A régi hifi-csodák gyűjtése legalább olyan érdekes terület mint az újak megismerése. A világon rengetegen foglalkoznak a régi technikák, a készülékek és hangsugárzók, testének-lelkének megmentésével. Tisztelettel gondolok rájuk amikor a világhálón a szabad-kereskedelmi portálokat böngészem és egy-két nagyon régi és nagyszerű példányt látok. Ugyan tudvalévő ezeken a portálokon adnak és vesznek, minden a „bizniszről” szól, de valaki akkor is restaurálta vagy megőrizte az utókor részére ezeket a „míves” darabokat!
Volt egyszer egy nagyon sikeres Pioneer hangsugárzó sorozat a HPM betűjelű.
Akinek ezt köszönhetjük, Bart Locanthi fejlesztőmérnök, 1919-ben született White Plains-ben, New York államban. Tanulmányait a California Institute of Technology intézetben a háború miatt ugyan félbeszakította, de visszatért oda, hogy 1947-ben BS fokozattal elvégezze.
Bart Locanthi minden bizonnyal egyike volt az akkori idők legsokoldalúbb mérnökeinek. Karrierje hamar felfelé ívelt, ezt szűnni nem akaró fejlesztések sora bizonyítja. A háború utáni gazdasági felemelkedés kikényszerítette az analóg számítógépek fejlesztését, de az akusztikai átalakítók, audiofil erősítő tervezés, és a digitális technika is megmozgatta Bart Locanthi fantáziáját. Nagy-hatású könyvet írt a hangszóró modellezés/tervezés és a teljesítmény összefüggéseiről és a hozzájuk tartozó elektromos kapcsolásokról. Munkája már akkor annyira előre mutató volt, hogy ez a dolgozat lett az alapja a legtöbb ma elérhető hangszóró és kabinet tervező programoknak. 1949-ben kezdődött hosszú tanácsadói kapcsolata a William Thomas és James B. Lansing alapítók fémjelezte Sound Incorporated csoportjával, és később alelnöke lett a már JBL-ként ismert cégnek.
1960 és 1970 között gyártásban lévő LE–10 és LE–14 típusokban alkalmazott kúpolás porsapkával rendelkező hangszórók Bart keze munkáját dicsérik. Többek között Ő fejlesztette ki a magas hangszórók membránját körülvevő akusztikai lencsét, amely mint meghatározó termék hosszú ideig fémjelzi a cég fejlesztéseinek irányvonalát. Ezzel párhuzamosan a hatvanas évek végére kifejlesztette a „T-kör”-t, egy erősítő kimeneti konfigurációt, ami a félvezetős erősítőkben a híradástechnikai iparban szinte szabvánnyá vált. Az Ő hivatali ideje alatt készítette el a JBL legendás L–100-as típusát, ami a maga idejében a világ legnépszerűbb hangszórójának számított. Dolgozott a CETEC Gauss hangszórókon, amik már akkor a professzionális felhasználásra szánt hangszórók csúcsának számítottak. Ne feledjük, ekkor volt a kemény rock fénykora, ezzel együtt a nagy hangerő háború, amikor a színpadon először röpködtek az 1000 Wattok!
1975-ben Takeo Yamamoto meghívására, Bart csatlakozott a Pioneer észak-amerikai társaságához, majd alelnöke lett. Ebből a társulásból nőtt ki a jelentős HPM sorozat. Bart Locanthi és a Pioneer mérnök-csapata a HPM–100 modellt, mint a „továbbfejlesztett” JBL L–100-at, úgy konstruálták, hogy az megfeleljen a legújabb követelményeknek. A történethez az is hozzá tartozik, hogy a 70-es években a SANSUI volt a JBL forgalmazója Japánban és így JBL hangszórókkal és alkatrészekkel is foglalkozott. Tehát a JBL tőről fakadt irányzatok másnál is hamar megmutatkoztak. Emelték a minőségi szintet, az új irányvonal a nagy hatásfokú hangszórók fejlesztése lett. Kiváló minőségű alkatrészekkel, erős mágnesek beszerelésével, a magas-hangszóró esetén 18.000 gauss „erővel”, a hangzás tiszta, nagy felbontású, és erős jelenlétet mutató lett.
