– avagy a zene megteremtésén kívül az emberiség a csend árnyékában él.
A legtöbben, valószínűleg birtokolnak egy komolyabb audio-rendszert, amely az idő múlásával növekedett, jobb/rosszabb berendezések gyűjteményéből áll, gyakran különböző kereskedőktől vagy a használt-piacról származik. Még akkor is, ha az „eredeti” rendszert gondosan állították be, nagy az esély arra, hogy az idő múlásával, és az átélt változások révén, elvesztette hangolt állapotát, és már nem nyújtja azt a teljesítményt, amire képes.
Az első válasz erre a helyzetre az, hogy frissítsen, változtasson valamit a hiányzó „varázslat” érdekében! De, ez az első válasz általában az első hiba szokott lenni. Hogyan lehet pontosan felmérni a „frissítés” előnyeit, ha nem hallani, mire képes a rendszer, amellyel a frissítésnek is működnie kellene? Az első lépés mindig az, hogy kiderítsük, mire képes a meglévő rendszer. Ha valamin valóban változtatni kell, akkor segítenek a márkakereskedők (már akinek ilyen a hozzáállása) megtalálni a legjobb megoldást a problémára, hogy a frissítés illeszkedjen a rendszer kontextusához. Ez azt jelentheti, hogy az a kiszemelt, szexi, új komponens helyett eredményre vezet egy olcsó apróság, amelyet a helyi boltban meg lehet megvásárolni.
Mi az, ami valójában az audio-rendszer hangzását zenei élménnyé alakítja? Minden olyan zaj vagy hang megszüntetése, amely valójában nem része a zenének. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a hangteljesítmény a rendszer által keltett zajról is szól, de valójában az a zaj, amit nem okoz, az igazán fontos. Hihetetlenül egyszerű: a kihívást a zaj meghatározása és megszüntetése jelenti.
Egyszerű példa az autó. Az otthoni audio-rendszer alkatelemeit NEM úgy tervezték, hogy együtt működjenek – szükségük van egy szakértő szerelőre is. A baj az, hogy senki nem vállalja azt a felelősséget, amelyet az autószerelő vállal az autó működéséért!
A modern audio-komponenseket csendes működésű, alacsony torzítású eszközöknek tervezték. De, bármennyit is fizetünk értük, az audiorendszer elkülönülő berendezés-gyűjtemény. Minden darab egy kis sziget. A legtöbb berendezés-tervező annyira összpontosít szakterületére, hogy figyelmen kívül hagyja az integrált egészet. A berendezés-tervezők számára a hálózati-áram, a relatív elhelyezkedés, a berendezések kölcsönhatása, a mikrofónia és a szobaakusztika legyen mások problémája. Ezeknek az összetevőknek a kölcsönhatása az, ami az otthoni audio-rendszer hangzását a leggyakrabban befolyásolja. Nem arról van szó, hogy az alkatrészek nem működnek megfelelően, éppen az érintett változók akadályozzák a szinergia létrejöttét.
Az extra zaj és torzítások kiküszöböléséhez meg kell ismerni az alapfogalmak elképesztően széles skáláját! A zenében van egy flow (nevezzük folyamatnak, folyékonyságnak) néven ismert fogalom. A zenészek arra törekszenek, hogy elmélyüljenek a muzsikában, úgy tűnik, hogy az idő szinte megáll számukra. Előadásuk által egy magasztos áramlási állapotot tapasztalnak – teljes koncentráció látszólagos erőfeszítés nélkül. (mert a hangszeres játékot már jó előre gyakorolták) A zenehallgatás során valami hasonlót tapasztalhatunk. De, az audio-rendszeren keresztül lejátszott zene hallgatása akadályt jelenthet ennek az állapotnak az eléréséhez. Az audio-rendszer mesterséges (nem megfelelő) zajt vezethet be a hasznos jel útjába, amelyet a zenével együtt tapasztalunk. Az audio-rendszer zaja az egyik tényező, amely elválaszthat minket a zenétől.
