Egy legenda születése
1976. december 6-án délután Gert Palmcrantz az Europa Film Studio hangmérnöke bepakolta a felvételhez szükséges eszközöket, két Nagra IV sztereó riporter magnót, két Neumann U47 mikrofont, pár tucat szalagot, kábeleket a kocsijába és elindult a Stockholmi Stampen bár felé. A kis éjszakai bárt akkortájt Pawnbroker’s shop jazz club-ként is emlegették a Stockholmiak, mivel a svéd jazz muzsikusok színe-java lépett fel esténként a kis klubban. Gert Palmcrantz nem is sejtette még, hogy december 6-án és 7-én a jazz történelem és vele a hangrögzítés történetének egyik kimagasló teljesítményét készíti el.
Hat óra körül már a bárban ügyködöt, a bár pici konyháját nevezte ki felvételi stúdiónak, néhány sörös hordó és hűtőszekrény társaságában állította össze a felvételi-láncot, a kis Studer keverő pultot, két Dolby A 361-es zajcsökkentőt a két Nagra IV magnóval. A 2 db magnóra azért volt szükség, mert mindössze 15 percnyi anyagot tudott rögzíteni egy 7 colos szalagra 38 cm/sec. sebességgel és így felváltva indította a magnókat, lévén élő, megszakíthatatlan műsor ment a bárban. A bár nem volt nagy, körülbelül 80 ember fért el benne, így csak egy nagyon pici „színpadot”, inkább dobogót tudtak elhelyezni a zenészeknek. Mivel Gert nem szeretett volna sok mikrofont használni, no meg a keverő pultnak se volt sok bemenete, így a két fő Neumann U47-es mikrofont a pici dobogóval szemben, a másik párt, az O.R.T.F. (francia rádió) ún. műfejes felvételi elrendezése szerint, a dobogó jobb oldalán állította fel. A dobokhoz 2 db Neumann KM56s, a bőgőhöz pedig egy Neumann M49-es mikrofon került. Mivel a második estén a banda kiegészült Lars Erstrand vibrafonossal, ő kapta az utolsó mikrofont, ami még felfért a keverőre.
Egy kiváló felvétel született, amelynek feltételei néhány összetevő felsorolásával summázhatók: kellenek nagyon képzett zenészek (Ove Lind, Egil Johansen, Arne Domnerus, Bergt Hallbert, Georg Riedel és Lars Erstrand), egy kellemes hangulatú helység, bizonyos akusztikai körülmények és a hangmérnök, aki tudja, hogyan kell elhelyezni a mikrofonokat. Mindez akkor és ott tökéletes volt, és megismételhetetlen. Nem is kell megismételni, csak sokszor lejátszani! A hangmérnök nem csak összpontosított a felvételre, hanem el tudta kapni a zenészek és a remekül szórakozó hallgatóság hangulatát.
A felvételeket már nagyon várta egy nagyon pici, nagyon kezdő lemezkiadó, a Proprius Music alapítója Jacob Boethius. A két este felvételei dupla hanglemezen jelentek meg, még ugyanazon évben és nagyon hamar az audiophile zeneszeretők kultikus darabjaivá váltak, egyben hosszú évekre meghatározták a jazz felvételek referenciáját.
