A most bemutatásra kerülő hat album kiváló hallgatni-való és teszt-anyag. A Black Molly Production, a MoonJune Records, a Kirkelig Kulturverksted, az Outline Records által kiadott lemezek előadói nem agyon hirdetett világsztárok, éppen csak a legjobbak közül valók műfajukban. Van aki most vált zenekart/együttest és műfajt, de sajnos olyan is akad akinek az utolsó felvétele jelent meg.
Sue Sergel – Beneath The Willow Tree
Igazi világpolgárnak számít a gitáron játszó Sue Sergel, ugyanis Liverpool-ban született, a gyerekkorát Spanyolországban töltötte (ott ismerkedett meg a klasszikus gitár titkaival), most pedig Svédországban él. A muzsikusnő sok évvel ezelőtt a blues műfaj mellett tette le a voksát. Hosszú időn keresztül, a zongorista Örjan Hill társaságában, „Another Blues Day” néven, utazó muzsikusként léptek fel Svédország különböző koncert helyszínein. Az előadó nem tartozik a gyakran lemezt készítő muzsikusok táborába. Mostani lemezt megelőző korongja, Move Into The Light címmel 2008-ban került a boltokba. A friss korong a Beneath The Willow Tree címet kapta. Sue Sergel két remek svéd muzsikus, a basszusgitáros Jimmi Olson és a gitáros Erik Ivarsson társaságában vonult a stúdióba. Az eredmény egy 12 számot tartalmazó, tartalmas szórakozást ígérő album lett. A lemez fő irányvonala a blues, de a repertoárban az amerikai folk zene, sőt még a svéd folk zene is felbukkan.
Az albumon számos érdekességet találhatunk. Ilyen például a nyitó szám, az „I’ll Be Thelma You Be Louise”, ami Ridley Scott híres filmjének, a Thelma and Louise-nak a témáját dolgozza fel újra. De, izgalmas darabok az olyan, úton született, a hétköznapi élményekből töltekező kompozíciók, mint a „The Man” és a „Bus Driver”. Akik a karcosabb bluest keresik a lemezben, azok számára nem lesz top listás az album. De, akik a személyesebb hangvételű, balladisztikus felvételeket keresnek, azok számára jó választás a Beneath The Willow Tree.
Kiadó: Black Molly Production, www.suesergel.net
Vasil Hadzimanov Band – Alive
Ha, a szerb muzsikusokról van szó, akkor sokaknak a könnyedebb műfajok képviselői jutnak az eszükbe. Pedig vannak közöttük olyanok is, akik a fúziós zene területén ténykednek. Közéjük tartozik a Berklee-n végzett muzsikus Vasil Hadzimanov is. Aki, a nevét viselő zenekarával éppen másfél évtizeddel ezelőtt készítette el a bemutatkozó albumát, ami a 11 Razloga za… címet viselte. A Vasil Hadzimanov Band (Vasil Hadzimanov-zongora és egyéb billentyűsök, Branko Trijic-gitár, Miroslav Tovirac –basszusgitár, Bojan Ivkovic- ütősök és ének, Pedja Milutinuvic – dobok), nem tartozik a gyakran lemezelő együttesek közé. A most megjelent, Alive címet viselő korong csupán a hatodik album. Az új album egyben debütáló anyag is, hiszen ezzel mutatkoztak be a progresszív zenék kiadására szakosodott, amerikai MoonJune Records-nál. A lemez repertoárját döntően a nagyobb lélegzetű kompozíciók uralják, 8 számból 6 olyan van, amelyiknek a játékideje eléri a 8 percet. A felvételek között az zenekarvezető saját szerzeményei mellett (pl. a „Nocturnal Joy” és az „Uaiya”) olyan számokat is találhatunk, amelynek a megalkotásában az egész csapat részt vett (pl. a „Zulu” és az „Otkrice Snova”). Sőt, még olyan kompozíció is akad, ami „kibővített” csapatmunka eredményeként született, mert abban a vendégmuzsikusként érkező altszaxofonos, David Binney is közreműködött. Habár az elhangzó felvételek igen sokfélék, összességében mégis egy rendezett képpé formálódnak. Az album nyitó tétele, a „Nocturnal Joy” olyan, mint egy nagy olvasztótégely, ugyanis a progresszív rocktól a jazz-ig és a fúziós zenéig sok irányból „gyűlnek össze benne” a hangjegyek. A változatosság kedvéért a folytatásban van egy kis funk („Zulu”) illetve egy kis progresszív rock („Odlazim”) és free is („Dolazim”). Összességében elmondható, hogy a Vasil Hadzimanov Band megérdemelten csatlakozott a műfaj nemzetközi mezőnyéhez.