A HPM jelentése „High Polymer Molecular”, utalva az akkoriban újonnan kifejlesztett, nagy membránfelületűnek mondott, polimer molekuláris film (super-tweeter) magas hangszóróra.
A kivitelezés alapötlete, felhasználni az elektromos energiát hangátalakításra olyan mértékben, ami a korábban csak elméletben létezett. A membránt rugalmas anyaggal csillapítani, hogy elkerülje legjobb tulajdonságainak romlását, és megszüntetni a túlzott harmonikus torzítást. Egy zárt dobozba szerelve, a film membránt félhenger alakú rács védelmére bízva, a hangszóró 180 fokban teríti a hangot. A HPM „szuper magas-sugárzó” kivitele nem kupola alakú. Az átvihető frekvencia tartomány 25 kHz-ig tart, meghaladja az emberi fül hallóképességét.
Egy másik forradalmi jellemzője, a HPM–100 hangsugárzónak a szénszálas keveréket tartalmazó közép-tartományban dolgozó hangszórómembrán. Szénszálas technológia, ami meghaladja a titán szilárdság/tömeg arányát. Ezt az anyagot a katonai repülőgépek gyártásánál használják, könnyebb, merevebb, és időtállóbb mint a papír. A szerkezetet szilárd, alumínium, öntött kosárba szerelték, amelynek célja, hogy megszüntesse a rezonanciát és a nem kívánt csörgő zajt. Ezek az új megoldások és alapanyagok járultak hozzá a tartóssághoz, a megbízhatósághoz, és a hosszú élettartamhoz. A szénszálas kombinált anyag lehetővé teszi, hogy a membrán szabadabban mozogjon és könnyebben adja át a rezgéseket, így a hang sokkal világosabb. A legfontosabb eredmény az egészséges, részletesebb és tisztább hangzás, mint bármely hangszóró estében ami eddig készült.
A közép-frekvenciás hangszóró 4 cm átmérőjű, pont megfelelő méret az iránykarakterisztika elérésére. Bár ez kis átmérő, mégis egy viszonylag nagyobb méretű mágnes, egy könnyű membrán és az élére állított lengőtekercs segíti a funkciók hiba nélküli ellátását. A lengőtekercs és a membrán egy akusztikailag kompatibilis epoxigyanta segítségével van ragasztva, ez növeli a merevséget, javítja a tranziens jellemzőket, a tiszta, alacsony torzítású teljesítményt.
A szénszálas mély-membrán speciális rezonancia csillapító vegyülettel van bevonva, ez szélesíti a frekvenciatartományt és egyenletessé teszi. A mély-hangszóró 12 cm átmérőjű és 6-1/8 inch hosszú mágnese mellett egy réz gyűrűt alkalmaztak, hogy minimálisra csökkentsék a harmadik harmonikus torzítást. A keresztváltó pontos átfedési szintjei megakadályozzák a zenei hangok széttagolását, és biztosítja az akusztikus energia egységes eloszlását a teljes frekvenciatartományban. Ez a keresztváltó -6dB/oktáv meredekségű, nem bonyolult hangváltó kialakítás. Két potenciométer szabályozsi lehetőség van a felhasználó számára, hogy a teljesítményt elossza a magas-hangszóró és a közép-hangszóró között.
A kabinet anyaga rendkívül sűrű forgácslap, 1-1/4 inch előlap és 1-3/16 inch forgácslap oldalakkal, azonos méretű felső/alsó lapokkal. A „ház” rezonancia csillapítását a merevítésen kívül üveggyapot lapokkal oldották meg. A külső borítás a szekrény vastag, finomszemcsés, bútor minőségű dió furnérból készült. Az előlapon lévő hngszórókat levehető fekete szövet rács védi. A HPM–100 súlya 58 £, 14 gramm. Ez szándékos, mivel a tömeg hozzájárul a gazdag hangzás eléréséhez. Bár úgy néz ki, mint egy könyvespolc-hangsugárzó, egyértelmű, hogy kell egy padlón-álló állvány az elcsatoláshoz, mert nagy a mérete és súlya.
