Pályafutásunk alatt rengeteg emberrel találkoztunk, akik közül bármelyik a „fél lábát” adta volna azért, hogy megtudja a hangsugárzója valós teljesítményét. Nekik élőszóban, míg a többieknek ebben a formában mondjuk el, nyugodtan megtarthatják a futóművüket, gyakorlatilag esélytelen, hogy fény derüljön a „nagy titokra”. Hogy merészeljük ezt mondani, mikor az első adat minden gyártó műszaki rovatában a teljesítmény? Néha még többféle is fel van belőle sorolva, növekvő sorrendben. Ez idáig tökéletesen igaz, de rettenetes, hogy mennyi módon lehet érteni ezeket a számokat. A maguk módján biztosan igazak is, de garantáljuk, hogy a következőkre nem sokan gondolnak. Ebben a cikkben egy kicsit körül járjuk a hangfal teljesítmény kérdését, és reméljük, hogy sikerül eltántorítani néhány sületlen babona további spekulálásától!
Tapasztalataink szerint két esetben merül fel a hangfal-teljesítmény kérdése. Az első eset amikor erősítőt keresünk a már meglévő hangfalhoz. A másik eset, amikor szembesülünk a hangrendszer ványadt, összeomló esetleg mély-hang hiányos hangzásával. A harmadik pedig az, amit nem is akarunk bevallani, de itt-ott szétégettünk benne ez-az.
Mivel tökéletesen megértjük, hogy valami támpontra mindenképpen szükség van, megpróbálunk segíteni, illetve rendet tenni a fejekben teljesítmény számítások ügyében. Itt van elsőként például az RMS teljesítmény, ami a legkisebb érték, ezáltal a hangfal tulajdonosok körében a leginkább hihető adatnak tűnik. Tudja, hogy miből tevődik össze ez a mozaikszó? Root-Mean-Square. Ha nem értjük az angolt, „guglizzunk” rá az utolsó szóra, és nyugodtan képedjen el! Ideális esetben egy zenerajongó soha nem szembesül négyszög jellel, ha meg igen, arra rámegy a hangszóró testi épsége. Mégis így jelölik a gyártók, mert ez hangzik a leginkább ismert módon a felhasználók körében. Itt persze lehet egy kis játéktér, mert remélhetőleg csak annyit vesznek át a szabvány előírásokból, hogy ugyanakkora pozitív, mint negatív kilengést kell produkálnia a teszt jelnek. Ha pedig nem 1:1 négyszög jelet használnak, akkor milyet? A szinusz esetében a számítás alacsonyabb átlag értéket produkál, mint a négyszög, azaz nem hangzik olyan jól vásárlói szempontból. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy az RMS adat értéke erősen gyártó függő, és mivel nem tudható a mérés körülménye, bizony nem sokat jelent.
Életszerűséget imitál az átlag/zenei/maximális teljesítmény megadása. Létrejötte a zenészek játékára vezethető vissza, akik hajlamosak arra, hogy a hangszerükből nem mindig egyforma hangerejű hangokat „csiholnak” elő. Mi audiofilek bolondulunk a dinamikáért, mert az érzelmek ábrázolásaként tekintünk rá. A mérés szempontjából ez annyit jelent, hogy az amúgy teljesen egyforma nagyságú teszt jelfolyamba bele kell keverni időnként nagyobbat is. Ez, a teljesítmény meghatározás szempontból, két kérdést vet fel. A „lecsóba való belecsapás” hangerejét és időtartamát is meg kell határozni, de ügyesen, érdeksérelem nélkül. Az időtartam valószínűleg rövid lesz, mert a zenész sem pörköl oda állandóan, a másik kérdés, a hangerősség. A túl nagy beütéseket sem a hangfal, sem pedig az erősítő nem szereti, ezért önkényesen 6 decibelben határozták meg a gyártók. Ez számukra kényelmes, mert kétszer duplázódik meg a teljesítmény mire ezt az értéket eléri (emlékeztető 3 dB kb. kétszeres viszonyt jelent), és rettenetesen jól mutat a műszaki adatok paraméterei között. Ilyen módon számítva a csak általuk ismert módon meghatározott RMS adat mellé meg lehet adni zeneinek a dupláját, a maximálisnak pedig a négyszeresét mint teljesítmény, ezzel a csíny letudva. A méréshez használt jel kialakításába viszonylag könnyű belekötni, mert ismeretségi körünkbe tartozó basszus és egyéb gitárokon játszó zenészek bizony tudnak akár 20 dB-es beütéseket produkálni amikor kicsit bele lendülnek. Az ilyenek csak élő koncerteken hallhatók teljes dinamikájukban, ezért, ha indokot keresünk a koncert látogatásra, hát ez tökéletes lehet.
Mekkora legyen az erősítő teljesítménye?
