Látjuk a fejhallgató piacot telítődni. A népszerű márkák és a feltörekvők marketingje már azt állítja, hogy „stúdió”, vagy „profi” a termék, vagy bármely más jelzőt rak rá, így próbálja becserkészni a vásárlókat. Azok közülünk, akik hivatásosan a zene megszállottai tudják, hogy mikor van szó egy audiofil vagy stúdió fejhallgatóról, hogyan függ össze a tervezés a szükséges funkciókkal.
Ahogy talán már gyakorlott olvasóink látták, lapjainkon van néhány modell, ami szerepel az általunk ajánlott fejhallgatók között. Az, hogy pontosan mit használunk sportoláshoz vagy a buszon, nem igazán a fő probléma itt, ugyanakkor ez a cikk a Sennheiser modelljein keresztül egy kicsit szélesebbre kívánja tárni a fejhallgatózással kapcsolatos ismeretanyagot.
Hifi vagy monitor fejhallgató?
A fejhallgatók két alapvető kategóriáját a rendszeres vagy ritkább hallgatás határozza meg. Természetesen a felhasználó dönt a szórakozás vagy a munka mellett, a két kategóriát nem szabad összekeverni, de tanácsos megismerni.
A stúdiókban vagy egyéb szakmai környezeten mindennapos használatra tervezett stúdió fejhallgatók kicsit erőteljesebbek, néhány könnyen cserélhető alkatrésszel és levehető kábelekkel rendelkeznek. Szerkezetileg és a felhasznált anyagok tekintetében mindennek arra kell irányulnia, hogy amennyire csak lehetséges, frekvenciaátvitele sima, egyenletes legyen. A lineáris frekvenciaválasz jól hallható részleteket hoz a felvételek visszahallgatásakor, de ezt a tulajdonságot az általános hifi-zenehallgatás is előnyben részesíti.
Néhány szolidabb árú monitor-fejhallgató csak azon az alapon minősül monitor-fejhallgatónak, ha zárt hátsó kialakítású, így alkalmas zajos környezetben. Sokan talán elfogultak a „monitor” kifejezéssel kapcsolatban. Nekik azt sugallja, stúdió minőségű. Azonban ez ne tévesszen meg senkit. Egy igaz stúdió-monitor fejhallgató nem esik az „olcsó” árkategóriába.
Circumaural vagy Supraaural?
Egy másik tervezési szempont, fejhallgatónk hogyan illeszkedjen a fülünkhöz. A fülünket körülvevő Circumaural fejhallgató az, amelynek párnája teljesen befedi a fület. A fülhöz simuló változat Supraaural kivitelű. A választás egyéni ízlés kérdése, nincs preferencia. Esetleg a Circumaural hátránya lehet, hogy típustól függően a párnához használt anyag miatt a hosszú órákon fejünkön lévő fejhallgatóba belemelegszünk.
Frekvencia átvitel
A legtöbb fejhallgatóról tervezői azt állítják, reprodukálni képes a hallható hangok teljes tartományát 20Hz-től 20 000 Hz-ig. Bármilyen ezen a tartományon kívül lévő frekvencia nem hallható. Ez nem teljesen igaz. Fejhallgatók esetében a frekvenciaválasz adatok nagyrészt értelmetlenek. Ha a gyártó egy grafikont közöl vagy mérési paramétereket ad, mindaz csak utalás arra, hogy a fejhallgató hogyan fog megszólalni. A legjobb teszt meghallgatni a választott fejhallgatót.
Terhelhetőség
Egyes gyártók megadják terhelhetőség adatát. Azok számára, akik nem jártasak az ide vonatkozó számok világában eláruljuk, általában két félrevezető adat van a 100 mW (milliWatt) és az 1000 mW teljesítmény. A hangerő a hatékonyságától függ, a vezető (a fejhallgatóban lévő kis hangszóró), valamint az impedancia értékétől. Támpontként, az átlagos 100 mW elég hangos, de az 1000 mW halláskárosodást okozhat egy nagyon rövid idő alatt.
Az impedancia Ohm (Ω)-ban mért adata is okozhat némi félreértést. A legtöbb fejhallgató valahol 32Ω és 600Ω közötti impedanciával rendelkezik a legtöbb készülék fejhallgató-erősítője jól működik ebben a tartományban. Amennyiben a fejhallgató impedanciája nagyobb, mint 600Ω, csendesebben szól, jobban terheli az erősítőt. Amennyiben ismert készülékünk kimeneti adata nincs ok arra, hogy az impedancia befolyásolja a döntést, melyik fejhallgatót vásároljuk.
Egy kis teljesítményű fejhallgató kimenet (egyes kamerák és mp3 lejátszók ebbe a kategóriába tartoznak) A legtöbb modern audio-eszközök (CD-lejátszók és erősítők) tudják kezelni minden fejhallgató impedancia-menetét a megadott tartományon belül.
