Térhatású mikrofon technikák
A magával ragadó térhang megjelenítése szükségessé tette azokat az új felvételi módszereket, amelyek túlmutatnak a sztereó felvételhez használt mikrofon-technikákon. A kórus, a nagy-zenekar vagy más kisebb-nagyobb együttes térhatású hangfelvételének rögzítésére alkalmazott technikák között akad több is a sztereó mikrofontechnika továbbfejlesztésére. A térhatású felvételi technikák négy kategóriába sorolhatók: (1) azok, amelyek mikrofonok első sorát használják a zenekar közvetlen közelében, (2) külön elülső és hátsó mikrofon csoportot alkalmazók (3) speciális csoportok, amelyek kifejezetten csak a hangzásteret veszik, amelyek egy elülső csoporthoz vannak rendelve, és (4) egységként összeállított mikrofon csoportok amiket együttesen használnak.
Hallórendszerünk a fülünk által közvetített hangok összehasonlításával érzékeli a szélességet, a teret és a helyet. Mivel a két fülünk fizikailag egymástól távolabb helyezkedik el, agyunk két különböző jelet analizál. Az agyunk a bal és a jobb fülünk által fogott jelek néhány típusát elemzi. Interaurális időzítési különbségek (ITD) azért fordulnak elő, mert a bal fülünkhöz közelebb álló hangok a bal fülhöz érkeznek előbb – mielőtt a jobb fülhöz érkeznének – és fordítva. Interaurális intenzitási különbségek (IID) azért fordulnak elő, mert a fejünk felülete és tömege elnyeli a fülünkbe érkező hangenergia egy részét. A sztereó mikrofon technikák leképezik a természetesen előforduló ITD-ket és IID-ket. Mindegyik technika azonban egy kicsit más, a sajátosságokat a hangmérnöknek figyelembe kell venni a mikrofonok elhelyezésekor.
Első, front felőli mikrofon csoportok. Az elülső csoport alapvető sztereó technika, amelyet a zenekar fő sztereó képének megragadására használnak. A jól ismert Decca-fa módszer ugyanaz a technika, amelyet évek óta használnak sztereó felvételek készítéséhez. A többi elülső tömb hasonló a Decca-fához, különféle mikrofonokat, átfogási tartományokat és távolságot használva. A térhatású hangzáshoz az elülső tömböket általában egy környezeti tömbbel együtt használják, amelyet később, valamint az elülső és a hátsó tömb különféle kombinációival tárgyalunk.
Decca-fa. A Decca-fa egy sztereó mikrofon technika, amelyet Roy Wallace és Arthur Haddy fejlesztett ki a londoni Decca stúdióban az 1950-es években. Három gömb-karakterisztikájú mikrofont használ, háromszög alakzatban. Két mikrofont balra és jobbra helyeznek el egymástól körülbelül 2 m (6 láb) távolságra, a harmadikat pedig középen előre helyezik el kb. 1 m (3 láb). Az így kialakított mikrofon-rendszert kb. 2,5 – 3 m (8-10 láb) magasan a karmester feje fölé emelik. Az oldalsó mikrofonokat a keverőpulton balra és jobbra pásztázzák, miközben a harmadik mikrofon holtpontban van. Ez a technika valósághoz közeli sztereó képet eredményez. Néha ABC sztereónak is hívják.
INA-3 vagy ideális kardioid elrendezés (ICA). Ezt a mikrofon-technikát Günther Theile fejlesztette ki. Az INA az ideális kardioid elrendezés német Ideale Nieren Anordnung rövidítése. Az INA-3 három-mikrofonos elrendezés technikája, és leggyakrabban az INA-5 hátsó tömbjével használják, melyet az alábbiakban tárgyalunk. Az INA-3 kardioid mikrofont használ a középső csatornához, amely 17,5 cm-re (7 hüvelyk) van elhelyezve két bal és jobb csatornához használt kardioid előtt, kifelé mutatva. A bal és a jobb mikrofon távolsága 35 cm (14 hüvelyk). Az első három mikrofon közötti távolság változtatható a környezeti válasz beállításához.
