Julius Futterman, az autodidakta erősítő konstruktőr, német bevándorlók leszármazottjaként 1907. október 13-án született New Yorkban, 1981. szeptember 12-én érte a halál. Talán ő volt az utolsó, aki új áramkör-topológiát alkotott az elektroncsöves erősítők fejlődéstörténetében. Talán övé az egyik legfigyelemreméltóbb szabadalom, ami változtatott az elektronikai tervezés világán. Érdekes módon az akkoriban egyedülálló, és az utókor által nagyra értékelt, szisztémát nem hivatásos mérnök – hanem egy olyan ember, aki nem kifejezetten erősítőkonstruktőrként állt a kérdéshez – dolgozta ki.
Julius Futterman a katonai szolgálat után tervezőként dolgozott egy elektroncső vizsgáló cégnél, így nagyon sok cső paramétereiről és „lelki világáról” tudott véleményt alkotni valamint, mért és meghallgatott összehasonlításokat elvégezni. A gyártók termékekkel támogatták vizsgálódásait, végtére is tudta, melyek az igazán jó csövek. Egyszercsak épített egy kimenő-trafó nélküli erősítőt. Eredetileg a költségek csökkentése érdekében szánta, mivel a transzformátorok meglehetősen drágák voltak. Viszont a kimenő-trafók a hangzás elszínezéséről is híresek, így néhány rajongó azt hitte, hogy az OTL kialakítás jobb hangzást kínál. Az első és egyben eredeti terv 1954-ben készült el és Futterman hitét képviselte az „OTL” (Output TransformerLess) erősítő-architektúrában. A Futterman tervezés volt az első kereskedelmileg életképes OTL erősítő ami az évek során nagyobb és jobb teljesítmény-csöveket tartalmazva fejlődött.
Ma nyilvánvalónak tűnhet, amit tett, de kevésbé nyilvánvaló az új topológia feltalálása és a szabadalom megszerzése. A Futterman-féle erősítő csatornánként 4 vagy 6 csővel működik, de nagy hatásfokának köszönhetően alacsony impedancián is aránylag nagy kimeneti teljesítményt produkált. A felhasznált elektroncsövek természetüknél fogva nagyfeszültségû csövek, és 1,6 Amperes (!) anódáramra is képesek, ami nagyon kivételes a csövek világában. Legkorábbi erősítőiben 12B4 erősáramú csöveket használt, amelyeket eredetileg csöves autórádiókhoz készítettek. Az erősítők utolsó verzióit 6LF6 csövekkel szerelte, ez a legnagyobb és legmasszívabb kimeneti cső ami eredendően TV-készülékekhez készült. Az erősítő viszonylag alacsony költsége az akkori szinte egyedülálló jellemzőkkel párosult. Frekvencia menete 7 Hz-től akár 55 000 Hz-ig lineáris(!), teljesítménye 90 Watt, torzítási értéke 0,1% (1 Watt / 1 Ohm) a kimeneti impedancia 0,6 Ohm.
Julius soha nem csinált nagy felhajtást az erősítői körül. Készülékeit bronxi kétszobás lakásának konyhaasztalán sok éven át egyenként építette. A vásárlóknak személyesen kellett megjelenniük, 20%-ot kellett előre fizetni, és két évet várni a kész erősítő átvételére. A hálózati transzformátorokat, egy régi konyhai edényben, sellakkal főzte, barkácsolás módján készültek, kivitelük is az amatőr jelleget tükrözte. Bármilyen anyagot vagy csövet felhasznált, ami éppen kéznél volt. A Futterman erősítők, alacsony kimenő impedanciájuknak és a jól szabályozott kimeneti jelnek köszönhetően, a hektikus impedancia-viselkedésű hangszórók meghajtásában nagyon jók voltak. Erősítőit rövid ideig „Harvard Electronics” márkanév alatt értékesítette, a modell a H3 volt, amelyet azért választott, mert a H3 volt lakásának száma. Azt tudni kell, hogy ezek az erősítők történelmet írtak, és most már az is biztos, hogy érdekes gyűjtői darabok.
