Hajjaj de még mennyit, elsősorban a zenehallgatók táborában! Ám tudni kell, hogy a fizika ide vonatkozó törvényei szerint ez éppen fordítva van. Az áram folyása feszültségkülönbség hatására jön létre. Egy adott ellenálláson – amit nyugodtan nevezhetünk kábelnek – minél nagyobb feszültségkülönbség tapasztalható a két vége között, annál nagyobb áram folyik rajta. Ebben semmi ördögi nincs, színtiszta fizikai tény. Az ördöngösség abban van, hogy a kábelek különböző pozíciókban alkalmazva mégis másként hatnak a hangzásra. Vajon miért? Kicsit körbejárjuk a témát, és tisztázunk ezt-azt. Eszünkbe sem jut egy kiválasztott kábel típust ajnározni, általános példával szeretnénk szemléltetni azt, miért lehet csak részben sikeres egy rendszerfejlesztés kísérlete.
Napjaink trendi elfoglaltsága a régi lemezjátszó pincében való megkeresése, portalanítása, és rendszerbe illesztése. A problémát az okozza, hogy ez meghozza az étvágyat, és fejleszteni szeretnénk az LP-lejátszás hangminőségét. Anyagi lehetőségektől függően ez akár még új egység vásárlásához is vezethet. Addig nincs semmi baj, amíg a vén „nyikorgót” új, hasonló képességűre cseréljük, mert a régi kábele esetleg használható marad. Ám, aki nem elégszik meg ennyivel, és MM-hangszedőről MC-hangszedőre – ritkábban fordítva – vált, az kellemetlen hatásokkal szembesülhet. Miért? Mert az amúgy is ismeretlen kábel-paraméterek közül egy másik, még kevésbé ismert fog főszerepet játszani!
Ami esetleg eddig nem számított, az meghatározóvá léphet elő. A zene rajongóinak saját bőrükön kell megtapasztalni a mondás igazságát, miszerint „ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli”. A fő kérdés, hogy mi számít kicsinek, és főleg mihez képest? Az MM-hangszedők lezáró impedanciája az unalomig ismert fix 47 kOhm, viszont a kapacitás értékével játszadozhatunk. Az MC-hangszedő általában „visítás” nélkül jól viseli a 100 – 1000 Ohm között változtatható lezárást, fix kapacitás érték mellett. (most tekintsünk el azoktól a phono-előerősítőktől, amelyek minden hangszedő típushoz többféle opciót kínálnak úgy a bemeneti ellenállás, mint a kapacitás kiválasztásban, mert esetünkben ez lényegtelen). Akiknek „folyik egy kis elektron az ereiben”, kezdi sejteni, hogy hová szeretnénk kilyukadni.
Vegyük elsőként górcső alá az MM 47 kOhm értékének gyakorlati jelentőségét! A kábelünk a feszültségosztó felső tagja, a bemeneti lezárás pedig a 47 kOhm. A jól ismert replusz képletet elnézve alig számít a kábel impedanciája, hiszen az csaknem annyira gyalázat, hogy összemérhető legyen a 47 kOhm értékkel. Vagy mégis? Ha igen, azt a „tyúkbelet” azonnal ki kell hajítani, vagy máshol kell használni, mert nem való lemezjátszó hangszedő csatlakoztatására.
Általánosságban elmondható, hogy igenis van értelme egy Phono-specifikus kábel használatának, főleg akkor, ha a korábbi lemezjátszóban volt beépített előerősítő, és vonal szintű jelekkel kápráztatta az integrált erősítő bemenetét. Megnövekszik a kábel-paraméterek jelentősége, ha erről egy különálló Phono-előerősítőre váltunk. A lemezjátszó és az előerősítő közé kell majd beiktatni új kábelt, ménkű pénzért, a régi összekötő kábelt pedig esetleg a lemezjátszó előerősítő kimenete és az integrált erősítő bemenete között használhatjuk.
Miért drágább egy Phono-specifikus kábel? Elsősorban azért, mert illene az impedanciát (Figyelem! Nem az ellenállást!) mondjuk 10 Ohm alatt tartani, ráadásul úgy, hogy a kapacitása méterenként 80 pF alatt legyen. Az MM-előerősítők elvileg számítanak a kábel kapacitására, ezért 50 pF-től mondjuk 200 pF-ig (a jobbak nagyobbig, mert ott vélhetően jobb kábeleket használ a gazda) ajánlanak fel kapacitás beállítást. Miért is? Mert hangolt körről beszélünk, ahol az egyes értékek komoly befolyásoló tényezőnek számítanak, és ebben az RLC körünkben induktivitás magas érték. Összehasonlítva mondjuk az MC lezáró kapacitás értékekkel, ott nem ritka a több száz pF, sőt akár az 1 uF érték, az MM igenis nagyon érzékeny a kábel kapacitására.
Az MC hangszedők esetében más a helyzet. A jelszint sokkal alacsonyabb, a mozgó-tekercs induktivitása pedig jóval kisebb, tehát a kábelnek más paramétere fog számítani erőteljesebben. Igen, itt már lényeges lehet a méterenkénti ellenállás érték is, amit a gyártók lelkesen megadnak. Amit nem adnak meg, az impedancia legalább egy frekvencia értéken, ami lehetővé tenné a kábel induktivitásának meghatározását.
Mondjuk a megfejtést. Az MC-hangszedő esetében leginkább a kábel alacsony induktivitására kell törekedni, mert a mozgó-tekercsünk induktivitásával – ami kis érték – együtt fogják a rezgőkörünket befolyásolni. Ha túl nagy a kábel induktivitása, és mellette elhanyagolható a hangszedőé, a jutalom a ronda hang lesz. Igen, a kábelünk kapacitása meg szinte a pofátlanságig lehet magas, mert alig fog számítani ebben az esetben – nem teljesen így igaz, de ez közelít a valósághoz.
Miért csámcsogunk ennyit az induktivitáson meg a kapacitáson? Mert az impedancia értékét befolyásoló tényezők, sőt, egy adott kábel impedancia akár egyik, akár másik relatív magas értéke mellett is lehet egyforma! Ami viszont nem egyforma, az az adott hangszedő és phono-előerősítő rendszerre gyakorolt hatása, hiszen hangszedője válogatja, hogy mi számít jobban. Azt meg felejtsük el, hogy létezik olyan kábel, ami ideálisan viselkedik mindkét rendszerben!
