Ne tapogatózzon a sötétben! – avagy elsősegély tanfolyam az elektroncsöves erősítők feltámasztásához. Aki csöves erősítőt választott hangrendszere fő elemének, az biztosan tisztában van az elektroncsövek élettartamának fogalmával. Az elektroncső-gyártók általában közlik termékeik a várható élettartamát, de az íratlan szabály egyértelmű: senkinek nincs fogalma arról, hogy meddig fog jól működni egy elektroncső.
A csövek élettartama sok mindentől függ. Természetesen gyártói becslések léteznek, ám erre nem igazán vállalnak garanciát, sőt magára a csőre is csak korlátozott mértékben. A dolog többnyire a bizalomra épül, leginkább a vásárlónak kell abban bízni, hogy szerencséje lesz, és az általa választott típus sokáig tart. (a csőgyártók általában 6 hónap garanciát vállalnak termékeikre) Szerencsére a gyártók igyekeznek valóban jó minőséget adni, így kevés a kedvezőtlen tapasztalat. Ismereteink szerin léteznek ezer, kétezer, tízezer üzemórát is kibíró elektroncsövek. Kivételek azonban mindig vannak, és ez a rövid kis írás abban próbál segítséget nyújtani, hogy mi a teendő meghibásodás esetén. Még arra is példát mutatunk, hogy bizony van, amikor érdemes a sötétben tapogatózni!
Mikor a sors döntése alapján éppen Ön az, aki erősíti a szabályt, fontos, hogy ne essen a viccben szereplő kezdő orvos hibájába, akinél a csinosabb hölgy pácienseknek minden vizsgálathoz fehérneműre kell vetkőzni, viszont a nagymamáknak elegendő csak a nyelvüket kinyújtani. Néhány esetben, például az előerősítőknél, elkerülhetetlen némi vetkőztetés, de ez merüljön ki a fedlap levételében. Vannak azonnal látható jelenségek, amik nagy segítséget nyújtanak a diagnózis felállításához.
Elsőrendű vádlott maga az elektroncső, hiszen mi más mehet tönkre egy elektroncsöves erősítőben? Nos, ez nem minden esetben igaz, de ha mégis, annak egyértelmű jelei lehetnek. A felismerhető jelekből bemutatunk néhányat.
Az elektroncsövekben a felesleges gázok megkötésére un. getter-anyagot alkalmaznak. Ez az anyag az üveg belső falán ezüstösen csillog. Ha ez a getter-anyag már nem úgy csillog, mint régen, no, az gáz. A jelenség nemcsak a szó átvitt, de valós értelmében is gáz jelenlétére utal. A getter feladata az, hogy a búra alatt gyártáskor visszamaradt levegőt megkösse. Ha annyi gáz került a búra alá, hogy telítődik az anyag, akkor azt kifehéredéssel jelzi, ekkor a csövet cserélni kell. Most az okát nagyon nem firtatjuk, mert lehet hajszálrepedés, vagy más egyéb meghibásodás is a háttérben, nem csak az, hogy sokszor ki-be huzigálják, ráadásul melegen(!). Ez a dolog kikapcsolt állapotban is jól látható, nem kell életveszélybe sodorni magunkat – az életveszély ugyanis csak ezután következik.
Ha kikapcsolt állapotban semmi rendellenességet nem látni, lépjünk tovább, és kapcsoljuk be hátratett kézzel. (Aranyszabály: ha végerősítő vizsgálatáról van szó, a hangszóró kimenethez mindenképpen csatlakoztassunk hangszórót, vagy műterhelést, különben balhé lesz!) Ha bármelyik csőnél gyönyörű lilás fényjátékot tapasztalni, ne élvezzük sokáig a látványt, azonnal kapcsoljuk ki a cuccot, mielőtt más is tönkre megy! A csövet majd kihűlés után mindenképpen cserélni kell, és bízni abban, hogy egyéb hiba nincs.
Arra is mutatunk példát, amikor nem egyértelműen a cső a hibás. A cseréjét valószínűleg így sem lehet megúszni, de ez több mindentől függ. Amikor a cső nem csak a szokásos helyeken izzik, annak oka lehet a rossz bias beállítás. Ha nem közvetlenül csőcsere után fordul elő, akkor nem ússzuk meg egyszerű trimmer tekergetéssel. Oka lehet egy zárlatos csatoló kondi, de bármi más alkatrész meghibásodás is a bias áramkörben. Ha a jelenség akkor állt elő, miután kicserélték a csövet, azonnal állítani kell a bias-on! Ha a gyári ajánlás nem beállítható, esetleg a bias sokkal pozitívabb a kelleténél, javasoljuk, hogy forduljon szakemberhez! Tanulság lehet annyi, hogy legközelebb majd nem próbálja más típusra cserélni az adott csövet az interneten terjedő handabandák alapján, vagy figyelembe veszi az anódáram értékét a csomagoláson. Megindokoljuk a dolgot, mert alapvetően segíteni szeretnénk, és nem bírálni.