Alternatív változatai. Kisvártatva megjelentek Display-modell változatai, átlátszó plexi dobozokkal, annak érdekében, hogy látható legyen a belső szerkezet. Bár érdekesen néztek ki, vékonyabb, gyengébb minőségű hangot adtak, mint a fából készült házzal rendelkező eredeti változatok. A HPM–100-at gyártották különböző keresztváltókkal. Az eredeti „A” crossover 50 Watt névleges, 100 Watt csúcsteljesítményt biztosított. Később a „B” és „C”, 1977 körül gyártott változatok, névleges teljesítménye 100 Watt, csúcsteljesítménye 200 Watt. A variációkat bővítette az olcsóbb HPM–60 megjelenése, kisebb hangszórókkal és a HPM–40, két utas változat, 10 inch-es mély-hangszóróval, olcsóbb fólia borítással a valódi dió furnér helyett.
Megjelenik a HPM–150 (Európában HPM–1500) a HPM sorozat tetején, 1000$/pár árral, minden eddiginél nagyobb teljesítménnyel, ráadásul a közép- és magas-hangszórók körül polírozott ezüst színben. A tetejére szerelt tölcséres, polimer, gömb, szuper magas-hangszórót áttervezték, szélesebb szöget tudott lesugározni. A mély-hangszóró 12-15,75 hüvelyk, amely lehetővé teszi, hogy a hangszóró rendszer eléri 25Hz alsó frekvenciát. A szekrény minősége ugyanaz volt, mint a HPM–100-as modellnél.
A néhány évvel később kiadott HPM–900, valamint HPM–700, hasonló volt a HPM–60-as modellhez, csak nagyobb, 25,4 centiméteres mély-hangszóróval. A HPM–900 és a HPM–700 magas- és közép-hangszóróját fém rács védi. Ez a két hangsugárzó egy új super-tweeter ultra-magas hangsugárzót is felmutatott, az akusztikusan jobban illeszkedő 180 fokos lesugárzás érdekében. A mély-membránok grafit modulusú, merevebb kompozit anyagból készültek hab peremezéssel. Ez a hab okozott egyedül problémát, idővel elkezdődött egy rothadás, így ki kellett cserélni. Voltak még más típusvariációk is, mint a HPM 30, 50, 70, 110, 200, 300, és 500, de 1981-re a Pioneer megszüntette a HPM sorozatot. (az 1982-ben vásárolt HPM–900 hangsugárzómat azóta is imádom – a szerk.)
Bart Locanthi igazi szakember, az amerikai pro-audio ipar vezető szakértője az 1970-es és 1980-as években. Ösztöndíjas a Society of America és az Audio Engineering Society (AES) szervezeteknél. Aktív volt sok AES ügyben, tagja az igazgatótanácsnak, és elnöke 1986-1987 között. Remek tanár volt. Tudta, hogy a technológia rideg tudomány, ezért a kérdésekre nem csak választ adott, de példákkal és analógia felvonultatásával szemléletessé tette válaszát. Bart Locanthi mélyen érintett a Pioneer digitális fejlesztéseinek első éveiben, a CD-lemezjátszás tökéletesítésében. Hivatalosan visszavonult 1986-ban, de megalapította saját tanácsadó cégét, a BNL Research Associates-t – mégis a Pioneer maradt, mint megbízó ügyfele. 1994. január 9-én meghalt, Ő kapta posztumusz az AES aranyérmét 1996-ban.
Egyike volt azoknak, aki megelőzte korát, aki nemcsak képes megoldani a problémákat, de a megoldás jól hallható és nagyon hasznos. Néhány eredeti JBL erősítő modell az általa tervezett áramkörrel ma is a gyűjtő ritkaságok közé tartozik és magas az ára, különösen Japánban.