Amikor monitor-fejhallgatót használunk egy stúdióban, a magasabb impedanciájú fejhallgató jobb lesz, főleg, ha ugyanazon kimeneten kettő fejhallgatót kívánunk használni. Két pár 300Ω-os fejhallgató párhuzamos csatlakoztatásakor 150Ω lesz az erősítőnk fejhallgató kimeneti terhelése.
Kábel
A fejhallgató kábele lehet egyenes vagy spirális. Gondolni kell az elhelyezésre, mert hirtelen mozdulatoknál leránthatjuk a csatlakoztatott készüléket, elszakadhat a kábel, tönkre megy a csatlakozó. A spirális kábel előnye az a nyúlási képesség, ami sok esetben megakadályozza az ilyen „baleseteket”. A fejhallgatóba szerelt kábel lehet az egyik vagy mindkét oldalon, ennek a felvételi munka, illetve a hallgatás szempontjából nincs jelentősége.
Kényelem és átfogó stabilitás
Legyen elég kényelmes ahhoz, hosszú órákig fejünkön lehessen a stúdióban. Néhány szörnyű tapasztalatot lehet szerezni és ez akár a fül- és fejfájásig is elmegy, olyan fejhallgatóval ami nem adja meg alapvetően a komfort érzetet. A fülpárnák legyenek lágyak, vegyék körbe a teljes fület, a fejpánt ne csak szép bőr, de puha és kényelmes tapintású, a kengyel-méret és ezzel a szorító erő állítható legyen.
A fejpánt-erő
Az erőre, amit a fejpánt kifejt a fejhallgató fejünkön tartása érdekében, érdemes alaposan odafigyelni. Ha úgy érezzük, egy kicsit erős, meg van a veszélye, hogy a viselése, bármennyi ideig is tart, fáradságosabb. Ha úgy érezzük, túl laza, a fejhallgató nem marad a helyén, akkor a legjobb, hogy kipróbálunk egy másikat. A fejhallgató nem csúszhat le, nem eshet le minden alkalommal, amikor mozgatjuk fejünket.
A jó hifi fejhallgatók ugyanolyanok vagy jobbak a monitoring-rendszereknél, de ennek megítélése sok tekintetben eltérő. Talán legsarkalatosabb pontja ennek a mély-basszus reprodukciója. Ellentétben a hangszóróval, a fejhallgató akusztikája független a szobáétól, amelyben használják. Használata előnyös, főleg az „akusztikailag kezeletlen” kontroll szobában. Sajnos a fejhallgatók, számos kulcsfontosságú területen, másként viselkednek a hangszórókhoz képest. Mivel a legtöbb zenét keverik a hangszórókon történő meghallgatás szükséges, mert amikor kizárólag a fejhallgatót használjuk az könnyen félrevezeti a felvétel-készítőt.
De miért van ez, és ha ez igaz, a fejhallgató használható egyáltalán bármilyen ellenőrzésére?
Amikor egy sztereó keverést hangsugárzókon keresztül hallgatunk, mert a hangszórók fizikailag előttünk vannak, a dolog természeténél fogva hallási és idegrendszeri mechanizmusunk elölről érzékeli a hangképet. Fejhallgatóval, mert a membránok fejünk két oldalán sugározzák a hangokat és ezáltal nincs igazi elől-távolabb információs érzetünk, a sztereó képalkotás úgy tűnik, mintha a fejünkön át haladt volna ahelyett, hogy egy virtuális színpad jönne létre előttünk.
Van egy további különbség is hangszórók és fejhallgatók között.
Amikor természetes hangokat hallgatunk a sztereó hangsugárzókból, a kétoldalt elhelyezett hangszóróból érkező hangok nem egyszerre érik el a jobb és bal fülünket. A hangok megtett útjának különbsége is egy bizonyos térérzetet hoz. Ezzel szemben, fejhallgató nagymértékű szétválasztást nyújt a bal és jobb csatorna jelei között, amely egy mesterségesen részletezett sztereó képet eredményez.
Erre a jelenségre akkor hasznos figyelni, amikor a különböző hangok pozícióját ellenőrizzük a sztereó keverésben. Ugyanaz a keverés a hangszórókból hallhatóan nem úgy tűnik, nem olyan széles hangszínpadot mutat, vagy nem olyan egyértelműen fókuszált sztereó kiterjedést ad.
A sztereó képalkotás eltérésének problémája mellett van egy másik is. Mindegyikünk különböző mértékben érzékeli a különböző mennyiségű mély-hangokat, illetve, olyan tényezőket, mint a fejhallgató membránja és a dobhártya közötti távolság. A fület körülölelő fejhallgató párna tömítése, mérete is szerepet játszik, ezért törekszenek a gyártók ennek vizsgálatára. Ha a membránok közelebb kerülnek a dobhártyához a fejhallgatónk érezhetően több basszust termel. Ez a tényező önmagában is nagyon aggasztó a hallás szempontjából – könnyen halláskárosodást lehet szenvedni – de a helyes kialakítás fő célja a megfelelő hangkép egyenletességének biztosítása a teljes audio-spektrumban.