A zene rendkívül kényes jelenség. A dobhártyánkat befolyásoló légnyomás pillanatonként kiszámított változásainak eredménye. Nem igazán gondolunk rá így, de valójában nem más (csak jobban átgondolt), mint egy ajtó becsapódását hallani. Zene mellett a nyomásváltozások származhatnak egy dob ütéstől, egy hegedű húrján áthúzott vonótól vagy koncerthangosítástól. Minden esetben csak a levegő mozog a fülünkben és a fülünk körül, míg agyunk dekódolja a légnyomás változását, és átalakítja azokat hangzásokká. Az agyunk ad jelentést.
Az agyunknak fejlett, folyamatosan fejlődő mintázatfelismerő mechanizmusa van, amely tájékoztat bennünket mindenféle légnyomás-változásáról. Kora gyerekkorunktól kezdve az észlelés állandósága alakul ki, amit az élő zenéhez is társítunk. Az agyunkban folyamatosan nagyon összetett percepciós kép alakul ki, amelynek csak egy része a hallott hang. A képesség kialakulása valószínűleg az édesanya énekével kezdődik, amely élő, intim zene.
A zenehallgatáshoz hozzájárulva, testünk többi része felismeri a nyomás változásokat is, amelyeket maguk a hangszerek generálnak és a körülöttük lévő környezetből születnek. Amit az ilyen típusú nyomástól érzünk, azt az agynak is elküldik, hogy „kereszt-indexeltesse” azzal, ami a fülünktől származik. Egy rosszul optimalizált audio-rendszer hangzása nem gyakorol megfelelő mennyiségű és változású nyomást a testünkre ahhoz, hogy az agyunk rendesen összehangolja azzal, amit a fülünk hall. Amikor ez a hiányosság bekövetkezik, akkor a fejlett mintázatfelismerési mechanizmusunk jelez. Ha több hangszer vesz részt a zenében, mint strukturált eseményben, már nehéz elképzelni, mennyire összetetté válnak a nyomásváltozások. Az otthoni audio-rendszer feladata nemcsak az elektromos jelben megjelenített információk pontos továbbítása. Emellett meg kell jelenítenie a jel-tartalomban lévő tér információkat vagy a hangok közötti szüneteket is. Ebben a csendben találja meg az időzítést, a ritmust és az érzelmeket, amelyek meghatározzák a hallott és érzett nyomásváltozások összetett szerkezetét. Nemcsak a zene által hallott hang a fontos. Amit érzünk és amit nem hallunk, fontosabb lehet az agyunk számára.
A hangsugárzók ablakok, amelyeken keresztül megtekinthetjük a zene világát. A hangsugárzók jó elhelyezése talán a legfontosabb változó az audio-rendszer általános teljesítményének elérésében. Elhelyezésük egy lakószobában nagyon vitatott lehet. A hangzás – megfelelő elhelyezéssel járó – átalakulása, az optimális helyzet megtalálása könnyedén legyőzi a gyakorlati és esztétikai kifogásokat. A hangsugárzók elhelyezését a fizika törvényei szabályozzák: bármennyire is korlátozónak tűnik, a fizika előnyünkre történő felhasználása nagyon hatékony eszköz, amikor leküzdjük a korlátozott helyi lehetőségeket vagy a lehallgató szoba hiányosságait. Ezek a törvények magukban foglalják magát a szobát és azt, ahogy a hangsugárzók benne dolgoznak.
Pozicionálás és optimalizálás 1. lépés – Elhelyezés
A gyakorlat magában foglalja a hangsugárzók, a hátsó és az oldalfaltól mért, valamint egymás közötti optimális távolságának meghatározását. A folyamat állandó és precíz méréssel jár, megismételhető, szimmetrikus beállítást tesz lehetővé. Miután elérjük a legegyenletesebb és legerősebb alacsony frekvenciájú hangokat, biztosítani kell, hogy a hangsugárzók állása tökéletesen párhuzamos, és egyenes legyen. Ez lesz a „nulla pont”, vagy a 2. lépés kiindulópontja. Az ilyen pontos beállításhoz és a relatív helyzet felméréséhez nincs szükség lézeres szintezőre, csak egy mérőszalagra.
