Ma hajnalban, életének 80. évében elhunyt Szakcsi Lakatos Béla, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas zongoraművész, zeneszerző, a magyar jazz ikonikus alakja, világhírű jazz-zongorista, a magyar jazz élet meghatározó alakja.
Komponálásban és improvizációiban egyaránt kiapadhatatlan invencióját az egész világ figyelemmel kísérte. Kiemelkedő sikereket ért el az Egyesült Államokban, írt több musicalt és rockoperát. A klasszikus zene területén is otthonosan mozgott, az egymástól elkülönülő zenei műfajokból közös nyelvet hozott létre. A pop, a klasszikus zene és a jazz legkiválóbb művészei keresték társaságát. Modern, kortárs improvizáló művész volt, akinek játékáról a legnagyobbak nagy elismeréssel nyilatkoztak. Zenészpartnerei közt találhatjuk többek közt Bob Mintzert, John Patituccit, Jack DeJohnette-et, Dave Weckl-t és Frank Zappa-t. A legrangosabb fesztiválokon lépett fel, gyakran társult külföldi muzsikusokhoz alkalmi együttesekben. A George Jinda és Chieli Minucci által alkotott Special EFX tagjaként tucatnyi korongon szerepelt szerzőként és előadóként.
Tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-zongora szakán, és mesterkurzust tartott a Zeneakadémián. Példaképéhez, Leonard Bernsteinhez hasonlóan rendkívül sokoldalú zenész, játszott együttesben és szólóban, saját kompozíciót és dzsessz standardot, klasszikus versenyművet nagyzenekarral, ifjú dzsessz tehetségek oldalán és a 100 Tagú Cigányzenekarral, rögzített lemezre négykezeseket Vukán Györggyel, és adott ki népdalfeldolgozásokat tartalmazó világzenei albumot. Zenekarával fellépett a London Jazz Fesztiválon, és a BBC rádió élőben közvetítette estéjüket New Gypsy Jazz címmel. Különlegesség volt a Lyoni Zenei Biennálén Lukács Miklós cimbalmossal előadott improvizációja is, akivel Check It Out, Igor címmel 2005-ben közös lemezük is megjelent. Az utóbbi években több koncert-lemezét adták ki, ezeken olyan neves amerikai zenészekkel muzsikál együtt, mint Chris Potter és Tim Ries szaxofonos, Reginald Veal és Robert Hurst bőgős, Terri Lyne és Rudy Royston dobos. 2017-ben a Müpa a magyar dzsessz élet előadói közül elsőként őt választotta az évad művészének. Az intézményben a zene világnapján, a New Currents koncerten a szintén a muzsikusi pályát választó fiai mellett amerikai és brit sztárokkal lépett színpadra, majd decemberben Bachtól a bluesig címmel adott koncertet.
Hosszú és tartalmas művészi karrierjének összefoglalója a https://info.bmc.hu/index.php?node=artists&table=ZENESZ&id=405 oldalon olvasható. Elhivatottan kutatta a lehetőséget, hogy az eddig elkülönülő zenei műfajokból közös nyelvet teremtsen. Többször játszotta koncerten Mozart D-dúr, Koronázási zongoraversenyét, melynek kadenciáiban jazzt improvizált. Élete fő művének „A tudás fája” című misztériumjátékot tartotta, amelyet a napokban mutattak be. Elsőként a jazz területéről Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész és zeneszerző vehette át a Kossuth-díjat 2005-ben – a jazz műfaj és annak mozgásterébe eső szellemiséget integráló törekvéseiért, amelyet felsőfokon interpretál a világ pódiumain. 2006-ban Prima-díjas lett, 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet és a Hazám-díjat. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki. 2018-ban Fonogram-díjat kapott a Gábor S. Pál műveit feldolgozó To Meet Again című, a Trio Midnight-al és Tony Lakatossal közös jazz albumért. 2019-ben művészeti igazgatója volt az Európai Roma Fesztiválzenekar projektnek. Idén januárban a Petőfi Zenei Díj átadóján életmű díjban részesült. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a zene-rajongókat, a jazz kedvelőit, diákjait, tisztelőit, közönségét.
…”A kedvenc magyar jazz-zongoristám volt, nagyon sokat tanultam Tőle, az óráit még anno kazettára vettem fel és ezeket az anyagokat adtam tovább a tanítványaimnak. Jó utat Béla bácsi, köszönet mindenért!”… – Sárik Péter
…”Élete során csodálatos zenei élményekkel ajándékozta meg hallgatóit, rajongóit. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy dolgozhattam vele néhányszor! Isten veled Béla bácsi!”… – Alapi István
…”Köszönjük a sok csodálatos koncertet, megtisztelő, hogy részesei lehettünk mi is annak a varázslatnak, amit karizmatikus jelenléte és kivételes zongorajátéka adott a közönségnek.
Nyugodjon békében!”… – a MÜPA vezetősége és személyzete.
…”„Személye összefonódott a hazai jazz fejlődésével és kiteljesedésével, távozása pótolhatatlan veszteség. Őszinte részvétünk a családnak!” – írja közleményében a Magyar Jazz Szövetség.
…”„Szakcsi olyan muzsikus, akivel az első közös zenélés is rögtön otthonos érzést adott, mert ő ilyen személyiség. Behív a saját világába, ahol érezteti velem, hogy azt csinálok, amit akarok, pedig nem is ugyanazt a nyelvet beszéljük. Az általa fémjelzett roma jazzben van valami erősen valóságos, valami földszagú. Szerintem ha ez – a zenélés szívből jövő része – nincs meg a jazzben, akkor az egész nem ér semmit. Nála ez mindig megvan, márpedig ezt nem lehet színlelni. Neki ilyen a létezésmódja”… – emlékezik közös koncertjükre Chris Potter.
…”Néhányszor nekifutottunk, hogy megpróbáljuk elmagyarázni, mi az a közös improvizáció. Szakcsi is, én is, együtt is, külön is. Szépeket (is) mondtunk, de még sosem sikerült. Ha jól gurul, lehet nagyon látványos vagy inkább „hallványos” a produkció, mert Szakcsi zongorajátéka olyan, ahogy a mindentudás keveredik a mindent is (!) tudni akarásával. Megpróbáltam. Majdnem sikerült”… – Presser Gábor
A hír hallatán még nem tudunk felocsúdni. Álljon itt a végén még egy idézet, egy szellemi nagyságtól, Cseh Tamás tollából: …”A gyász miatt nem szabad szomorkodni, az életbe, a jövőbe kell kapaszkodni, még akkor is, ha egy hülye világ fenyeget: betegségek, szárazság, tornádók, árvizek, háborúk, és egy önmagára veszélyes emberiség.”…
