A hanglemez-játszás világában a kérdésekre adott tényszerű válaszokat összemossa a zavar, a homályosság és a félretájékoztatás. A helytelen válaszok színtere általában nem korlátozódik a hifi-üzletekre vagy a lemezboltokra, mert legelterjedtebb a virtuális platformokon keringő sok tévhit. Az on-line fórumok ráadásul az ellenségeskedés és egymás leszólásának terepei. Míg a lemezjátszózásba való belépéskor felmerülő számos kezdő kérdés megválaszolására ott vannak a üzletek szakemberei, addig itt érintsünk egy gyakorta felmerülő kérdéskört, a mozgó mágneses (MM) és a mozgó tekercses (MC) hangszedők közötti különbség mibenlétét!
A legtöbb integrált erősítő általában CD, AUX és Tuner nagyszintű (RCA) bemenetekkel van felszerelve – nem mindegyik rendelkezik phono-bemenettel – ha a lemezjátszó ezek bármelyikéhez van csatlakoztatva, alig hallani a hangját. Egy lemezjátszóhoz phono-bemenet szükséges, mert a hangszedő kimeneti jele sokszorta gyengébb, mint a CD-lejátszó, a tuner, a DAC stb. által szolgáltatott jel erőssége. Tehát a lemezjátszó egy speciális előerősítést (phono-előerősítőt) igényel a „vonalszint legyártásához”, amely 0,316 Volt RMS szintre van szabványosítva. Ez az a jelszint, amelyre a tuner, CD-lejátszó, DAC stb. be van állítva. Az erősítők phono-bemenetét az MM vagy MC hangszedők nagyon kicsi jelének fogadására tervezték. (Egy gyors figyelmeztetés az újoncok számára: soha ne kösse a CD-lejátszó vagy más készülék vonalkimenetét phono-bemenetre!!!)
A hangszedők kimeneti jelerőssége általában 0,2 mV és 7 mV közötti érték. Az alacsonyabb jelszint az MC-, míg a magasabb véglet az MM-hangszedőkre jellemző. Ez a nagyobb kimeneti jel erősség lehetővé teszi, hogy az szabványos phono-bemenetek (modern vagy régi integrált erősítők és vevőkészülékek) gond nélkül fogadni tudják. A legtöbb integrált erősítőt és önálló phono-előerősítőt úgy tervezték, hogy MM-hangszedők jelének befogadására alkalmasak legyenek és „legyártsák” a nagyobb jelszintet. Természetesen még mást is csinálnak, de az egy külön cikk témája.
Az MM és MC hangszedők miniatűr elektromágneses generátorok, amelyek a mechanikai mozgást elektromos jellé alakítják át. Ez betudható az egyik energiaforma másikká történő átalakításaként. Jó, ha tisztában vagyunk a kettő különbségével, hiszen mindegyiknek sajátos szerkezete van. Műszaki paramétereik is jellegzetesek, nemcsak a feszültségre, hanem a terhelésre és az impedanciára is érzékenyek. Ez általában 100 Ohm-ra van beállítva mozgó tekercsnél és 47 000 Ohm a mozgó mágnesesnél. Egy hangszedő célja, hogy a rezgés-átalakítást a lehető legpontosabban hajtsa végre, hogy az eredeti rögzített jelhez képest megőrizze a hűséget. Az ideális hangszedő, az átfordítási folyamat során, nem ad hozzá vagy von le semmilyen hangtechnikai műterméket, fenntartva a forrásanyag „realitását”. Ez gyakorlatilag lehetetlen, mivel minden hangszedő valamilyen tónusú vagy hangszín jellegzetességgel rendelkezik, de minden gyártó megpróbálja. (Megjegyzés: a legtöbb gyártó azt állítja, hogy az egyenes frekvencia-átvitel kritikus pontja a hang-visszaadásnak.)
Az átalakítás (transzkripció) egy tű és egy generátor fizikai műveletén keresztül megy végbe, amely a barázdát (benne az összetett, mikroszkopikus mintázatot) egy vízszintes és egy függőleges tengelyen követi. Ez egy „kanyargós”, kíméletlen út, amit a hangszedőnek viszonylag szédítő sebességgel kell követni. A körülbelül 0,04-0,08 mm széles és 0,02794 mm mély „árok” egy átlagos lemezoldalba vésve/préselve 460 méter hosszú. A belső fal a bal csatorna, míg a lemez külső széle felé eső fal a jobb csatorna információit hordozza. Mindkét típusú hangszedő mágnesekből és huzal-tekercsekből (általában rézből) álló szerelvényeket tartalmaz. Miközben a tű-szerelvényhez csatlakoztatott mágnes, vagy a huzal-tekercsek szimpatikusan rezegnek/mozognak, jel generálódik. Az a képesség, hogy a „terepen” megközelítőleg állandó nyomást és ezáltal pontos barázda követést tudnak fenntartani, elképesztő mérnöki bravúr! A hanglemez felületére a barázdába vágott jel pillanatnyi amplitúdó változásai villámgyors reakcióidővel rendelkező generátort igényelnek. A tűnek a lehető legkevésbé rezonánsnak kell lennie (vagy, hogy ne befolyásolja a hangminőséget, a hallható sávszélességen kívüli rezonanciával kell rendelkeznie). Emellett, a barázdafalak indokolatlan kopásának elkerülése érdekében, és a lejátszási pontosság elérése érdekében, könnyűnek és hihetetlenül mereveknek kell lenniük.
