a Rocknagyi, aki egyszerűen a legnagyobb volt és az is marad…
Anna Mae Bullock (később Tina Turner) 1939. november 26-án született a Tennessee-állambeli Nutbush városkában, ahol a gyapotföldek idézték az ültetvényesi múltat és vélhetően éreztette hatását a szegregáció. Cserébe viszont ott volt a rockzene gyökereinek kellős közepében, és ez Anna Mae életének is mentsvára lett. Baptista neveltetése és a gospel istenhite is erre mutat. A templomi éneklésen kívül formális zeneoktatást nem kapott, így is rá figyelt mindenki, ha kieresztette a hangját. Miután szülei elváltak és a nagymamánál hagyták, szerény körülmények között élt. Nem voltak szegények, volt étel az asztalon, csak nem rendelkeztek menő dolgokkal. A nagymama halála után, az 1950-es években nővérével együtt anyjukhoz költöztek St. Louis-ba. Anyja nemcsak nem ismerte el eredményeit, de nem is szerette soha. Ennek döbbenete sokáig vele maradt, ott a gyerekkori fájdalom, de már csak a háttérben, a megtalált boldogság hátterében.
St. Louis. Itt kezdett el helyi klubokat látogatni, és itt ismerte meg későbbi férjét, Ike Turner-t, akivel a következő évtizedben világhírűvé váltak. Gyermekévei után fiatalsága, élete első szakasza, cseppet sem volt könnyű, nem volt sétagalopp, itt viszont elkezdődött több mint 50 évet átívelő karrierje. Akkoriban St. Louis-ban Anna Mae több éjszakai klubba is ellátogatott, az egyik este így találkozott a Mississippi-i születésű rhythm and blues muzsikussal, Ike Turner-el. Ajánlkozott énekelni, ám senki nem vette komolyan a kislányt. Egy nap a dobos a kezébe adott egy mikrofont, hogy …”akkor tessék, mutasd, mit tudsz”… Gyakorlatilag azonnal bekerült a zenekarba, el lehet képzelni, milyen meggyőző teljesítményt nyújtott. Ike eleinte szkeptikusan viszonyult a dologhoz, azonban Anna Mae kitartó kérlelése miatt végül engedte neki a fellépéseket, így lett 18 éves korára alkalmi énekes Ike mellett. Majd a „Little Ann” nevet felvéve Bullock lett a fénypontja annak a soul-revünek is, amelyet Ike Turner és zenekara a Kings of Rhythm vezetett.
1955-ben Raymond Hill tenorszaxofonos East St. Louisba költözött és visszatért Ike Turner Kings of Rhythm bandájába, a csapat a népszerű éjszakai klubok látványossága lett. 1957-ben Hill kapcsolatba kezdett a banda új énekesnőjével, a 18 éves Ann Bullockkal, akit akkor Little Ann-ként ismertek. Egy gyermekük született, Raymond Craig (1958. augusztus 20. – 2018. július 3.), akit később Ike Turner örökbe fogadott, átkeresztelték Craig Raymond Turnerre. Raymond Hill még fia születése előtt elhagyta a bandát és visszatért Clarksdale-be.