A Julius által épített erősítők teljes számáról nincs hiteles adat, a szállítás nagyon hosszú volt, Julius arról is híres volt, hogy nem kapkodta el a „gyártást”. Julius Futterman-nak tulajdonított erősítők között sok a licenc alapján készített, mert bár szabadalmaztatta a készülékeket, de 1961-ben eladta a licenceket több amerikai cégnek. Meglehetősen nagylelkű volt azokkal akiknek megadta a lehetőséget. (Sok engedélyezett és engedély nélküli replika forog kézen-közön. Az engedélyezettek közé tartoznak a svéd gyártású modellek, amelyek a mai napig szolgálnak.) Természetesen továbbra is készített saját maga, kis mennyiségben, reálisan nézve 100 db-nál kevesebb lehetett, a többit pedig licenc cégek építették.
Még Julius halála előtt Harvey Rosenberg vette át Julius „üzletét”. Attól az időtől kezdve Julius nimbusza kezdett elhalványulni, de még mindent időben papírra tudott vezetni, mielőtt végleg elvesztette az emlékezetét. Emlékezőtehetsége nem rohamosan csökkent, 1979-ben is rendkívül intelligens, áttekinthető, értelmesen írt. Az Alzheimer-kór valószínűleg szenilissé tette, pedig dokumentációk szerint hetekkel a halála előtt szállított egy kész erősítőt. Julius kézírása 1981 áprilisában teljesen normálisnak tűnik, és levele tartalmából egyértelműen kiderül, hogy pontosan tudja, mit csinál. (tehát halálának körülményeiről nem minden információ hihető) Julius 1981-ben halt meg.
A kép Julius Futterman H3aa eredeti példányát mutatja be. A gondosan restaurált, egy hongkongi gyűjtő tulajdona. A H3aa 2 x 90 Watt szinuszos kimeneti teljesítményt ad le, a hangzása egy kinyilatkoztatás.
Julius Futterman 1981-es halála után termékei a Harvey Rosenberg tulajdonában lévő New York Audio Labs. cég jóvoltából tovább éltek. Harvey megvásárolta a Julius munkájának minden jogát, és gyorsan, még 1982-ben, elkezdte a gyártást. Harvey olyan zseniális mérnökökkel állt össze, mint Jon Syder, Ted Hammond és George Kaye. Harvey Rosenberg és Ted Hammond. Harvey cége, a New York Audio Labs. volt az első, amely audiofil célokra OTL-erősítőket épített.
A pontról pontra vezetékezett eredeti Futterman kapcsolást átalakították. A kapcsolási minta átültetése áramköri lapokra Ron Uzzo, a tehetséges áramkörtervező, munkája. Az áramkör széles sávszélességű kialakítása nehéz feladattá tette az áramköri lap megtervezését, számos prototípus készült amiket mérésre és meghallgatásra is összehasonlítottak a Futterman által készítettekkel. A tervezésben a stabilitás és az ismételhetőség is szerepet játszott. Megszületett az OTL 1 modell, és Rosenberg cége gyorsan profitált a Quad által gyártott ESL-63 hangsugárzók eladásából. Az ESL-63 az egyik legnagyszerűbb hangszóró, amit valaha készítettek, de volt néhány furcsasága, beleértve a páratlan és változó impedanciát. Az OTL erősítők hírnevet szereztek arról, hogy jól illeszkednek a legendás ESL-63 hektikus impedancia menetéhez.
A céget a tőzsdére vitték, majd jött a „fekete péntek”, ez tönkretette részvényeik árfolyamát, és pénzügyileg ez a New York Audio Labs. végét jelentette – mindössze néhány évvel a kezdet után. A New York Audio Labs. bezárása után Rosenberg 2001-ben, Ted Hammond 2016-ban halt meg, George Kaye pedig még mindig Futterman erősítőket szervizel. Sok OTL erősítő, amiről ma hallani, nem Futterman tervek szerint készül, sima katódkövetők, amelyek a definíció szerint működnek transzformátorral is, de nem sok közük van Julius Futterman találmányához.
