A „Master” a helyszíni vagy stúdióban készült hangfelvétel végleges verziója. A végfelhasználó (megrendelő) lemezkiadó és a hanglemezgyár különböző formátumban hanglemezek, CD-lemezek gyártásakor sokszorosít. A Mastering munka a mesterfelvétel létrehozásának folyamatára vonatkozik, ami lehet különösebb beavatkozás nélküli a további sokszorosítás céljára, vagy magában foglalhatja a kiegyenlítési és feldolgozási lépéseket, amelyeket az anyag finom hangolásához használnak. Szokás szerint ez utóbbi a mastering-mérnökök munkáját igényli.
Az 1960-as években egy tipikus zenei album úgy készült, hogy a zenészek és az énekesek muzsikáját többsávos magnetofonnal szalagra vették és az anyagot sztereó vagy mono Master létrehozásához különféleképpen keverték. Ebből az eredeti mester felvételből (keverésből) egy további mesterszalag készíthető, amely állhat hangszín-szabályozásból és egyéb beállítások módosításából, esetleg a hangzás javításából, annak érdekében, hogy gyengébb minőségű lejátszó-berendezéseken is „jól” szóljon. Különböző, már régebben elkészített hangeffektusokat (pl.: ajtónyitás, eső, tűz-szikrák pattogása, gong- és harangütések, csengőhang stb.) modern hangmintákat is, adhatnak hozzá. Gyakran több másolatot is készítenek az egyetlen eredeti mesterfelvételről, ezért egy-egy kiadáshoz gyakran több különböző Master is létezhet. Az elkészített mester-szalagról több példányt is lemásolnak regionális sokszorosítási célokra, több különböző országban lévő nyomóüzembe történő szállításra. Nyomó-mastereket gyakran Mother Tapes néven emlegették, az összes lemez ettől a mester-felvételről származik.
A digitális elven történő rögzítés megjelenésével sok dolog – feladat és készség – megváltozott. A korábbi masterek létrehozása az analóg rögzítési és lehallgatási láncon többszörös veszteséget jelentett, más szóval a szalag szalagra másolása, a zaj növekedése miatt, a jel-zaj arány szűkülését jelentette. A felvételhez használt berendezések műszaki korlátai miatt az eredeti „jó” információból annyi került rögzítésre amennyit a műszaki berendezések szintje engedett. Gyakori hiba volt az elektronikák zaja, a „szalagsziszegés” vagy a sztatikus feltöltődés/kisülés. Bár léteztek zajcsökkentő technikák, ezek más torzításokat növeltek, ilyen az azimut eltolás, a wow and flutter, az átmágneseződés és a sztereó képeltolás. A digitális rögzítés adta lehetőséggel élve a mastereket a szokásos generációs veszteség nélkül lehet létrehozni és sokszorosítani. Mivel a CD-lemezek (ma a file-formátum is gyakori) digitális jelhordozók, az eredeti analóg felvételekből készített digitális masterek elengedhetetlenekké váltak.
A „Remastering” egy zenei felvétel/album új masterének elkészítése, általában a felvétel analóg adathordozóról digitálisra történő átvitelének folyamatára utal, de ez nem mindig van így. Például egy hanglemez – amelyet eredetileg egy kopott présmasterről préseltek – egy jobb állapotú mester-szalagról újramaszterelhető és újra nyomható. Minden analóg forrásból készített CD-lemez technikailag digitálisan remasterelt. Az analóg szalag digitális átvitelének létrehozási folyamata a digitális tartományi részben, újramasztereli az anyagot, még akkor is, ha az anyagon nem történik kiegyenlítés, tömörítés vagy egyéb feldolgozás. Ideális esetben a CD-lemeznek a lehető legjobb forrásból kell származnia, az átvitel során a legnagyobb gondossággal kell eljárni vagy, a nagy felbontású audio-file előállítására még jobb minőségre van szükség. A CD-korszak legkorábbi napjaiban a digitális technológia gyerekcipőben járt, ami néha rossz hangzású digitális konverzióhoz vezetett. A korai korszak másolatai gyakran kopott nyomatokból alacsony bitrátával és tompa hangzással készültek. Amikor az első CD-remasterek bestsellernek bizonyultak, a vállalatok hamar rájöttek, hogy a katalógusbeli tételek új kiadásai jó bevételi forrásként versenyezhetnek az új kiadásokkal. A back-katalógus értékei az egekbe szöktek, és ma már nem szokatlan a viszonylag modern albumok bővített és remasterelt kiadása sem.
A mester-szalagok felhasználhatók digitális-kiadások készítésére. Ma már jobb feldolgozási lehetőségek használhatók. A jobb nyomatok hasznosíthatók, a hanglemezeket akár 5.1-es térhangzásúra is keverhetik, és a hibákat digitálisan javítják. A modern korszak szinte korlátlan módot ad a kiadóknak arra, hogy „javítsák” a média-anyagokat. Mivel minden kiadás jobb hangzást, akár extrákat és egyebeket ígér, a producerek remélik, hogy ezek a frissítések vásárlásra csábítják majd az audio-megszállottakat és a műkedvelőket.
