Előző, Genelec aktív-stúdiómonitor tesztünk kapcsán, jó tisztázni néhány fogalmat a közel-téri stúdiómonitorokról, valamint az otthonainkban szokásos hangsugárzók közötti különbségekről és egyezőségekről. Mivel már maguk a beszerelt hangszórók sem a régi, hagyományos módon tervezettek, akár stúdiómonitorokról vagy hifi hangsugárzókról beszélünk, felmerül a kérdés mi valójában az a sok különbség? Vajon milyen hangszóró alkalmas hifi berendezésnek és milyen hangszórók kellenek közel-téri ellenőrzésre a stúdióban? Most mindezeket megvizsgáljuk és válaszokat is adunk.
Sokunkban felmerült már a kérdés: tudom-e használni a hifi hangszórókat, mint közel-téri monitorokat? Erre elég nehéz válaszolni, hacsak nem leszünk elégedett azzal, hogy „az attól függ”. Egy kicsit pontosabban: ez attól is függ, milyen típusú a zeneanyag, ami a felvétel tárgya, valamint mik a törekvések a felvétellel kapcsolatban. Meg kell határozni konkrétak az adott hifi-hangszórók szerepét az ellenőrzésben. Az ellenőrzés a felvételi lánc elengedhetetlen része – de ez még önmagában nem ad választ a hangszórók kérdésére.
Vegyünk egy példát! A hanglemezgyár stúdiójában elkészített felvételt meghallgatják a cég kereskedelmi-vezetői is, mert úgy döntenek, hogy az általuk favorizált előadó új lemezét nagy példányszámban kívánják piacra bocsátani. Ezért a felvételt meghallgatják átlagos kvalitású, mondhatni olcsó hangsugárzókon is, vajon jól szól e az átlagvásárló hangrendszerén is?!? A többszöri meghallgatás során korrigálják a felvételt a megbeszéltek szerint. Persze, így „bármilyen” hangszórót használhatunk közel-téri vagy más módon, de bármit is használunk, a választott hangsugárzó jellemzői és sajátosságai „színesíteni” fogják a hangzást, ami végül is az újrakeverés után rögzítésre kerül. Ha törekvésünk az, hogy a megszólalás (tonalitás) elfogadható, az alacsonyabb költségszámítású hifi rendszerek részére közvetíthető legyen, hifi-hangszórón is készíthetjük a felvétel végleges változatát. Ekkor a mérleg szempontjából a hifi hangszóró nem más, mint egy monitor, a megcélzott fogyasztói réteg által favorizált hangzás elérésére.
Akkor van szerencsénk, ha az eredeti keverésű anyag megmarad a kiadónál a páncélszekrényben és azt esetleg kiadják változtatás nélkül is az „audiofil” vásárlók részére.
Mitől lesz jó egy Studio Monitor? Tipikus, stúdióba szánt, közel-téri monitor a Yamaha NS10M, a legendás fehér membrános, jól ismert – udvariasan fogalmazva – „karakteres” hangképpel. Az ezt a hangsugárzót használó hangmérnökök általánosan egyetértenek abban, hogy egyenetlen erénye a középhangok tisztasága, de túl fényesek a magas-hangok teteje. (a leggyakrabban alkalmazott trükk: papír-zsebkendőt lógatni a magas-hangszóró elé, így lehetséges a magas-sugárzókat „megnyugtatni” ez kb. -3dB-t jelent!). Ha a Yamaha hangzási egyensúlya kérdéses, mit kellene keresni a vélt hangzásképben egy közel-téri monitor esetében? Két szóval tudjuk meghatározni: „semleges, átlagos”, tehát sem nem túl fényes, sem nem túl unalmas legyen a hangzás.
A semleges hangkép nem ugyanaz, mint egy sima (axiális tengelyben mért) frekvencia-átvitel! Ez az elképzelés egy gyakori hiba. Az érzékelt hangkép a hangszórókból érkező közvetlen hang és a különböző tárgyakról, falról visszavert hangok kombinációja. Mivel a hangszórók irányított eszközök (különösen a magas frekvenciákon), sík, tengelyirányú frekvencia átvitelük nem jelenti azt, hogy a hangszóró szükségszerűen hangzik így. Egy hangsugárzó frekvencia átviteli jelleg-görbéjét megnézve általában csak megjósolni lehet, hogy a „süketszobában” (teljesen visszhangmentes környezet) mért axiális görbe mennyire fogja tükrözni az adott helyen hallható hangzást. A hifi hangsugárzó, ami három méterre van elhelyezve a hallgatótól, a faltól egy méterre, állványon van, amíg egy közel-téri monitor, ami talán 1-2 méterre a hallgatótól (hangmérnök) fel van szerelve a falon. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy az ilyen közel-téri monitorokat úgy készítik, hogy a stúdió akusztikájával és a körülötte lévő fal akusztikus hatásával összhangba legyen tervezve, akkor látjuk be igazán, hogy csakis ott segíti jól a munkát. A stúdiók akusztikájának kialakítása külön fejezet az akusztika tudományában.