Ike megváltoztatta Bullock nevét Tina Turner-re, így lett a zenekar neve is Ike & Tina Turner Revü. Ike és Tina 1962-ben házasodtak össze Tijuanában, Mexikóban, jóllehet Ike hivatalosan 1974-ig nem vált el korábbi feleségétől, Lorraine-től. Az 1960-as és ’70-es években Ike és Tina a csúcsra tört. Tina idővel egyedi színpadi személyiséggé vált, aki egyedi előadás-módjával, tánccal és énekével lenyűgözte a koncertek nézőit. Tina és a Revü háttértáncosai – az Ikette-ek – bonyolult és élettel teli koreográfiával sok más előadót inspiráltak. A Revü fellépései meglehetősen vegyesen alakultak, a helyi feketék által látogatott kis mulatóktól a nagy Las Vegas-i klubokig bármi szóba jöhetett. A csapat menedzsere Ike volt, aki semmilyen fontos ügyben nem engedte ki az irányítást a kezéből. A csapat népszerűségének csökkenésében közrejátszott Ike egyre súlyosabb drogfüggősége, amely sokszor árnyékolta be a hangfelvételeket és a fellépéseket. Ike basáskodásának és a gyakran erőszakos légkörnek köszönhetően a zenészek sűrűn cserélődtek a Revüben. Ahogy Tina később nyilatkozott róla, házasságuk nagy részében a külvilágtól elszigetelten élt, Ike pedig gyakran bántalmazta őt. A drogokra rászokott Ike kizsákmányolta, csalta és ütötte-verte feleségét, aki sokszor csak napszemüvegben, fájdalomcsillapítókkal teletömve tudott színpadra állni. Ike megtagadta, hogy egy külső szakember vegye kezébe a menedzseri teendőket, utolsó slágerük a Nutbush City Limits című dal volt, amelyet Tina saját szülővárosáról írt.
A sikerek elegendő pénzt hoztak egy saját házi stúdió, a Bolic Sound megnyitására. Itt rögzítették Tina első szólóalbumát, az 1974-es Tina Turns the Country On címűt, de ez sajnos nem hozta az elvárt sikert. 1976. július 4-én a házaspár csúnyán összeveszett, Ike felismerhetetlenre verte Tinát, aki formálisan elmenekült, megszökött és elhagyta férjét. A bíróság döntése értelmében Tina megtarthatta művésznevét, ezen kívül a páros minden kapcsolatot megszakított egymással, bár Ike sokáig próbálkozott felesége visszaszerzésével. Tina egyetlen dologért harcolt, azt meg is tarthatta: a nevét, mely sokkal inkább volt márka és az ő évtizedes munkájának szimbóluma, mintsem a pocsék házasságuk emlékeztetője.
A szólókarrier lassan indult, Tina különösebb feltűnés nélkül kísérletezett a diszkó-stílussal. Volt hogy takarításból, olykor segélyen, élelmiszer-jegyekből élt, hogy el tudja tartani gyerekeit. A szakma leírta. 1978-ban megjelent Tina harmadik szólólemeze, az első önálló, Ike nélkül készült album a „Rough” címet kapta. Műsorában inkább a rockzenére koncentrált, ezzel is demonstrálva új stílusát. A lemez csak kis példányszámban kelt el, és Tina Turner már egyáltalán nem számított piacképes előadónak. Kiadója, a United Artists pénzügyi csődbe jutott, a kiadót felvásárló EMI csoport kizárólag azért tartotta fent vele a szerződését, mert jól szerepelt a brit piacon. 1979-ben találkozott a kezdő ausztrál menedzserrel, Roger Davies-szel. Davies szervezésében világ körüli turnéra indult, majd Davies tanácsára beleegyezett a teljes stílusváltásba.
Az 1980-as években elkezdődött Tina Turner életének második szakasza, ami meghozta számára a sikereket, korának egyik legnagyobb ikonja lett, főként energikus előadásmódjáért és rekedtes, erőteljes hangjáért imádták a rajongói. A stílus-váltáshoz Tina Turner új, rock ‘n’ roll zenekara 1980-ban állt össze. Az új felállásban sikeres koncerteket adtak az Egyesült Királyságban és Európában – Tina ekkor lépett fel Magyarországon is. 1981 nyarán Davies-nek sikerült megszerveznie egy fellépést a New York-i Ritz Hotelbe. Tina három telt házas estét adott és rendkívül pozitív kritikákat kapott. Találkozott Rod Stewart-al, melynek eredményeképpen néhány nappal később duettet énekeltek a Saturday Night Live című TV-műsorban. A The Rolling Stones felkérte az énekesnőt, hogy lépjen fel három New Jersey-i koncertjük előtt. Mick Jagger a jól ismert Honky Tonk Woman című számban duettet is énekelt Tinával. 1982-ben az EMI minden fontos embere részt vett Turner egy újabb, Ritz-beli fellépésén, amelynek következtében az EMI amerikai leányvállalata, a Capitol Records véglegesítette szerződését. 1984-ben Tina Turner meglépte azt, amit a közvélemény általában „a rockzene történetének legmeglepőbb visszatérése”-ként emleget.