Az amerikai altszaxofonos – az egykori Dave Liebman és George Coleman tanítvány – az eddig közel két tucat lemezt jegyző David Binney meghívása nagyon jó ötletnek bizonyult. Az ő innovatív és nagyon attraktív játéka jelentős mértékben hozzájárult az értékes végeredmény kialakulásához.
Kiadó: MoonJune Records, www.vhband.com
Mia Rose Lynne – Follow Me Moon
Az Észak-Karolinából származó gitáros énekesnőt, Mia Rose Lynne-t gyakorta hasonlítják az olyan, nálunk is méltán népszerű „nagy nevekhez”, mint pl. Alison Krauss, Joni Mitchell és Patty Griffin. Az előadó új albumának a megismerése után mindenki eldöntheti, hogy jogos a pályatársakkal történő összevetés vagy sem. A Follow The Moon című lemez a második korong a Mia Rose Lynne repertoárjában. A lemezes előadók táborához 2014-ben az Open Space című hanghordozóval csatlakozott. A friss kiadványnál több szempontból is „igyekezett biztosra menni” a gitáros-énekes. Egy részt a hangmérnöki teendőkkel a Grammy díjas Tim Roberts-et bízta meg. Más részt pedig egy egész seregnyi muzsikust csábított a stúdióba. Az akusztikus gitároktól a hegedűig, a csellótól, a zongorán keresztül a harmonikáig sok hangszer adja a hangját a produkcióhoz. A lemez repertoárjában 10 szám kapott helyet. Ezek döntő többségét Mia Rose Lynne írta és hangszerelte. Kivételt mindössze a lemez záró felvétele, az „I Like You A Real Lot” képez, ami Chris Moyse szerzői munkáját dicséri. Kellemes atmoszférát teremtő kiadványt kap a vásárló a pénzéért. A lemez az amerikai folk zene és a bluegrass jegyében született, így aki kedveli ezeket a dallamokat, az nagy örömét fogja lelni a repertoár olyan dalaiban, mint pl. a „Colorado”, a címadó „Follow Me Moon”, a „Porcelain Doll” és a „Where to Begin”.
A lélek kivetülése volt az a stúdióban, ami a muzsikusok kölcsönösen inspiratív játékát egyedi élménnyé avatta. Mia Rose Lynne nagyon személyes hangon szólal meg, gitárján szép hangokat penget és nagy ívű dallamokat rajzol. A végeredmény egy kellemes, szerethető lemez.
Szerzői kiadás: www.miaroselynne.com
Mighty Sam McClain – Time and Change
A norvég lemezkiadó, a Kirkelig Kulturverksted (vagy ismertebb nevén a KKV) lemezei a magas hangzáshűségű kiadványokat gyűjtők körében is nagyon népszerűek. A KKV palettáján a népzenétől a kortárs zenéig, a jazztől a blues-ig minden megtalálható. A most megjelent Time and Change címet viselő korongjuk a blues és a soul kiadványaik állományát gazdagítja. Az albumnak van egy szomorú apropója, ugyanis az amerikai énekes Mighty Sam McClain utolsó felvételeit tartalmazza. Sajnos Ő a tavalyi év júniusa óta már az égi „kórus” tagja. 72 évesen hagyta itt a rajongóit. A kiadó és az énekes kapcsolata nem volt új keletű. Először 2009-ben jelent meg az amerikai énekes neve egy a KKV által kiadott korongon. Ez az iráni énekesnővel, Mahsa Vahdat-tal közösen készített Scent of Reunion volt. A bemutatkozást számos sikeres kiadvány követte. Ennek a sorozatnak, sajnos most a Time and Change című kiadvánnyal vége szakadt.
Az énekes munkáját az utolsó albumone Pat Herlehy (gitár, szaxofon és billentyűsök), Michael Rossi (nagybőgő), Rick Page (dobok), Joe Deleault (Hammond B3) segítette.
Az album repertoárjában 11 szám kapott helyet. A dalok döntő többségét az énekes az multi intrumentalista Pat Herlehy-vel közösen írta. Kivételt mindössze a lemez záró száma, a „To Worry Me” képez, amelyet az énekes barátja és mentora Melvin Underwood jegyez szerzőként.
A lemezzel ismerkedő hallgató nyugalmas, szelíd előadásmóddal és kompromisszumot nem ismerő zenével fog találkozni. Mighty Sam McClain olyan hitelesen, lazán, meggyőzően és energikusan tálalja a dalait, hogy még a vájt fülűek sem tehetnek különösebb kifogást. A repertoárba közel azonos fajsúlyú felvételek kerültek. Három olyan kompozíció van, amelyik – ha csak egy hajszálnyival is – picit túlnő a többi dalon. Ezek a: „Sweet Love”, a címadó Time and Change” és a „Praise”.