Ha egy közel-téri monitort kell használni egy kis lakószobában, ahol erős az oldalfalak által szolgáltatott visszatükröződés (visszhang), a vízszintes tengelyen kívüli válasz létfontosságú. A lesugárzási tengelyen kívüli visszahatások jól ismert eredményhez vezetnek, érzékelhető a tonális egyensúlyhiány. A monitor amúgy kiegyenlített hangját befolyásolja a természetellenesen elszíneződés a tengelyen kívülről érkező visszaverődések hatása. A közel-téri monitorok lakószobában való használata általában rossz ötlet, mert a vízszintes tengelyen kívüli, oldalirányban terjedő hangok miatt az egyes szólamok fedik egymást.
A „közel-téri monitor” a ’80 -as évek elejének találmánya. A jól ismert lemezgyári stúdiók mellett a robbanásszerűen növekedő kereskedelmi projekt-stúdióban eredetileg kiegészítő monitoroknak alkalmazták, arra a célra, hogy a keverőpult tetején a „mérőhíd” (meterbridge) mellett megjelenítse a tipikus otthoni audio- vagy TV-hangszórók hangját. A monitorok egyik kezdeti, de igen eredeti, meghatározó fajtája az Auratone 5C volt. (ötven évvel ezelőtt Quincy Jones volt a reklám emberük, az Auratone ma is létezik, gyártja az 5C modellt és a mestert is „megtartották”) Az Auratone alig több, mint öt centi membránátmérőjű „széles-sávú” hangszóró egy kis kocka alakú házban, ami kevés garanciát adott az audio-pontosságért vagy a nagy sávszélességért. Akkor az AM rádiósáv ellenőrzésére megfelelt és egészen biztosan előkészítette a terepet a második közel-téri ikon a Yamaha NS10M számára, ami aztán jó híre folytán vonzotta a híres előadókat.
A frekvencia-válasz mérése kevésbé hiteles bizonyíték a finom hangzásra, a görbék elsősorban a hangszórók erősségeit és gyengéi mutatják. Többet mond – természetesen a hozzáértőknek – a „vízesés” diagram. A „vízesés” diagram egy 3D-s ábrázolás a hangsugárzók válasza a nagy sávszélességű jelre. Az Y-tengelyen az elért hangnyomásszint dB-ben, az X-tengelyen a frekvencia 200Hz és 20 kHz között és az időfutás a Z-tengelyen. Minden diagramon a vertikális skála a hangnyomásszint dB-ben, a mért távolság legalább egy méter, a görbék 1 Watt/8 Ohm értékre vannak kalibrálva. A vízesés-terület illusztrálja, hogy mennyire jó a hangsugárzó hangzástömege az egyes frekvenciákon, egyébként a Z-tengely területe, egy fiktív, „tökéletes hangsugárzó” esetén üres lenne. Bármelyik területen belül a jel nulla, az mutatja az elszínezést és a rossz jel-zaj arányt.
Ha egy hangsugárzót közel helyezünk el a falakhoz irányítatlan többlet keletkezik alacsony frekvencián és kevesebb diszperzió magasabb frekvenciákon. Ez azt jelenti, hogy az észlelt teljesítmény a kisebb frekvenciákon domináns, míg a többi sávot takarja, tehát a hangzási balansz eltolódik, néhány száz Hertz alatt kiegyensúlyozatlanná válik. Az érzékelhető tonális-egyensúly egyik alapvető kritériuma a szabadon lévő hangsugárzó akusztikus tulajdonságainak kiegyenlítettsége.
Közismerten nehéz pontossággal megmérni a hangszóró mélyhang-átvitelét. A hullámhosszokkal mért távolságokban a mérőmikrofon közvetíti a távolság hatásait, kicsi az esélye, hogy a mérőmikrofon valóban megbízható adatokat rögzít a távoli alanyról – akár egy visszhangmentes szobában.
A hang frekvenciája (másodpercenkénti rezgésszáma) határozza meg a hang „magasságát”. A jól hallható hangok frekvenciatartománya kb. 16 Hz -től 20 000 Hz-ig terjed. A hang hullámhossza a levegőben kialakult nyomáshullám egy teljes periódusának a hossza. Mivel a hang a levegőben v=340m/s sebességgel terjed, és az 1s alatt lezajló periódusok számát az „f” frekvencia adja meg, egy hullám hosszát a λ = v/f összefüggésből határozhatjuk meg.
Tehát egy 50Hz-es rezgésszámú hang hullámhossza 340/50 = 6.8m)
Az alacsony frekvenciájú elektroakusztikai paramétereket befolyásolják a hangszóró meghatározó tulajdonságai, de a doboz térfogata, formája, kiképzése, anyaga, a hangdoboz szerkezete (zárt vagy reflex, stb.) is. Mivel a mérésnek sok összetevője van (mágneses indukció, bemeneti impedancia stb.) az elemzés szempontjából a klasszikus analóg szűrő elméletről is kiderül, egy frekvencia-válasz mérése tulajdonképpen becslés. Csak a legnagyobb visszhangmentes kamrák (süketszobák) megbízhatóak a mérési és elemzési „jóslatok” akár 0.5dB pontosságúak is lehetnek.
Levonva a következtetést: a mérési metódusok használatával sem tudjuk egyértelműen szétválasztani a „professzionális” és a „hifi” hangsugárzókat. Van azonban egy lényeges különbség az egyes hangsugárzók között, mégpedig az ár. A „hifi” hangsugárzók ára gyakorta a fele a stúdió monitorokénak. Talán ezzel magyarázható, hogy rendszeresen merül fel a kérdés, monitort vagy hifi-hangsugárzót?!?