Többféle földtől teljesen elrugaszkodott megközelítésben hallottuk már a régi elvet, hogy miként kell a megfelelő erősítő teljesítményt kiválasztani egy adott hangfalhoz, vagy fordítva. Minden sületlen értelmezés felsorolása helyett inkább az originál verziót ismertetjük. A pro-audio egyik ősatyja, Charles „Chuck” McGregor mondta ki, hogy az erősítő valós teljesítménye legyen a duplája a hangfal folyamatos teljesítményének, így fogja tudni torzítás nélkül kiszolgálni. Ja kérem, a koncerteken nincs helye hantának, mert az meghibásodást okozhat az előadás során, és ezt a pro-audio gyártók tudják csak igazán. Viszont az otthoni eszközök kivitelezésében nagy szabadságot élveznek a konzumer gyártók, mert csak egy ember mérgelődik probléma esetén, és nem egy stadionnyi, a blama nem jelenik meg a médiában. Aki figyelt az előző bekezdésre, az itt kapcsolatot fedezhet fel a szabvánnyal. A 3 dB „túllövést” a rendszer a megduplázott teljesítmény miatt tökéletesen torzítás nélkül fogja kezelni, a 6 dB túlvezérlés időtartama alatt meg egy rövid ima segítheti a túlélést. Aki tehát a konzumer gyártók ledér módon megadott adatai alapján keresi az erősítőjét, az furcsán járhat. Szerencsére itt is akadnak kivételek, mert egyre többen adják meg a műszaki adatok között az IEC268-5 szabvány alapján mért teljesítményt. Ez megadja azt a maximális feszültség értéket, amelyet akár 100 órán át is kacagva elviseli a hangfal. A klasszikus „Pé egyenlő V négyzet per névleges impedancia érték” képletet alkalmazva egy mondjuk 20-22V RMS értékkel bíró hangfalon kb. 100 W számolható ki 4 Ohm impedancián. Igazi kiindulási alap, de a meghallgatást akkor sem pótolja, csak a keresgélést könnyíti.
Egyetlen gondolat erejéig visszatérünk a pro audio területére. Ott minden a túlélésről és a készülék biztonságos üzemeltetéséről szól, ráadásul hellyel közzel valós adatokra alapozva. Ilyenről sajnos szó nincs az otthoni hifi-ben, ezért meg se próbálja ezeket az elveket alkalmazni. Általános szabályként ki lehet mondani, hogy legyen elegendő teljesítmény, de senkinek eszébe ne jusson azt használni, és a rendszer jól fog szólni. Mennyire? Amennyire az eszközök képessége csak lehetővé teszi! Minden esetre kevésbé fognak a mélyek összeomlani, ha elég izom szorult az elektronikába.
Ha adott a teljesítmény, mekkora lesz a hangerő?
Az elérhető hangerősséghez azért még a hangfalnak is lesz egy-két befolyásoló tényezője. Ilyen például az érzékenység. A fentiekre hivatkozva ne higgye, hogy azt legalább pontosan tudja, ezért a valós hangerő érzet elméletét ismertetjük szemléletes példával. Most sajnos elkerülhetetlen némi decibel és Watt adat röpködés, de igyekszünk a minimumra szorítani. A hangfalak érzékenység adata széles skálán mozog 84 dB-től hozzávetőleg 100 dB-ig. Ez nagy eltérés. Csak a szélső értékek figyelembe vétele alapján a 84 dB érzékenységű hangfal esetében kb. 400 Watt teljesítményű erősítőre, míg egy 100 dB körüli érékhez 10 Watt-nyi erősítőre van szükség egy adott hangerőszint eléréséhez. Ez bizony nem gyenge különbség sem árban, sem pedig másban. Az igazság valahol félúton lesz.
Amit pedig már korábban sem vettünk figyelembe, mint harmadik eset…
A hangfalak másik hangerő befolyásoló tényezője az impedancia. Folyton változó értékről beszélünk, amely annyira frekvencia függő, hogy a minimumát meg sem merik mondani csak bizonyos ár- és minőségi szint felett. Általában minél alacsonyabb a frekvencia értéke az impedancia is annál kisebb. Ez önmagában még nem jelentene problémát, ha a hangfalunk elég érzékeny lenne, illetve az erősítőnk megfelelő módon túl lenne méretezve. Nos, mivel ezekre a dolgokra ritkán számíthatunk, marad az, hogy a hangerő növelésével a mély-hangszóró alaposan be-be terhel az erősítőnek olyannyira, hogy abból már torz jel jön elő. A torz jel pedig mint tudjuk égető érzéssel tölti el a hangszóró és a keresztváltó egyes részeit. Ha ez bekövetkezett, bármilyen furcsán is hangzik, túl kicsi az erősítő teljesítménye, bármit is mondtak rá eladáskor – esetleg annyira torz hangot bőget, amin már rontani sem kellett többet, hogy meghibásodást okozzon.
Kinek higgyünk? Csak a fülünknek! Mindenki más azt mondja, amit hallani akar, csak a zene nem fog hazudni.