Nyitott, félig nyílt, vagy zárt?
A következő szempont a típustervezés, más kifejezéssel a karakterisztika, amely három alapvető kategóriába sorolható: nyitott, félig nyitott, és zárt kamra kialakítás. Nyitott kamrás fejhallgatók természetesebb hangszínpad képet adnak mint zárt felépítésű társaik. Az általuk kínált kevésbé történő elszigeteltség lehetővé teszi a helységből több hang bejutását, ami zavaró lehet.
A zárt típusú fejhallgatónak jó a hangtartása, a hangokat kevésbé engedi ki környezetébe és a külső zajok java részét is kívül rekeszti, ezért ajánlott hallgatni olyan környezetekben, ahol a háttérzaj viszonylag magas. A zárt fejhallgató egy hangolt „kocka” (kamra), ahol a hang ide-oda visszaverődik. Ezt a hangzásra káros visszaverődést logikus akusztikai tervezéssel, megfelelő csillapító-anyagok beépítésével mindenképpen csillapítani kell.
A félig nyitott tervezésű fejhallgatókamrák nem annyira gyakoriak. Adnak néhány előnyt azáltal, hogy bizonyos mértékig akusztikailag elszigeteltek, miközben hangzásuk továbbra is nyitott és természetes.
Nyitott fejhallgatók
A fejhallgató kamrája akusztikailag nyitott – a jelátalakító (membrán) úgy van szerelve, hogy a membrán hátrafelé-sugárzásának nagy része kikerül a környezetbe. A nyitott fejhallgatók általában nyílásokkal rendelkező kamrába szerelt membránokkal rendelkeznek. A nyitott kialakítás előnye, hogy a hang kevésbé színezett, mint a zárt fejhallgatók esetében, de a kompromisszum az, hogy a külső hangokat is megkapjuk a zenével együtt. Kis mértékű a külső zajok/hangok csillapítása. A stúdióban fontos a hangok tisztasága, a felvételbe nem szólhatnak bele oda nem illő zajok, jelek, kattintás, kapcsolás stb.
A nyitott fejhallgató használata esetében a hangzás minősége meglepően jó azonban még mindig vannak ellentmondások a basszus terjedelmének felfogásában. Ez azt jelenti, hogy még a legjobb fejhallgató sem alkalmas ellenőrző keverésre – a végső változat kialakítására – mert nem pótolja a hangsugárzókat.
A zárt fejhallgató
A teljesen zárt fejhallgatók általában a hallgatási helyszín magasabb zajszintje miatt bizonyulnak hatékonynak, szinte elcsatolják a fület a környezettől, ugyanakkor a basszus átvitel frekvenciája és energikussága nagyobb teret kap. Elméletileg a zárt fejhallgató bizonyos mértékig színezni a hangot, de a gyakorlatban találni néhány jobb modellt amelyik ebben a tekintetben is megfelel a szűkebb tűréshatároknak. A professzionális stúdió mindig zárt fejhallgatókat használ, az előadóművészek ezeken keresztül hallják a zenésztársak vagy az előre felvett anyag hangját. Főleg az alacsony mennyiségű hangkiszűrődés miatt kellenek ezek a modellek, ha nem így lenne, a fejhallgatóból kiszűrődő hangokhoz képest késéssel rákerülne az előadó hangja/játéka a mester-felvételre.
A fejhallgató igen jó képessége, hogy megoldja a finom részletek hallhatóvá tételét nem zárja ki a kettős ellenőrzés szükségességét. A felvétel kiegyensúlyozottabban hangzik a hangsugárzókból. A házi-stúdióban, ha lehetséges, olyan időszakokban, amikor a zaj probléma lehet, használjunk fejhallgatót, de végül, egy keverést ellenőrizni kell mind a hangszórókon, mind a fejhallgatón.
Mind a nyílt, mind a zárt fejhallgatók különböző átlagos ellenállás-értékkel rendelkeznek, 8 Ohmtól akár több száz Ohm impedanciáig. A legtöbb fejhallgató erősítő nem nagy intervallumon belül képes kezelni az impedancia eltéréseket, de ha bármilyen okból meg szeretnénk megosztani a kimenetet két fejhallgató kiszolgálására válasszunk azonos impedanciájú modellek közül, mert különben az egyik hangosabb lesz, mint a másik.
Ami nem tesz hozzá semmit a zenehallgatáshoz az a fejhallgató ára. Természetesen az álmoknak itt is a pénztárca szab határt és az a jövedelmekkel dacol. A fejhallgatók ára rendkívül változatos. Tanácsos olyat választani ami a legjobb esetben, megfelel a berendezéshez, amihez használjuk. A példabeszéd szerint: „a lánc csak olyan erős, mint annak leggyengébb láncszeme”!
Teljes mértékben, a legigazabb formájukban megragadni a hangokat művészet; szükségünk van ehhez egy megfelelő fejhallgatóra!