A mozgó mágneses (MM) hangszedők a legelterjedtebbek, kevésbé bonyolult kialakításuk következtében könnyebben előállíthatók, ami alacsonyabb árat tesz lehetővé. A legtöbb modern, belépő szintű lemezjátszó alapfelszereltsége MM hangszedő, legtöbbjük a felhasználó által cserélhető tűvel rendelkezik. Robusztus kialakításuk, viszonylagos strapabírásuk miatt a mozgó mágneses hangszedők alkalmasak professzionális műsorszórási vagy DJ-használatra. Ami a vintage lemezjátszókat illeti, ezeket is általában MM hangszedőkkel szerelték fel, mert a legtöbbjüket régi elektroncsöves vagy félvezetős integrált erősítővel párosították. Ezen integrált erősítők többsége alapkivitelben MM phono-előerősítővel szerelt, de akár MC-hangszedő jelét is fogadja, a bemeneti érzékenység változtatható. A mozgó mágneses típusú hangszedők egy állandó mágnes-párral vannak felszerelve, amelyek a tűszár belső végéhez vannak rögzítve. A tűszár közvetíti a rezgéseket. A tűszáron lévő mágnesek két rögzített huzal-tekercs között helyezkednek el, amelyek a ház belsejében található „pólusokra” vannak szerelve. Ez a dinamikus/rögzített szerkezet az energiaátalakító vagy elektromágneses generátor. A mágnesek tömegegyensúlyát a tűszár támasztó-pontjához (forgásponthoz) közel kell rögzíteni, ami lehetővé teszi a barázda leggyorsabb és legpontosabb nyomon követését. A tűszárhoz erősített mágnes, amelynek mozgása rögzített tekercsekben áramot gerjeszt, fizikai, műszaki jellemzői, hangzásminőség szempontjából is megkülönböztetik a mozgó mágneses hangszedőket.
Egy mozgó tekercses (MC) hangszedő kapcsolás-technikailag más, itt a mágnesek és a tekercsek másképpen vannak elhelyezve. Ahelyett, hogy egy tűszár mágnesszerelvényt és a hozzá tartozó tömeget mozgatna, itt réztekercseket rögzítenek a tűszárhoz, amelyek mozgása kölcsönhatásba lép a házban elhelyezkedő rögzített mágnes szerelvénnyel. Ez a kialakítás alacsonyabb szintű jel generálásával (körülbelül 20 dB-lel kevesebb) megy végbe, úgy tekinthető, hogy hiányzik az MM-konstrukciók robusztus energiatermelése. Azonban a mágnesektől mentesített tű-szárnak előnyei vannak. A kisebb tömeg (milligrammokról beszélünk) azt jelenti, hogy a tűszár gyorsabban reagál a barázdafalak állandóan változó terepére. Ez a könnyebb súly által lehetővé tett szélesebb frekvenciamenetnek köszönhetően a felbontás általános növekedését eredményezheti. Mint említettük, a mozgó tekercses hangszedő variációk általában sokkal alacsonyabb kimeneti jelet produkálnak, a vonalszintű jelkövetelmények teljesítéséhez további erősítési fokozatot igényelnek. Ez lehet aktív vagy passzív nyereségű.
Az aktív erősítés egy újabb, passzív erősítési fokozat formájában valósulhat meg, ez pedig egy step-up converter (SUT) elhelyezését jelenti a lemezjátszó kimenete és az előerősítő phono-bemenete között. Az MC hangszedőtől a SUT transzformátor tekercsein keresztül egy elektroncsöves phono-fokozatig terjedő jel csodálatra méltó szinergiát hozhat létre. (ez egy másik cikk tartalma lehet) Mivel az MC-hangszedők sérülékenyebbek az MM társaikhoz képest, nincsenek bennük a felhasználó által cserélhető alkatrészek. A tű sem cserélhető házilag! Tehát, az MM hangszedők valóban úgy működnek, ahogy a nevük is sugallja, a tű-szár végén mágnes mozog. Az általa előidézett mezőben bekövetkező változások kölcsönhatásba lépnek a rögzített tekercs-szerkezetekkel, és audio-jel jön létre. Egy MC hangszedő tekercsei a rögzített mágnesek mezőjében oszcillálnak, hogy audio-jelet generáljanak. Az egyik módszer jobb, mint a másik? Ez, mint minden ebben a mára már furcsa technikában, a fülünkben van.
Sokan hatalmas pénzösszegeket és számtalan hetet, hónapot töltenek a „hangos boldogság” szubjektív szintjének keresésével, amelytől boldogok lesznek de, úgy érzik, hogy még mindig távol vannak tőle. Ez azt jelenti, hogy nemcsak drágább hangszórókat, erősítőket, CD-lejátszókat és lemezjátszókat, hanem állványokat, kábeleket, ezoterikusnak látszó tartozékokat, hangtér-optimalizálókat, lemezsúlyt és sok beállítást segítő eszközt is vásárolnak. Lehet, hogy a XXI. században ennek még sincs vége? Pedig, úgy látszik, már minden ki van találva.