A bias-beállítás lényege! A megértéséhez ismerni kell az elektroncső működését, legalább nagyjából. Adva van egy katód, amely elektronokat emittál. Mennyit? Amennyit csak bír! Az általa kibocsátott elektron-mennyiség lesz az anód áram maximális értéke, amiről majd később még beszélünk. Aztán van benne egy vezérlő rács, ami negatív potenciálra van kötve, így taszítja az elektronokat, a feladata, hogy ne engedjen minden emittált elektront eljutni az anódig. Az anód pedig jelentős pozitív feszültségre van kötve, hogy összegyűjtse a cső belső részéből vezérlő rács által áteresztett elektronokat. Így jön létre az erősítés. Ideális állapotban a vezérlő rácson áram nem folyik, ezért minden áteresztett elektron eljut az anódig és ott hoz létre anód áramot. Lezárt állapotnak azt nevezzük, ha a vezérlő rácson akkora a negatív feszültség mértéke, hogy egyetlen emittált elektron sem jut el az anódig. Normál üzemi állapotnak azt nevezzük, ha a katód által emittált elektronok több-kevesebb része – de nem az összes – eljut az anódig. Megfutásnak azt nevezzük, amikor a bias előfeszítés és a vezérlő jel együtt sem képes megakadályozni azt, hogy szinte az összes kibocsátott elektron eljusson az anódig.
Furcsa lehet, de az anód nincs felkészítve a túl nagy áram elvezetésére, és izzani kezd például a képen látható módon. Ez hosszú távon károsítja a csövet, a hibakeresés során gyorsan kell dolgozni.
Mit vizsgáljunk meg elsőként? Kezdjük a cső típussal. Bár láb-kompatibilis lehet több típus is, ez nem azt jelenti, hogy büntetlenül lehet őket csereberélni! Az adott erősítő gyárilag valamelyik csőre épült, nem biztos, hogy más típust is ki tud szolgálni működési feltételekkel! Ha mégis, az tiszta szerencse, alkalmat ad a hangzással való játszadozásra, mert bizony az eltérő típusoknak a hangjuk is más. Ha a típus megegyezik, de mégis izzást tapasztalunk, két dolog lehetséges. Hiba, vagy nem hiba, amivel szemben állunk? Ez elsősorban a végerősítő csövek esetében látványos. Ha hiba van a készülék bias áramkörében, akkor egyértelműen nem állítható be a munkapont. Ha nincs hiba a bias áramkörben, akkor sem biztos, hogy beállítható a munkapont. Oka az lehet, hogy a betett cső anód áram (Ia) paramétere nagyobb, mint amit a készülék elektronikája ki tud szolgálni. Ez nem a készülék hibája, hanem a gazda figyelmetlensége, esetleg nagyravágyása. Bár végül is teljesen mindegy, hogy miért kell szakemberhez fordulni – nem? Ahol az Ön tudományának vége, onnantól érdemes szervizhez fordulni, ezért pakolja össze a készüléket, és vigye el felkészült szakemberhez. Ne feledje, a javításra való beadáskor, az előzményeket elmesélni! Szorítkozzunk a lényegre, az nem fogja őket érdekelni, hogy amikor megvette még új volt…!!!
Ígértük a cikk elején, hogy sötétben tapogatózásra is ismertetünk egy példát. Ez a hibakeresés mód nem kivételez, úgy a szakember, mint a laikus sötétben tapogatózik. A mikrofónia jelenségéről van szó. Amikor minden külső vibráció meghallatszik a cucc hangjában, akkor állunk ezzel szemben. Durva esetben még a szobában való lépkedés, vagy a hálózati trafó búgása is benne lehet a hangban (igaz ezt más is okozhatja). Oka általában az, hogy valamelyik csőben elpattant egy hegesztés. A két pont attól még összeér, de a rezgés hatására átmeneti ellenállás jön létre. (Igen, vannak csillapító gyűrűk, amiket rá lehet húzni a csövekre, de ezek meghibásodás esetén édeskevesek, csak a normál működés során javítanak a hangon azzal, hogy csillapítják a cső vibrációt.) Ekkor bizony kesztyűs kézzel kell bánni az erősítővel. Felveszünk egy szövet kesztyűt, ami legalább rövid ideig elviselhetővé teszi a cső forróságát, és végig tapogatjuk őket. Enyhe lefelé nyomással próbálja meg csillapítani a rezgést. Nagy gyakorlatot, vagy merészséget igényel a művelet, mert tudni kell, hogy hová nyúlhatunk, és hová nem! Nyúlszívűek alkalmazhatnak egy másik módot is, ez teljesen biztonságos. Elkezdjük felcserélni a két oldal csöveit egyesével, hidegen – vagy ha rendelkezésre áll mindegyikből legalább egy csere darab, egyesével kicseréli, és figyel! Amelyik cserénél megszűnik a jelenség, az a cső volt az okozó. Igazság az, hogy a mikrofóniát kimérni nem lehet, mert a visszacsatolások miatt a rendszer minden fokozatában jelen lesz, tényleg sötétben tapogatózva kell rátalálni az okozóra.
Reméljük, hogy a cikkben sikerült mindenkit egy kicsit közelebb hozni az erősítőhöz! Ennek ellenére kartávolságon belülre csak azok merészkedjenek, akiknek van kézi műszerük, és úgy érzik, képesek a műveletek elvégzésére. Nem mindig könnyű egy elektroncsöves erősítő javítása, látni, hogy van eset, amikor a szakember is sötétben tapogatózik.
A képekért és ábrákért köszönet a The tube store-nak.