Kiadó: Kirkelig Kulturverksted (KKV), www.kkv.no
Jane Ira Bloom – Early Americans
A bostoni születésű szaxofonos, Jane Ira Bloom 2013-ban a Sixteen Sunsets című albumának köszönhetően kapott igazán nagy nemzetközi figyelmet. Az a kiadvány szakmai körökben és a hallgatók között is nagyon népszerű volt. Mivel a művésznő nem tartozik a gyakran stúdiózó előadók közé, így érthetően nagy érdeklődés várta az új lemezét, ami az Early American címet kapta. A szopránszaxofonon játszó muzsikus, Mark Helias (nagybőgő) és Bobby Previte (dobok) társaságában vonult a stúdióba. Az eredmény egy 13 kompozíciót magában foglaló korong. A repertoárban mindössze egy olyan kompozíció van, ami nem saját szerzemény. Ez pedig nem más, mint Bernstein méltán népszerű művének („Somewhere”) az újraértelmezése.
Egyrészt egy élvezetes zenei kalandot jelent ez a friss kiadvány, más részt pedig egy tartalmas kirándulásra invitál a kortárs zene és a jazz határterületére. Nem mondhatom, hogy a lemez anyagának nincsenek nehezebben fogyasztható részei, de, ez érthető is, hiszen a kortárs zene, az avantgárd, a free jazz, a post bop jazz nem a popularitásról szól. Összességében azt mondhatom, hogy a lemezgyűjtők egy szépen kiegyensúlyozott anyagot kapnak, amelyben a fülbemászó dallamok éppen úgy jelen vannak, mint a „hosszabb elmélkedést igénylő” tételek.
Jane Ira Bloom a lassúbb felvételek („Nearly /for Kenny Wheeler/”) érzelemdús előadásában éppúgy megmutatkozik, mint a gyors tempójú, lendületesebb darabok („Say More”) virtuóz tolmácsolásában. A jazz főáramába illeszkedő lemez nem anyagának újszerűségével, hanem a három, egymást érző és inspiráló muzsikus remek játékával szerez kellemes meglepetést a hallgatónak.
Kiadó: Outline Records, www.janeirabloom.com
Elisabeth Lohninger – Eleven Promises
A jazz-énekesnő, Elisabeth Lohninger mert nagyot álmodni. Azt álmodta, hogy a 25 lélekszámú osztrák kistelepülésről egyszer eljut New Yorkba és híres művész lett. Az énekesnő álmai valóra váltak, hiszen már sok-sok éve a metropolisban él és az ottani jazz-klubok népszerű fellépőjévé vált.
Az eddigi közel két évtizedes pályafutás eredménye több száz koncert világszerte és egy gazdag diszkográfia, olyan lemezekkel, mint a legutóbbi – a zongorista Walter Fischbacher-rel közösen készített – Ballads in Blue. Most azonban már új kiadványnak örülhetnek az énekesnő rajongói. A vokalista Walter Fischbacher (billentyűsök és hangszerelés), Goran Vujic (nagybőgő) és Ulf Stricker (dobok) társaságában vonult a stúdióba. De, egy-két szám erejéig vendégek (Ben Butler (gitár), Pete McCann (gitár) és Gary Schreiner (harmonika) is érkeztek egy kis örömzenélésre. Az eredmény a 11 számot magában foglaló új korong az „Eleven Promises”. Lohninger bátran bevállal ezen a lemezen olyan dalokat is, mint pl. a „The Girl from Ipanema”, amelynek a nehézségét mind a mai napig főként az adja, hogy az etalont Astrud Gilberto jelenti, immár sok évtizede. A modern felfogásban előadott dallal az énekesnő jól oldotta meg a feladatot. A repertoárban egymás után sorakoznak a kellemesebbnél kellemesebb hallgatni valók, a címadó „Eleven Promises”-től, az „And if”-ig, az „Each Time You Leave”-től a latinos „Ya Mi Corazon”-ig. Az albumot hallgatva érezhető, hogy Lohninger éppen olyan jól érzi magát akusztikus közegben („Take My Picture While I am Smiling”), mint az elektromos zongora által megteremtett atmoszférában („Mellow Moon Mooaning”).
Aki szeretne egy kis szeletnyi New York érzést hazavinni, az feltétlenül vegye meg az Eleven Promises című korongot.
Kiadó: Jazzsick, www.lohninger.net
