A hanglemez-játszás legújabb kori gőzhengere nem mutatja a lassulás jeleit, senki sem tudja, miért.
Az LP-k az ősi technikát képviselik, a felvételek zajosak, a lemezek érzékenyek, drágák és sok helyet foglalnak el. A legjobb lemezjátszók, a kiváló minőségű hangszedők és az phono-előerősítők költségesek, szinte „aranyárban” mértek. Szerencsés lehet az akinek még van régről néhány kivételesen jó példánya a lemezekből, lejátszókból. Mégis, sok audiofil még mindig nagyon kedveli az LP-ket. Igen.
Az audio fájlok lejátszása sokszorosan kényelmesebb, mint egy hanglemez lejátszása, a digitális átalakító technológia minden évben jobbá válik és a nagy felbontású fájlok világosan, nyíltan levegősen is tudnak szólni. A digital audio hordozható, míg a hanglemez-lejátszás szigorúan otthoni szórakozás. Akkor, mégis miért ragaszkodnak az audiofilek még mindig az LP-hez? Ha megkérdezzük, hogy miért, mindannyian azt mondják, hogy a hangzásáért, és ezzel egyet kell értsünk. A zene egy jól játszó lemezjátszóból jobbnak hat, mint a fájloktól vagy CD-lemezekről, folyékony, az audiofil lenyűgözés ereje rejtély. A hangzás az a dolog, amit elismerünk. A mechanikai szerkezet szeretete csak része az okoknak amiért a lemezjátszót szeretjük.
A CD-lejátszás rideg hangzású. A digitális mechanika (vagy lemez forgatás nélküli jeltárolás) kevésbé érzékeny. Az intelligens hangszórókkal minden zenét játszhatunk, anélkül, hogy valamilyen zenét tartalmazó matériát érintünk meg. Talán ez az oka annak, hogy az LP-fanatikusok a digitálist lélekteleneket találják. Természetesen nem minden audiofil imádja a vinyl-t, de sok régebbi audiofil, akik vinyl-t is gyűjtött, gyorsan lemondott CD-ről. Mindez igaz, de az ezredforduló generációja, aki digitális zenével nőtt fel, a legfogékonyabb most a vinyl világára, és így jön vissza a 1980-as évek vinyl aranykora. Érdekes, hogy senki sem érvel azzal, hogy a lemezjátszó pontosabb, mint a digitális hang, csak a rajongók szeretik a hangjukat. Az orsós magnószalagok és LP-k nem tökéletesek, hangzásukhoz hasonlóan technikai megvalósításuk is tetszik nekik, de technikailag jobbá téve a jobb hangzás nem mindig szubjektív.
A felvétel lejátszása egy komoly minőségű lemezjátszóval és hangszedővel egy műanyag lemezbe vágott barázdát követ. Hogy lehet, hogy ez a valódi? Még akkor is jól működik, ha a legjobb digitális nem felel meg és senki sem képes megmagyarázni, hogy miért. Az analóg hangzása varázslatos. Nem tudok jobb bizonyítékot szolgáltatni, mint rámutatni arra, hogy egyes hangmérnökök digitális felvételeket játszanak át magnetofon-szalagra, hogy hozzáadják az „analóg ízét” digitális felvételekhez. Soha nem fordul elő(!) – senki sem konvertálja analóg felvételeit digitálisra, hogy digitális hangot adjon az analóg felvételekhez! Érdemes hozzáfűzni, hogy míg az analóg felvételeket digitális, streaming- és CD-felhasználási formákban kezelik, azok nem tükrözik a „hatást”. Tény, hogy sem az analóg, sem a digitális hang nem pontosan úgy hangzik, mint az élő zene előadása, mindkettő még mindig messze van az eredeti hangzástól.
Egyszer eljön majd a nap, amikor a digitális hangzás még a leghűségesebb analóg rajongónak is meg fog felelni. Ha „vinyl szűznek” számítasz, menj és hallgass meg néhány LP-t, és hagyd, hogy a füled legyen a bíró!