Optimalizált kardioid háromszög (TOT). Az optimalizált kardioid háromszög technikát Günther Theile és Helmut Wittek fejlesztette ki az elülső mikrofon csoporthoz. Három mikrofont használ háromszögben elrendezve úgy, hogy a középső kardioid mikrofon előre nézzen, körülbelül 8 cm-rel (3 hüvelyk) a két felső oldali szuperkardioid mikrofon előtt, amelyek kifelé néznek, egymástól körülbelül 40-100 cm-re (kb. 15-40 in), 160 ° -tól 90 ° -ig terjedő rögzítési szögekkel. Nagy távolságot eredményez a balközép és a jobbközép között, és jó a lokalizáció.
Omni + 8. Az Omni + 8 egy speciális mikrofontechnika az elülső mikrofon csoporthoz rendelve, amelyet jellemzően az alábbiakban tárgyalt Omini + 8 surround technikával használnak. Kettő, kétirányú mikrofonból – amelyek balra és jobbra 2 méterre (6,5 láb) vannak egymástól – és egy középső nyolcas-karakterisztikájú mikrofonból áll, amely 40 cm-re (16 hüvelyk) helyezkedik el. A mikrofonok gazdag és kiterjedt hangképet nyújtanak, mély basszus-reakcióval, míg a nyolcas erős, stabilizált közép-csatornát biztosít.
A három-mikrofonos technikák hátrányai. Míg a három-mikrofonos technikák kiválóan működnek a hagyományos kétcsatornás sztereó hangzásoknál, probléma adódik, amikor összekeverjük a térhangzásban használt három csatornát (LCR). Ha egy három-mikrofonos felvételt hangszórókon keresztül játszunk le, ez létrehozhat egy „harmadik fantom hangforrást”. A csatornák közötti áthallás miatt minden kétcsatornás pár (CL, CR és LR) más-más fantomképet produkál, amely úgy tűnik, hogy mozog, ahogy a hallgatási helyzet változik, ami a fókusz és az egyértelműség elvesztéséhez vezet. E probléma ellenére sokan még mindig kiváló eredményeket érnek el ezen technikákkal. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére azonban a következő két valamivel kevésbé ismert technikát tervezték.
Léteznek két mikrofonos megoldások is, itt a két mikrofont több láb távolságra helyezve széles sztereó kép érhető el. A mikrofonok közötti ITD-k és IID-k jelentősek lesznek. Ezek a különbségek szélsőségesek is lehetnek. A mikrofonok időzítési különbségei nagyobbak lesznek, mint amelyek a valóságban előfordulnak a fülek között. Hasonló dolog fordulhat elő a hangforrás helyétől függő szintkülönbségek esetén. Ezért az egymástól elkülönített páros mikrofon technikával természetellenes sztereó kép készíthető. Néha éppen erre van szükség.
Double XY Ha két mikrofont elválasztanak a fizikai térben, akkor bizonyos frekvenciákon káros interferencia lép fel közöttük. A sztereó mikrofon technika, amely megpróbálja elkerülni ezt a problémát, az X / Y technika. Ha a mikrofonok kapszuláit ugyanarra a helyre helyezzük, akkor nem lesz időbeli különbség. A mikrofonok irány-karakterisztikájának különböző változatai intenzitásbeli különbségeket hoznak a jelek között. Az X / Y technika hátránya, hogy nem hoz létre széles sztereó képet. Ennek oka az, hogy hiányoznak a fontos IID-k.
A dupla XY módszer az XY sztereó technika kiterjesztése, amely két ugyanazon párt használ. Mindegyik kardioid mikrofon-pár -90° és 120° között van ferdén elhelyezve, és körülbelül 8 m (26 láb) távolságra vannak egymástól. Ez a technika jól működik nagy zenekarok felvételénél, mert a nagy távolság minimális áthallást eredményez a bal és a jobb csatorna között. Kis csoportok vagy egyedi hangszerek, például zongora felvételére azonban nem túl hatékony.
Három csatorna az alábbiak szerint: LL és RR balra és jobbra pásztáznak. A középső csatorna az LR és RL összege 3dB-el csökkentve. Ezt a módszert néha többszörös XY technikának hívják.
