Machine Mass Plays Hendrix
A magazinunk hasábjain már többször is foglalkoztunk a progresszív és fúziós zenére specializálódott amerikai lemezcég, a MoonJune Records kiadványaival. Az alábbiakban egy, a kínálatukban szereplő friss albumhoz igyekszünk kedvet csinálni.
A gitáros, Michel Delville által vezetett zenekar, a Machine Mass nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy a gitáros legenda, Jimi Hendrix műveit „újragondolják”. A Machine Mass Plays Hendrix címet viselő album nem egy a számtalan – eddig megjelent – Hendrix „tribute” lemezek sorában. A muzsikusok ugyanis azt a célt tűzték ki, hogy a határokat kitágítva megmutassák a gitár király jól ismert kompozícióinak progresszív és pszichedelikus „arcát” is. A 9 számos repertoárban éppen úgy ott vannak Hendrix legismertebb művei (pl. a „Purple Haze”, a „Little Wing” és a „Woodoo Chile”), mint a ritkábban felbukkanó kompozíciói.
A Machine Mass által képviselt zenei stílus nehéz kategorizálni. Hiszen egyfajta keveréknyelvet „beszélnek”, amelyben éppen úgy jelen vannak a klasszikus rock és a pszichedelikus zene elemei is. Sőt, az egészet némi kortárs zenei hatással is megfűszerezték. Vélhetően a számok újraértelmezésénél a muzsikusok gondolatai a „hogyan szólna Hendrix 2017-ben?” körül forogtak. A produkciójukkal azt igyekeztek „modellezni”, hogy a gitáros legenda, hogyan gondolkodna napjainkban.
A „keményvonalas” Hendrix rajongók eddig is idegenkedtek minden feldolgozástól és így ez vélhetően most sem lesz másként. Viszont, aki egy adag nyitottsággal közelít ehhez az anyaghoz, az jól szórakozhat az igazán innovatív produkciónak köszönhetően.
Közreműködnek: MICHEL DELVILLE- gitár, Roland GR09, loops, stylophone, elektronika és hangminták, TONY BIANCO – dobok és egyéb ütősök, ANTOINE GUENET – szintetizátor és zongora
Tóth Viktor Tercett feat Gareth Williams: But Inside
Úgy gondolom nincs is szebb dolog egy muzsikus számára, mint az amikor az aktuális új lemezének megjelenése egybeesik egy kerek évfordulós ünneppel. Az idén 40 éves Tóth Viktor friss lemeze a But Inside címet kapta. Az új hanghordozót, kiváló szaxofonosunk a „Tercett” névre hallgató formációjával készítette. Zenekarában a hazai jazz-élet legjobb muzsikusai játszanak. Sőt Orbán György (nagybőgő) és Hodek Dávid (dobok) mellé egy remek, angol zongorista is érkezett Gareth Williams személyében.
Irigylésre méltó helyzetben volt a Fonó közönsége, hiszen ezt az anyagot élőben hallhatta. Ugyanis egy koncertlemezről van szó. Az élő produkciókban az a nagyszerű dolog, hogy sok minden ott, a pillanat hevében vagy éppen katartikus állapotban születik. Ami ott zajlik, az soha többé nem jelenik meg teljesen abban a formában. Megismételhetetlen létpillanatok ezek. Így különösen értékesen az olyan koncertfelvételek, mint amiket a But Inside-on találhatunk. Hiszen az ilyen felvételek képesek megőrizni a tegnapot a mának és a holnapnak.
A lemez repertoárja Tóth Viktor saját szerzeményeire épül. Szám szerint 11 felvételt találunk a korongon. Aki járt már Tóth Viktor koncerten, ráadásul több alkalommal is az nehezen tud elvonatkoztatni a koncert élmény(ek)től. Legalábbis én így vagyok vele. Hallgatom ezt a lemezt és megjelennek előttem a muzsikusok. Látom a mozgásukat, a gesztusaikat és a nem verbális jeleket. Ahogy hallgatom a mostani repertoárból pl. az „Albatross’ Love”-ot, a „Wise River”-t és a „Flying away”-t, nem csak hallom, hanem látom is magam előtt azt az átszellemült és alázatos játékot, amit Tóth Viktor produkál. Mindent tökéletesen időzít. Amikor a téma úgy követeli, akkor szaxofonja selymesen simogató. De, ugyanúgy ennek az ellenpontját is tökéletesen hozza. Ha, arra van szükség, akkor damaszkuszi penge módjára hasít a hangszerének a hangja. Természetesen a többi muzsikust is dicséret illeti. Nem véletlen, hogy Orbán György az egyik legfoglalkoztatottabb hazai bőgős. Aki, számtalan zenei formációban bizonyította már a tudását. Most a But Inside-on is maradandót alkot. Nagyon jól játszik, abszolút kifogástalan bőgőzés az amit bemutat. A hangszíne is nagyon tetszetős. Úgy vélem, hogy a dobos, Hodek Dávid előtt hatalmas lehetőség áll. Hiszen még csak húszéves, de már a nemzetközi színtéren is letette a névjegyét. Egy igazán tehetséges, empátiával, zenei humorral rendelkező muzsikusról van szó, aki életkora ellenére, játéktudásával egy kiforrott művész képét mutatja. Most is sokat tett hozzá az elhangzó 11 számhoz. A produkcióban egy brit muzsikus is közreműködött, Gareth Williams személyében. Nagyon szerencsés csillagzat alatt jött létre Tóth Viktor és a zongorista első találkozása (és azóta is töretlen együttműködésük). Nyugodtan nevezhetjük sorsszerű találkozásnak is, hiszen a két muzsikus – ez szintén koncert tapasztalat – remekül beszéli egymás (zenei) nyelvét. A közös munka során hihetetlen inspirációt jelentenek egymás számára. Williams is bőven odatette magát a But Inside sikere érdekében.