1984 júniusában megjelent a Private Dancer, amely azóta világszerte több mint 11 millió példányban kelt el – bár egyes források 20 milliónál is több eladott példányt jegyeznek –, ezzel az énekesnő legsikeresebb albuma lett. Negyvennégy évesen Tina volt a legidősebb, listavezető énekesnő. A címadó Private Dancer dalt a Dire Straits frontembere, Mark Knopfler írta. Tina Turner a lemezért elnyerte az „MTV Video Music Award”, majd két „American Music Award” és négy Grammy-díjat. 1985 februárjában megkezdte első, világ-körüli, szóló-turnéját, a Private Dancer Tour-t, amely összesen 170 amerikai, európai, ázsiai és ausztráliai fellépést foglalt magába. A Private Dancer sikere után Tina elvállalta Entity nagynéni szerepét a Mad Max – Az Igazság Csarnokán innen és túl című filmben. A film 36 millió dolláros nyereséggel zárt, Turner pedig elnyerte az NAACP (Nemzeti társaság a színes bőrű emberek előrejutásáért) díját „Kiemelkedő női alakítás” kategóriában. 1985 júliusában Tina fellépett a Live Aid-en Mick Jagger partnereként. Augusztusban megjelent a Mad Max betétdalát népszerűsítő We Don’t Need Another Hero című kislemez. A szám ismét nemzetközi sikert hozott, második helyezést ért el az USA-ban, harmadikat az Egyesült Királyságban; emellett Grammy-díjra és Golden Globe-díjra is jelölték. A teljes filmzenét tartalmazó album nem sokkal a megjelenést követően már 1 millió példányban kelt el és bekerült az amerikai Top 40-be. Októberben megjelent a filmzene második kislemeze, a One of the Living is, a dal később Grammy-t nyert a „Legjobb Női Rock-dal” kategóriában. Novemberben jelent meg Bryan Adams-szel közös duettje, az It’s Only Love című kislemez. A dal Grammy-jelölést kapott a „Legjobb Rock-dal – Duó vagy Együttes” kategóriában. A rockzene színpadain elért teljesítményéért gyakran nevezik a rock and roll királynőjének.
1986-ban megjelent Break Every Rule című lemezzel, ami világszerte több mint 9 millió példányban kelt el. Ugyanebben az évben jelent meg „Én, Tina” című önéletrajzi regénye, amelyben korai éveit és erőszakkal teli házasságát tárta a nyilvánosság elé. Tina éveken át tartó kegyetlen bánásmóddal és telhetetlen drogfüggőséggel vádolta volt férjét. Az év nyarán Turner csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. 1988. január 16-án Turner bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, amikor szóló-előadóként 184 ezres fizető közönség előtt lépett fel. Áprilisban megjelent a turné közben rögzített Tina Live in Europe című dupla koncertlemez. A lemez különlegessége, hogy olyan művészekkel előadott élő duetteket tartalmaz, mint Bryan Adams, Eric Clapton, Robert Cray és David Bowie. 1989 második felében megjelent a Foreign Affair című lemez, amelynek második száma a népszerű világsláger, a „The Best”, amely később Tina Turner védjegyévé vált. 1990-ben a lemezt népszerűsítő európai turnéra indult, ennek során 121 fellépésen közel négymillió rajongó előtt énekelt. Ike Turnerrel, aki 2007-ben drogtúladagolásban halt meg, soha többé nem állt szóba, még akkor sem álltak egy színpadon, amikor 1991-ben együtt kerültek be a Rock and Roll Hall of Fame-be, Ike ugyanis éppen börtönben ült kábítószer birtoklásáért, a kitüntetést helyettük Phil Spector, a River Deep, Mountain High című albumuk producere vette át.
