Egy japán elektroncsöves erősítő készítő akinek küldetése volt, hogy megtalálja a technológiában elveszett hangot. Susumu Sakuma egy „erősítő-legenda”, a tanárok tanára, az egyik legismertebb erősítőművész Japánban, aki a világ legkívánatosabb elektronikáit építette meg. Fiatal korában sok áramkörrel kísérletezett. Egészen addig nem volt elégedett, amíg nem találkozott egy transzformátoros, közvetlen fűtésű triódákkal ellátott erősítővel, pedig a transzformátor-csatolású topológiát használó Williamson erősítő 1947-es kiadása akkorra már elavult volt. Susumu Sakuma egy kicsit különc volt, csak triódákkal működő mono erősítőket épített, többnyire transzformátoros kimenettel. A készülékekről és a velük kapcsolatos elméletekről cikkeket publikált az MJ japán audio-magazinban.
Az „MJ – Musen to Jikken” magazint 1924 óta adták ki. Közel 20 év alatt a leghitelesebb japán magazin lett, Sakuma több mint negyven cikkét jelentette meg. Volt egy rádióműsora, aminek kezdeti „Out There” címét később „Out to Lunch”-ra változtatták. Nyilvánvalóan Eric Dolphy szaxofonos albumairól kapta nevét. A műsor mindig beszélgetésekkel kezdődött a szeretett műfajokról, zenéről, utána természetesen lejátszotta az ajánlott albumokat. Susumu Sakuma még Japánban is ezoterikusnak számított, termékeivel és erősítő-építési felfogásával szerepelt a japán tévé műsorában.
A Tokiótól két órára (Tateyama-shi, Chiba) található kis „Concorde” nevű éttermét vezette , ahol főzött a vendégeknek és mono-lemezeket játszott Garrard 401 lemezjátszón, a nótákat régi Altec és Lowther hangszórókon keresztül sugározta a légtérbe. Aki ide belépett, úgy érezhette magát, mint a gyerek egy játékboltban.
„Az erősítők nem a mérőrendszerek szolgái” – vallotta. Számos erősítő megépítése után rájött, hogy az elektronikus elméleteket teljes mértékben tiszteletben tartó erősítők nem mindig elégítik ki érzékszerveink érzelmi oldalát. Ezért úgy döntött, hogy rendszerét érzelmei, nem pedig elmélete alapján építi fel. Nem törődött semmilyen kritikával, a Sakuma erősítőt használók érzései érdekelték. Több eredeti ötletével a Sakuma erősítők valóban szokatlanok. Az egyetlen módja volt annak, hogy bizonyítsa igazát bemutatókat tartott. Erősítőit szinte koncertként mutatta be Japánban, Milánóban, Párizsban és Seattle-ben. Több mint 5000 ember hallgatta audio-rendszerét, amiről számos média beszámolt. Az audio-újságok és szakfolyóiratok örömmel fogadták és ismertették előadásait. Mind az audiofilek, mind a tesztelő-technikusok egyetértettek abban, hogy a reprodukált zene is lehet művészeti forma, amely úgy közvetíti az érzelmek szépségét, mint egy „igazi” zenei esemény. Mind a zenerajongók, mind a média egyetértett abban, hogy a reprodukált zene is lehet egyfajta művészet. Van benne szépség, és annyi érzelmet közvetít, mint az „élő” zene.