Double AB. A dupla AB módszer a távolságtartó kardioid sztereó-technika továbbfejlesztése, mert az eredeti AB sztereótechnika gömb-karakterisztikájú mikrofonokat használt. Öt kardioid mikrofont használ, amelyek egy vonalban vannak elosztva a színpad szélességében, az egyes mikrofonok távolsága körülbelül 2,5 m (8 láb). Ez a technika csökkenti a több fantom hangforrás problémáját. Ez a technika azonban csak nagy együttesek számára hasznos. A három csatorna a következő: Bal csatorna = LL+ L (csökkentve 3 dB), jobb csatorna = R R + R (csökkentve 3 dB) és a középső csatorna = C + L (csökkentve 3 dB) + R (csökkentve) 3 dB). Ezt a módszert néha többszörös AB technikának hívják.
Környezet-csoportok. Külön elülső és hátsó mikrofon csoportot alkalmazó megoldások. Ezeket a speciális csoportokat a tér hangulatának megragadására tervezték. Rendszerint a fent leírt elülső mikrofonokkal együtt használják.
Kettős ORTF. Kvázi egybeesésnek nevezzük azt a sztereó mikrofonozási technikát, amelyet úgy terveztek, hogy az egymástól távol lévő pár és az X/Y technika előnyeit ötvözze. A technikát az Office de Radiodiffusion Télévision Française dolgozta ki. Ebben a technikában két mikrofont helyeznek el közel egymáshoz, de nem az azonos térben. Valójában a két mikrofont általában hasonló relatív helyzetben helyezik el, mint az ember fején lévő emberi fülek. A távolság, az irány és a szög állítólag megismétli az emberi füleket. Ezért a mikrofonok mind az ITD-ket, mind az IID-ket veszik. A mikrofonok által megkülönböztetett jel-különbségek hasonlóak ahhoz, amit a fülek hasonló helyzetben hallanak. Az eredmény nagyon természetesnek tűnhet.
A kettős ORTF a sztereó technikán alapuló környezeti hangzásteret felvevő technika. Négy kardioid mikrofonból áll, amelyeket téglalap alakú formában helyeznek el, az első és a hátsó mikrofonokat 110 fokban, egymástól 17 cm-re (7 hüvelyk) állítva. A hátsó elrendezés 25 cm-re van az elsők mögött. Lényegében két ORTF-konfiguráció van, amelyek egymáshoz vannak rendelve.
Hamasaki tér. A Hamasaki-tér technikát Kimio Hamasaki, az NHK Science & Technical Research Laboratories (STRL) kutatómérnöke fejlesztette ki. Négy kétirányú mikrofont használ négyzetben, egymástól körülbelül 1,8–2 méter (6–6,5 láb) távolságra, a mikrofonok a fő hangforrás felé mutatva, hogy minimalizálják a közvetlen hang felvételét valamint a terem visszhangjait. Ideális esetben ezt a csoportot hátul és magasan kell elhelyezni a térben. A hátsó két mikrofont a surround csatornákhoz keverik, míg az elülső két csatornát az első bal és az első jobb jelekkel kombinálják.
IRT kereszt. Az IRT kereszt egy ambient technika, amelyet a német IRT (Institut für Rundfunktechnik – Rádiótechnikai Intézet) fejlesztett ki. Négy kardioid mikrofonból áll, amelyek négyzet alakú formációban helyezkednek el, egymástól 90 fokos szögben, a hangforrástól 45 fokos tengely távolságban és 20-25 cm (8-10 hüvelyk) távolságra vannak egymástól. Ezeknek a mikrofonoknak a kimeneteit az első mikrofon tömbhöz képest megfelelő szinten irányítják balra, jobbra, balra és jobbra. Ennek a megközelítésnek a fő hátránya, hogy jelentős mennyiségű közvetlen hanggal rendelkezik. Ez a technika hasonlít egymáshoz közel egybeeső sztereo-párokra. Bár egyesek dupla ORTF-nek hívták, az ORTF 110 fokos szögnél valamivel nagyobbat használ.
– folytatjuk –