A Tóth Viktor Tercett új lemeze egy nagyon érett produkció, amely méltán követelhet helyet magának a nemzetközi jazz-színtéren is.
Közreműködnek: Tóth Viktor- altszaxofon, Gareth Williams – zongora, Orbán György- nagybőgő, Hodek Dávid- dobok Kiadó: Fonó Records
Marco Marchi and The Mojo Workers:Here and Now
A svájci gitáros, Marco Marchi már szinte hazajár Magyarországra. Hiszen az elmúlt évek során, a The Mojo Workers névre hallgató zenekarával, három alkalommal is fellépett nálunk. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy valamennyi koncertjükön jelen lehettem. Így elmondhatom, hogy hihetetlen jó hangulatot és forró légkört tudtak kialakítani minden alkalommal. Ami egyrészt a muzsikusok közvetlenségének, másrészt a remek kompozícióknak harmad részt pedig a különleges hangszeres felállásnak volt köszönhető. Ugyanis a fókuszban álló gitár mellett a szájharmonikának és a tubának (!) is nagy szerep jut. A The Mojo Workers alapjában egy blues zenekar. De, a műsorukban az amerikai folkzene, sőt nyomokban még a country is megjelenik. Aki szeretne, egy kis ízelítőt az általuk képviselt zenei világból az hallgassa meg a csapat legutóbbi lemezét, ami a Here and Now címet viseli. Úgy látszik a svájci gitáros nem babonás, hiszen az album repertoárjában pontosan 13 számot találunk. A kínálat részben Marchi saját szerzeményeiből (pl. a „Take a look at yourself”), más szerzők műveinek átdolgozásából (pl. a „Diving duck blues” /J.Estes/) és tradicionális dalokból (pl. az „Amazing grace”) áll. A zenekar végig nagy elánnal játszik és kitűnő atmoszférát varázsol a hallgató köré. A zenekar tipikus koncert felállása (gitár-dob-harmonika-tuba) a lemezen kicsit átalakul. Ugyanis szaxofon és egy másik szájharmonika is érkezik a produkcióba. Habár nem koncertalbumról van szó a zenekar éppen úgy képes tűzbe hozni a hallgatóságot, mint élőben.
Az idei, nyári koncertjükön Marco Marchi arról tájékoztatott, hogy a nagy valószínűséggel 2018-ban is fellépnek hazánkban. Aki szerezné őket élőben is látni (érdemes!) az nézzen rá néha a www.marcomarchi.ch honlapra, különösen a koncertdátumokat „ellenőrizze”.
Közreműködnek: Marco Marchi – gitárok és ének, Toby Stiftner – dobok és mosódeszka, Claudio Egli – harmonika, Marco Simoncell – harmonika, Lukas Hofman – szaxofon, Fabio Bianchi – tuba, Richard Broadnax – ének Kiadó: Szerzői kiadás
Charles Lloyd New Quartet:Passin’ Thru
Az jazzvilág ikonikus szereplőinek egy-egy új lemez megjelenését mindig nagy várakozás előzi meg. Nincs ez másként a szaxofonos legenda, Charles Lloyd esetén sem. Aki a New Quartet névre hallgató zenekarával a közelmúltban készített új albumot, Passin’ Tru címmel. Lloyd zenekarát nyugodtan nevezhetjük supergroup-nak is, hiszen a zongorista Jason Moran, a bőgős Reuben Rogers és a dobos Eric Harland valamennyien a jazz műfaj „nagyágyúinak” számítanak. Maga az együttes az idén ünnepli fennállásának a 10. évfordulóját. Az ünnepinek tekinthető album címe múlt-idéző, ugyanis a Passin’ Tru első változata 1963-ban született, amikor Lloyd még a Chico Hamilton Quintet tagja volt.
Az album anyagát több koncerten és több helyszínen (többek között a Montreux Jazz Fesztiválon) rögzítették. A repertoárban 7 számnak jutott hely. A kompozíciók relatív alacsony száma senkit ne tévesszen meg, mert így is bőséges hallgatni valót tartalmaz a korong. Ugyanis az elhangzó számok átlagos játékideje 8-9 perc körül alakul. De, akadnak olyan extra hosszúságú tételek is, mint például a „Dream Weaver” (17:45), a „Part 5, Ruminations” (11:54) és a „Nu Blues” (11:51).
Llyod új lemeze egy jól szerkesztett repertoárt felvonultató, energiától duzzadó album. A jazz műfaj elkötelezett hívei számára szinte kötelező darabként tekinthető ez a kiadvány. De, jó szívvel javasolható azok számára is, akik még csak most ismerkednek a jazz világával. A Passin’ Thru tipikusan olyan album, ami joggal követel helyet magának minden nagyobb lemezgyűjteményben.
Közreműködnek: Charles Lloyd- tenorszaxofon, Jason Moran – zongora, Reuben Rogers – nagybőgő, Eric Harland – dobok Kiadó: Blue Note Records az Universal Music Group tagja
