Az audio-iparban mindenki ezt teszi a szó valódi és átvitt értelmében is. A valós értelmében a gyártók csinálják, akik az összekötő kábelek elemi szálait hasogatják néha az emberi hajszál töredékére. Teszik ezt azért, hogy a szó átvitt értelmében szőrszálat hasogató zenerajongó elégedett legyen a hangjelek átviteli minőségével és úgy szólaljon meg a muzsika, ahogy az neki tetszik.
Miért van az, hogy a barátjánál kiváló eredményeket mutató kábel az Ön rendszerében gyatrán teljesít? Miért nem szabad hanyatt esni pusztán egy márkanévtől? A teljesség igénye nélkül megpróbálunk választ adni ezekre a kérdésekre úgy, hogy tisztázzuk a be és kimeneti impedancia fogalmát, valamint a kábel hatását erre a két dologra. Az amúgy rettenetesen száraz témáról igyekszünk közérthető módon szólni, mivel hiába érzi úgy, hogy felkészült, garantáljuk az adathiányra visszavezethető tévedését.
Kezdjük azzal, amire a zenekedvelőnek is van ráhatása! A rendszer összeválogatása során célszerű olyan holmikat kinézni, amelyeknél a be- és kimenő impedancia értéke, valamint jelszintje passzol a kis jelszintű csatlakozásokon. Ez a műsorforrás kimeneti- és az előerősítő, vagy integrált erősítő bemeneti impedanciája és jelszintje. Sokkal többet nem igazán tehetünk, és ez sok esetben elegendő a jó hang reményéhez. Aztán, hogy ez mennyire igaz, az egy másik kérdés.
Talán a legkönnyebb a DIN szabvány előírásainak irányából megközelíteni a dolgot. Ez azt mondja ki, hogy a forrás kimenetén lévő áramgenerátoros jellegű kimeneti fokozatnak kutya kötelessége minden 1 kOhm terhelő impedancián akkora áramot áthajtani, amely 1 mV feszültség szintet állít elő a túloldalon. 100 kOhm bemeneti impedanciával számolva ez kb. 100 mV feszültséget jelent. Ha feszültség-generátor jellegű a kimenet, ott pedig a névleges kimeneti feszültség értéknek kell passzolnia az előerősítő bemeneti érzékenységével, ami gyakran valahol 1V és 2V rms (névleges) között van. Hogy aztán ebből a jelszintből mennyi marad ténylegesen, azt az aktuális impedancia arányok és az összekötő kábel fogják meghatározni. Túl szép lenne, ha a teljes átviteli spektrumon egyforma értékkel számolhatunk, mert akkor legfeljebb a globális hangerősség változik, de sajnos ez nem így van.
A „csavaron” az összekötő kábel is teker egyet (néha többet). Most súgom meg, miért változik a hangzás a kábel cseréjével és miért más ennek hatása az egyes rendszerekben, ezért figyeljen nagyon! Az összekötő kábel kapacitása (és egyéb jellemzői) ugyanis egyszerű 6 dB/oktáv meredekségű szűrő áramkört iktat az átvitelbe. Ez bizony, ha szabadjára engedik, komolyan meghallható változásokat okoz, kordában kell tartani. Az akaratlan, vagy éppen önként és dalolva, hatalmas pénzért választott szűrő áramkörének hatékonyságát legkönnyebben a kábel hosszának csökkentésével tudja korlátozni, ezért célszerű a lehető legrövidebbet választani. A többi masszív matematika, amibe eszünk ágába sincs belemenni, csak a végeredményt közöljük. A forrás berendezés kimeneti impedanciája legyen a lehető legalacsonyabb, a kábel kapacitás értéke legyen a lehető legalacsonyabb, emellett igyekezzen ne Nagykarácsonyon keresztül küldeni a kis szintű jeleket. A többi szerencse és idő kérdése.
Mi köze van az időnek az átvitel minőségéhez? Igenis sok, ráadásul több fronton támad a jelenség. Az összekötő kábelek paraméterei változnak az idő múlásával. Csúf esetben előfordulhat az, hogy egy új kábel kiváló hangjából a gazda az idő múlásával kiszeret (nevezhetjük bejáródásnak), mert számára többé már nem tetszik a „szűrőáramkör” elhangolódása. Ez hosszabb folyamat, akár hatszáz óra is szükséges lehet a végleges paraméterek beállásához, ami több liter vörösborral tarkított zenehallgatást jelent. Van, aki ezt észreveszi, és használt kábelét megpróbálja különböző csatornákon értékesíteni és van, aki a kábelének változásával együtt módosítja a zenei ízlését. Könnyebb helyzetben vannak azok, akik élénk hifi-társasági életet élnek és csoportosan egymás nappalijába járnak a másik rendszerében hiányosságot keresni, mert esetleg feltűnik nekik a lassú változás. A magányos rajongók csak az emlékekre hagyatkozhatnak. Ők csak akkor döbbennek rá a változásra, mikor a kedvenc lemezüket más rendszeren hallgatják meg.
A fenti rövid agymenés egy pillanatra se tántorítsa el az Önnek leginkább tetsző hang keresésében! Írásunkat azoknak szántuk, akik meggondolatlanul cserélgetik a berendezéseket és az összekötő kábeleket a csodára várva. A zene csodája minden rendszerben tetten érhető, a mértéke változhat ízlés, vagy anyagi lehetőségek függvényében. A szőrszálak hasogatását hagyja meg a gyártóknak és a tesztelő pilótáknak, nekik az a dolguk.