1993-ban az énekesnő életét filmre vitték, önéletrajzi regényéből „What’s Love Got To Do With It?” címmel készített filmet Brian Gibson angol rendező, Tina szerepét Angela Bassett, Ike-ét Laurence Fishburne játszotta. A film sötét képet fest Turner-ék házasságáról és feldolgozza Tina azt követő talpra állását a buddhizmus segítségével. Bár a film vegyes fogadtatásban részesült, a két főszerepet játszó színészt alakításért Oscar-díjra jelölték. A film zenéjét tartalmazó albumot Tina készítette, korai dalait énekelte fel újra, eredeti változatban. Az album platinalemez lett Amerikában. 1995-ben Turnert felkérték a legújabb James Bond-film, a Goldeneye betétdalának éneklésére. A dalt a U2 együttes két frontembere, Bono és The Edge írta.
1996-ban megjelent Tina soron következő, Wildest Dreams című albuma. A korong az Egyesült Államokban aranylemez, Európában pedig platina lett. 1996 májusában Tina Turner megkezdte a lemezhez kapcsolódó világkörüli turnéját, amely összesen 130 millió dollár jegy-bevételt hozott. 1999 áprilisában megjelent a When the Heartache Is Over című dance-szám maxi-lemeze, amelyet egy hónappal később követett a Twenty Four Seven című album. 2000 márciusának végén Tina megkezdte karrierje egyik legsikeresebb turnéját. A Pollstar felmérése szerint a Twenty Four Seven Tour a 2000. év legnagyobb bevételét hozta a műfajon belül, összesen több mint 100 millió dollárt. Tina Turner 2008-ban visszatért a színpadra, hogy megünnepelje pályafutásának ötvenedik évfordulóját. A Tina!: 50th Anniversary Tour rengeteg jegyeladást produkált, ez volt a 2008–2009-es év egyik legsikeresebb turnéja. Később a Guinness-bizottság bejelentette, hogy Tina Turner több koncertjegyet adott el, mint bárki más szóló-előadó a zenetörténelemben. 2013 áprilisában, 73 éves korában, minden idők legidősebb Vogue-címlaplánya lett. 2013 nyarán házasságot kötött Erwin Bach-al, majd július 21-én buddhista szokás szerint otthon is tartottak ünnepséget. Még ebben az évben megkapta a svájci állampolgárságot és elhagyta az amerikait.
Tina Turner személyes tragédiája, hogy két fiát is túlélte. Ezen a fronton túl sok a fájdalom és a megoldhatatlan trauma. Tina minden örömét a gyerekeivel élte meg, és szeretett volna sokkal többet velük lenni. Második fia, Ronnie, akinek az apja Ike Turner volt, 2022-ben hunyt el. Craig 2018-ban öngyilkosságot követett el. Mellettük két fiút fogadott örökbe, ők Ike Turner korábbi házasságából születtek. Azt, hogy hogyan tanult meg újra bízni a férfiakban, hogyan építette fel újra az önbizalmát és egyáltalán önmagát, hogyan gondolt magára művészként, hogy nézett ki nála az alkotói folyamat, mennyire volt maximalista? Vagy akár a barátságairól, vagy arról, hogy általában és egyszerűen mi van vele. Ezeket már nem fogja elmesélni.
…”az emberek azt hiszik, hogy az életem nehéz volt, pedig ez egy csodálatos utazás. Minél idősebb leszel, annál jobban felismered, nem az számít, ami történt, hanem hogy hogyan kezelted”…
