Ha május 1 délutánja, akkor Tabán. Koncertek a hegyoldalba, neked játszik ott a legjobb banda. Ebben az évben sem lehetett ez másként. A különbség csak annyi, hogy most sokkal többen, több tízezernyi ember, volt kíváncsi a rockerek produkcióira, többen, mint az elmúlt évek átlaga. Köszönhető ez a jó időjárásnak, de legfőképpen a „felhozatalnak”. Török Ádám és a Mini Acoustic World, Hobo és Deák Bill újra együtt, Beatrice és az est zárásaként Tátrai Band, Charly közreműködésével. A „nagy öregek” vitték a prímet, felidézve a régmúlt hangulatait, ami valljuk be őszintén, a rock zene hallatán mindenki lelkében önként kialakul.
Az igazi „hajtós” rock hangulat bemelegítéseként hallhattuk a Maxisun együttest, akik már ismert zenekarok tagjaiból verbuválódott. Az alapvetően rock-ritmusra alapozott produkció sokszínűre sikeredett, jól mutatta a zenekar törekvését, a széles hallgatóság megnyerését. Színpadra lépett Abaházi Csaba és a MégEgyKör. A volt Sing-Sing frontembert senkinek sem kell bemutatni, lendülete és vagánysága megalapozta a hangulatot. A szervezők által meghirdetett szándék, miszerint: „szerepet kapnak fiatal zenekarok is, ennek hatására a fiatalabb korosztály megismeri az előző generáció zenéjét és a helyszínre kilátogató idősebb korosztály bepillantást nyerhet a mai zenei életbe” – teljesült. Ezen kívül mindegyik produkcióban nagyon tehetséges fiatalok mutathatták meg mit tudnak a rockzene szerteágazó ritmusai és dallamai közül.
Első könnycsepp Török Ádám és a Mini Acoustic World előadásakor gördült le sokunk arcán. A „nagy öregek” fiatal hölgyekből álló vonósnégyessel kiegészítve adták elő Bartók Béla: Egy este a székelyeknél című művének átiratát, amelyet az együttes billentyűsének Papp Gyulának köszönhetünk. Ez így valóban sehol a földön máshol, csak itt hangozhatott el. A Heroines vonósnégyes tagjai: Kézdy Luca – hegedű, Kalmus Boglárka – hegedű, Kakuszi Panna – brácsa, Pribay Valéria – cselló bebizonyították, hogy az 1970-es évekbeli fúziós rockzenének ma is vannak kiváló követői. A prímhegedűs, akinek a hegedűre kapcsolt elekronikái között fellelhető volt egy gitárhang, pontosabban, olyan hangszínek szólaltak meg ezen a hangszeren, amit bármelyik gitár megirigyelhetne, döbbenetesen jól interpretálta a művek lelkét és a rá osztott szólókat. Elmaradhatatlan volt a Kell a Barátság, a Kereszteslovag, a Vissza a Városba és a többi Mini klasszikus. Az Emlékút a Ballada Folyón című számmal a magyar rockzene nagyjai, akik ma már az égi zenekar tagjai, előtt tisztelegtek.
Ricse, Ricse, Beatrice hangzott az üdvözlés, amikor Nagy Feró lépett a színpadra. A hálás közönséget Feró dicséretben részesítette. A legsikeresebb régi dalok mellet felcsendültek a testvérzenekarnak írott dalok is, az Azok a boldog szép napok, a Mielőtt még elmegyek, a Fagyi és az első szerelemről szóló, a Balfék fiú balladája. „…mindig szerettem volna egy jó dobost, így hát csináltam egyet” – konferálta Feró fiának produkcióját. A tizennégy részes, dupla lábgéppel kiegészített dobszerkó hangzásába a mély-ládák majdnem belepusztultak – óriási volt!
Deák Bill Gyula és Földes „Hobo” László Újra Együtt címen egyedi és sajátságos, mással összetéveszthetetlen blues-rock műsorral léptek a közönség elé. A Hobó Blues Band nagy felállásának két frontembere elkápráztatta a nagyérdeműt. Elhangzott a Rossz vér, a Kopaszkutya, Johnny B. Good és az elmaradhatatlan Hosszúlábú Asszony. A tetőpont Jimmi Hendrix Hey Joe c. dala átiratának szép, hosszú előadása volt. Körülöttük fiatal tehetségek nyűtték a hangszereket, közülük kiemelkedőt nyújtott aranyszínű Gibson gitárján az egyáltalán nem sztárolt Nagy Tibike szólógitáros és a bluestrillákat halálpontosan játszó Horváth Zsoltika billentyűs.
Tátrai Band. Csak szuperlatívuszokban említhető gitárjáték, Charlie édesbús éneke és a körülöttük muzsikáló, nyugodtan mondhatjuk, világnagyságok Horváth Kornél ütősök, Dorozsmai Péter dobok, Pálvölgyi Géza billentyűk a hangosítás problémáit leszámítva rendkívüli élményt biztosítottak. Tátrai Tibusz ősleletnek számító Marshall erősítőiből és elmaradhatatlan Fender gitárjából néha mindent elsöprő energiával fergeteges szólók hallatszottak. Charlie új és régebbi dalai (Utazás az ismeretlenbe, Illúziók nélkül, Valahol, valamikor) a közönség lelkes énekével együtt voltak hallhatók.
Tabán 2017 május 1 délutánja és estéje a magyar rock ünnepe. Több Kossuth- és Liszt-díjas előadó remek produkciója és a fiatalok, reméljük hasonló sikerek letéteményesei, mind együtt maradandó szórakozást nyújtottak. Erről tanúskodnak a fotók, onnan ahol én 8 órát álltam (a tengernyi tömegben ezt másképpen nem lehetett).
Ami a lényeg, „…hogy ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a hentes, a házmester, a fia és a kéményseprő…” és ott lesz jövőre is, reméljük mindenki erőben, egészségben!