A zene újrafeldolgozása – CD-lemezre vagy akár digitális terjesztésre – először az eredeti analóg verzió megtalálásával és restaurálásával kezdődik. A következő lépés a számok digitalizálása, hogy számítógéppel szerkeszthetők legyenek. Ezután kiválasztásra kerül a sávok sorrendje. Ez az, ami miatt a mérnökök gyakran aggódnak, mert ha a „pálya-sorrend” nem megfelelő, a hangzás kiegyensúlyozatlannak tűnhet. A remastering megkezdésekor a mérnökök olyan szoftver eszközöket használnak, mint a limiter, az equalizer és a kompresszor. A kompresszor és a határolók a műsorszám hangerejének szabályozására szolgálnak. Ez nem tévesztendő össze a zeneszám hangerejével, amelyet lejátszás közben a hallgató szabályoz. Az egyes hangsávok dinamika-tartományának mérése a műsorszám leghangosabb és leghalkabb része közötti eltérés kiszámításával történik. A hangstúdiókban a hangerőt negatív előjelű decibelben mérik, a nulla a leghangosabb rögzíthető hangot jelöli. A határoló úgy működik, hogy a leghangosabb részeken (dinamikai csúcsokon) egy bizonyos sapkát helyeznek el, és ha a pillanatnyi csúcs impulzus ezt a felső határt túllépi, az automata lecsökkenti a mérnök által előre beállított arány szerint.
A kezdeti időkben a remasterelt hanganyagot hamar kritika érte. Az 1990-es évek végétől kezdődően sok újramasterelt CD-lemezt érintett a „hangossági háború”, ahol a felvétel átlagos hangereje megnőtt, a dinamikatartomány pedig a tisztaság rovására tömörül, így az újramasterelt verzió hangosabb és torzabb lett, mint az eredeti felvétel. Sokan kritizálták a zajcsökkentés túlzott használatát a remastering folyamatban, mivel az nemcsak a zajra, hanem a jelre is hatással van, és hallható nyomokat hagyhat maga után. A kiegyenlítés észrevehetően megváltoztathatja a felvétel karakterét. Mivel az EQ döntések bizonyos mértékig ízlés kérdései, gyakran kritikák tárgyát képezik. A mastering mérnökök általában az egyenletes jelátvitel (lineáris frekvencia-karakterisztika) használata mellett voksolnak, mert ez a lehallgatás során lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy saját ízlésük szerint állítsák be a berendezésük EQ-ját. Művészi szempontból a Mastering-mérnök a művészt gyakran bevonja a végleges változat elkészítésébe, de az újrafeldolgozás során ezzel már gyakran nem élnek. Ezért előfordulhat, hogy egy újramasterelt lemez nem úgy hangzik, ahogy az előadó eredetileg szerette volna.
A veterán hangmérnökök és a hangzáshűség puristáinak legnagyobb rémületére a zenei producerek és rádióállomások már régóta használnak hangillesztő eszközöket a meglévő felvételek „újramasterelésére”, hogy egy adott hangzás eléréséhez egységesebb hanganyagot hozzanak létre. Ezek egy időben divatosnak és népszerűnek bizonyulnak, nemcsak a hangerő és dinamika manipulálásával, de a kész anyagra közvetlenül alkalmazott frekvencia-jelleget is megváltoztatva, készülnek. Bár mindannyian tudjuk, hogy ami manapság úgy szól, mint a „legjobb hangzás”, az elkerülhetetlenül unalmasnak és elavultnak fog hangzani néhány hónapon vagy akár heteken belül. A stúdióban zajló zenekészítés egyre gyakrabban használja a hangzás-illesztő eszközöket. A referencia sávok különféle hangsúlyai a kívánt végeredményt reprezentálják, és a „tökéletes keverésnek” kulcsfontosságú részét képezik. A múltban a producerek és a hangmérnökök egyszerűen csak meghallgattak és szubjektív módon hasonlították össze a kész felvételeket vagy saját módszereiket használták az adott hangok és eredmények emulálására. Ma ez dedikált szoftverrel, sőt mesterséges intelligenciával (AI) történik. Úgy tűnik, hogy a lemezkiadók és producerek soha nem hagyják abba az „újrakeverést” vagy a meglévő felvételek teljes megváltoztatását, mert mindig a megfoghatatlant keresik és a kereskedelmi sikert várják.
(A mellékelt képeken többnyire azok az eszközök láthatók amik a felvételi és a mastering-munkát segítik. Ezek általában a hangmérnök mögött kerülnek elhelyezésre és ritkán láthatók.)