Milyen a Sakuma erősítő? …”Az olyan erősítőt, amely úgy erősíti fel az audio-jelet, hogy egy vákuumcsövet egy másikhoz transzformátorral csatlakoztat, transzformátor-csatolású erősítőnek nevezünk”… – írja az erősítő-építési nagykönyv. Vannak olyan mélyen gyökerező hangok, amik akkor jönnek elő, ha a tervező nem tartja be az elektronikai „nagykönyvben” leírt szabályokat. Azonban az is igaz, hogy világszerte sokakat lenyűgöz a Sakuma erősítők hangja. A Sakuma erősítő egy erősítő Sakuma-san számára, hogy kedvenc dalait kedvenc hangjaival játssza le. Mivel csak arra volt szüksége, hogy a „hang” zengjen/visszhangozzon, a hangzást nemcsak az erősítőhöz, hanem az egész rendszerhez igazította. A RIAA ekvalizer állandója világszerte rögzített, de egy Sakuma erősítőnek megvan a maga értéke, mert ez egy fül által meghatározott érték, figyelembe véve a hangszedő és a hangszóró hangját.
Sakuma erősítőjének hangja messze eltér a kereskedelmi forgalomban kapható erősítőkétől, mert amikor egy audiofil saját erősítőt készít, az összes alkatrészt megvizsgálja, egymáshoz párosítja annak érdekében, hogy az elkészített erősítő még a legfinomabb hangokat is visszaadja. Áramkör tervezési filozófiája elsősorban a közvetlen fűtésű, hárompólusú elektroncsövek (DHT – Direct Heated Triode) adta lehetőségek kihasználása. Minden erősítő két erősítő áramkörrel rendelkezik, amelyek a hangsugárzókhoz külön-külön hangtartományt futtatnak. A Sakuma által tervezett áramkörök meglehetősen nehézkesek, az erősítők nagyok, nehezek és drágák. És mindezek felett, Sakuma audio-rendszere mono!
Semmi köze nem volt a modern hifi elméletéhez, a gyakorlatához meg pláne. Gyakran épített egy erősítőt arra az egyetlen célra, hogy lejátsszon egy dallamot egy albumról. Úgy vélte, egy monó hangrendszerrel el tudja érni céljait. Szerinte a mono és a sztereó kapcsolata hasonló a fekete-fehér és a színes fényképezéshez. Erősítő-kialakításának célja nem az volt, hogy a felvétel eredeti hangját reprodukálja. Azt akarta megalkotni, amit a szívében elképzelt, ami egy „szűk tartományú hangzás szilárd kerettel”. A recept alapja a közvetlenül fűtött trióda volt, transzformátoros csatolással. A szomorkás hangulatból is végtelen energiát akart kinyerni, ez megmagyarázza, hogy az Altec A5 hangsugárzót miért 845-ös push-pull erősítő hajtotta.
Sakuma-san hét könyvet adott ki, sajnos számos korai írásműve nem jelent meg könyvként. Írási stílusa költői volt, nem egy tipikus cikk, mint a „barkács magazinokban”. Általában egy versével nyitott és zárt. A cikkek hangról, költészetről, filmről és zenéről szóltak.
…”Úgy gondolom, hogy egy erősítő gyártónak konzultálni kell önmagával és az erősítőjével, mielőtt megnézné a referencia könyveket. Csak sok próbálkozás után találom meg a legjobb hangzást. Egy elektroncsöves erősítő kézikönyve olyan, mint a telefonkönyv. Tökéletes számok. Hasznos lehet tudni egy lány telefonszámát, beszélni vele, de közben nem látjuk a gyönyörű arcát. Amikor végre megtalálom az elektroncső legjobb működési pontját, megkapom a lány címét”… – nyilatkozta Sakuma.
Sakuma a szoba közepén lévő karosszékben hallgatta Jadis, ARC, YBA, Spectral, ML, Rowland, Cello erősítőit. Mögötte barátai és együttműködő partnerei a földön ültek. Amikor felállt, mindenki felállt, és amikor leült, mindenki úgy ül le, tisztelve mint egy Isten-t. Hiroyasu Kondo, Nobu Shishido és Yamamura is felnézett Sakuma-ra, zseninek tartották 2018. december 14-én Sakuma úr, aki rossz fizikai állapota miatt került kórházba, elhunyt, “kedvenc intézménye” a Concorde jelenleg zárva tart.