Az előző részben már tárgyaltuk, hogy értékelni kell a hangteljesítményt a tolakodó vagy additív zaj szempontjából, és javítani kell a rendszer teljesítményét a zaj megszüntetésével. Ez különösen hasznos fogalom, ha a hangszóró elhelyezéséről van szó. Basszus kiemelés a szobában? Ez „zaj”. Visszhang vagy korai reflexiók? Ez is „zaj”. De, hogyan segít ennek elkerülésében a hangsugárzók elhelyezése?
A helyiségen belüli akusztikai mintázatot a nyomás csúcsok és a vályúk hálózata határozza meg, amelyek magassága/mélysége változó – és ezek a csúcsok és mélyedések meglepően közel vannak egymáshoz. Ezért, amikor mozgatjuk, megváltozik a hangsugárzó basszusmenete. A helyiség akusztikus tulajdonságaival egyensúlyozunk a túlzott „zaj” minimalizálása érdekében. Ezért gyakran lehet egynél több hely is, ahol egy hangsugárzó jól fog működni – és miért ne érhetnénk el figyelemre méltó teljesítményt még egy nem ígéretes kiindulóponttól is.
2. lépés – Optimalizálás
Nemcsak a szoba akusztikája ábrázolható rács-szerkezetben. Az egyes hangsugárzók hangelosztási jellemzői is háromdimenziós rácsba illeszthetők, amelyekben az alkalmazott hangszórók különböző sugárzási képet mutatnak. Mindegyik hangszóró, a reprodukálandó frekvenciáktól függően, különböző méretű és alakú sugárzási/terítési jellemzőkkel rendelkezik.
A selyemből készült lágy-dóm magas-hangszóró szűk sugárzási területű, a rövid hullámhosszú, magas frekvenciákat képviseli. A közép-frekvenciákat sugárzó hangszóró valamivel nagyobb területet, és a mély-hangszóró természetesen még nagyobb területet sugároz be. A „vizuális modellnek” felhasználásával a tervezőnek azt kell kitűznie célként, hogy ezek a területek tökéletesen egybe essenek a hallgatási helyzetben. Az egymásra helyezett hangtömegek pedig tökéletesen semleges és fázisban koherens hangszórót képviseljenek. Sajnos a dolog nem ilyen egyszerű. Ezek a területek soha nem lesznek tökéletesen illeszkedők vagy szabályosak. Lehet, hogy eltorzítják a hangszórók linearitásának hiánya, vagy interferenciát szenvedhetnek a helyiség akusztikájától vagy a hangszórók és a keresztváltók nem lesznek „párban” tökéletesen illeszkedve.
A feladat, hogy a hangsugárzókat, előre és hátra mozgatással, emeléssel és oldalra, előre vagy hátra billentéssel, a lehető leggondosabban és legpontosabban igazítsuk. Ez azért működik, mert a különböző hangszórók különböző magasságokban helyezkednek el a front-lemezen, a hangsugárzó szögének állítása hat az egyes hangszórók lesugárzására. Kellő gyakorlással felismerni a szónikus tüneteket (torlódás, elvékonyodás, lyukak a hangszínpadon stb.) is.
Az alapelv és a megközelítés bármilyen hangsugárzó esetében működik. A beállítás egy hosszú és igényes folyamat, (lehet több hét is) de az eredmény figyelemre méltó. Előfordulhat, hogy a hangsugárzók nem pontosan szimmetrikusak, vagy pontosan ugyanabban a szögben állnak – de soha nem szóltak még ilyen jól.
Talán itt a vége! A gondolatokért köszönet az audiosystemsoptimized munkatársainak!
