”Jól meg kell nézni, mert úgy sem látunk többet ilyet”… Ebből az időből származik az az állítólag nagyközönség előtt valamelyik párfunkcionárius szájából elhangzó blődség: …”A szocializmus győzött a világ egyharmadán, de győzni fog az egynegyedén, sőt az egyötödén is”….
A zene – és ez a legfontosabb
A Szabad Európa Rádió műsorából értesültünk arról, hogy 1969 nyarán volt Amerikában egy Woodstocki fesztivál. Cseke László nyomja az itt feltűnt sztárokat. Joe Cocker – With a Little Help from My Friends című számát olyan vehemenciával olyan katartikus átéléssel énekli, ordítja, vonyítja el, ami magával ragad még ma is. Ha az előadóművészeknek tanítani akarják az átélést, ezt kell nekik megmutatni. Cocker majd belehal a több mint 7 perces számba, de világsikert hoz neki. Woodstocknak köszönheti világsikerét egy afro-amerikai borzosfejű virtuóz Jimi Hendrix is, s egyből bevésődik az elmémbe a Hey Joe, a Fire, a Foxy Lady, az Al Over The Watchtower. Szintén nagy kedvenc lesz a Ten Years After nevű zenekar, amely felküzdi magát az élvonalba a 70-es évek elején. Leghíresebb számuk a négy hangból álló riffel végig kísért Love like a Man című számuk.
A Beatles leszállóágban, éppen ebben az időben 1970 áprilisában oszlik fel. De kétségtelen, hogy a ’60-as éveket ők tarolták. És a Rolling Stones, ami ma is egy állócsillag a rockzene egén. Vadnyugati hangulattal ötvözött ritmusos és dallamos rockzenét játszik a Creedence Clearwater Revival zenekar is. Carlos Santana és együttese is ekkor szerez magának elismerést. Itt Európában kevésbé ismert jazz-rock banda a Canned Heat zenekar, akiket még ma is jó hallgatni. Viszont nem volt Woodstockban a Deep Purple és a Led Zeppelin sem, pedig ebben az időszakban robbantak be a zenevilágba. Ez a két csapat és virtuóz zeneszerző-szólógitárosaik Jimmy Page (LedZep) és Ritchie Blackmoore (Deep) szinte versenyeztek a jobbnál jobb számok szerzésében. A Black Sabbath is ekkor élesíti körmeit.
Visszatérve az itthoni helyzethez: a telefonhálózat primitív volt, több utcában egyetlen telefonvonal sem volt. Utcai fülkék sem nagyon voltak. Csak bennfentesek és párttagok kaphattak telefont. Autót is ritkán láttunk. Ennek ellenére az emberek, ha lassan is, de gyarapodtak. Vettek tv-t, hűtőszekrényt, gáztűzhelyt. Az embereknek volt munkájuk. Viszonylag jó fizetésük. Legalábbis olyan fizetés, amelyből szerény igényeiket ki tudták elégíteni. Mivel az élelmiszerek támogatottak voltak, így az alapvető élelmiszerekhez viszonylag könnyen hozzájutott mindenki. A boltok a mainál sokkal kisebb választékkal rendelkeztek, de azt elég nagy biztonsággal hozták, és volt több piac és vásárcsarnok. Az egészségügy ingyenes volt. Még hálapénzt sem kértek, kaptak az orvosok. Igazi tisztalelkű, esküjüknek megfelelően tevékenykedő orvosok voltak. Az éttermek, szórakozóhelyek tele voltak vendéggel. Ebben az időben nem lehetett egy ellenzéki hangot sem hallani. Talán azért nem, mert az állambiztonsági szolgálat, és a besúgó hálózat jól működött. Az emberekben még elevenen élt 1956 és az azt követő öt éves megtorlási időszak. 1961-et követően sok forradalmárnak amnesztiát adtak, a rendszer felpuhult, az időszakot, fokozatosan egy visszafogottabb, szolidabb puha diktatúra váltotta fel. Az 1968-as új mechanizmusnak nevezett reform, lehetővé tette a gyáraknak a szabadabb termelést és kereskedelmet. Ezáltal az áru kínálat, a választék is egyre bővült. Az emberek viszonylag nyugodt, szolid, békés időszakot éltek meg. Nem volt rasszizmus, zsidó, cigány gyűlölet, szegregáció – legalább is hangosan nem. A szélsőséges politikai eszmék el voltak fojtva, de nem nagyon hiányzott senkinek. Pedig, ha más nem, az alkohol kihozta volna az emberekből, ha nagyon nem tetszett volna nekik a rendszer.
A vendéglátóhelyeken vagy a kultúrházakban volt ifjúsági klub és egy szalagos magnó. A nagyobb srácok friss angolszász zenéket vettek fel (Sonny és Sher – LittleMan, Spencer Davis Group, Animals) és azt hallgattuk, táncoltunk, beszélgettünk, különböző társas játékokat játszottunk. Megpróbáltunk a magyar adókon fellelhető pop-jellegű műsorokból, meg a lassan éledező magánimportból megszerezhető lemezekből olyan magnófelvételeket csinálni, amelyek különböző élet- és hangulati helyzetekben jól jöttek. Az nem volt mindegy, hogy pl. egy házibulin, hogy hogyan jönnek a számok egymás után. Más zenei összeállítás kell, akkor, amikor a haverokkal zenét hallgatunk és más, amikor a kedvessel kettesben vagyunk. Természetesen a szalagokra a számokat úgy próbáltuk felvenni, hogy az adott szalag hanganyaga ezeknek a szempontoknak megfeleljen. – a szerk.
A Szabad Európa Rádió híres Teenager Party című műsorának szerkesztője 2017. november 13-án hunyt el, 92 éves volt.
