A világ egy karizmatikus mester halálát gyászolja. Amikor bejelentették, hogy Seiji Ozawa, egy nemzetközileg is aktív karmester elhunyt, a médiák és a vele kapcsolatban álló zenekarok szerte a világon a klasszikus zene varázslójának” és „pótolhatatlannak” nevezték. Seiji Ozawa karmester „a Világ Ozawájaként” volt ismert. A Bostoni Szimfonikus Zenekar és a Bécsi Állami Operaház zeneigazgatója volt, február 6-án, tokiói otthonában, szívelégtelenség következtében hunyt el, 88 éves volt.
Ozawa japán szülők gyermekeként Mukden Cityben, az egykori Mandzsúriában, a mai Kína északkeleti részén született. …” A háború alatt a bátyámtól, Katsumi-tól tanultam harmonikázni, de fokozatosan kezdtem elégedetlen lenni vele. Az általános iskolai tanárom, Kiyo Aoki jó zongorajátékos volt, egy napon, amikor a nézőtéren játszottam, azt mondta nekem: „megérhetsz”, és hagyta, hogy leüljek mellé. Ez volt az első alkalom, hogy megérintettem a zongorát”… – emlékezett vissza gyermekkorára.
Ozawa 16 évesen a Toho School of Music tagja lett mint zongorista. Sportolni is szeretett, de egy rögbi sérülés miatt feladta zongorista pályafutását. 1954-ben már első szimfonikus zenekarának, a Nippon Hōsō Kyōkai – hivatalos angol nevén Japan Broadcasting Corporation Japán közszolgálati műsorszolgáltató szervezete – karmestere. A Toho Junior College elvégzése után Európába költözött. 1959-ben megnyerte a franciaországi Besançon Nemzetközi Karmesterversenyt, ezzel megnyílt az út, hogy világszínvonalú karmesterré váljon. A francia Le Monde újság így dicsérte: …”példátlan stílust alakított ki, és aktív az egész világon. A klasszikus karmesteri jelmez helyett Ozawa úr garbóban úgy néz ki, mint egy hosszú hajú és gyöngy nyakláncú popsztár”… Ezt követően Herbert Von Karajan, az akkor már világhírű karmester tanítványa, majd a karmester és zeneszerző Leonard Bernstein hívta meg a New York-i Filharmonikusok segédkarmesterének. 1973-ban a Bostoni Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója lett, amelynek zenei igazgatói posztján 29 évet töltött. Ozawa a leghosszabb ideig fennálló amerikai zenekar zeneigazgatója volt.
…”Amikor átvettem az irányítást, a Bostoni Szimfonikus Zenekarnál meglehetősen szép és színes hangzása volt. Ez valószínűleg olyan francia karmesterek hatásának köszönhető, mint a korábbi zenei igazgató, Charles Munch és Pierre Monteux, akik gyakran vendégszerepeltek itt. Másrészt, ez szerintem nem volt túl jó a nehéz német hangulatú zenékntolmácsolásánál.”… – nyilatkozta egyszer.
1984-ben zenekart alapított olyan zenésztársaival, akiket még tanáruk Mr. Saito tanított. Ennek a Saito Kinen Zenekarnak a középpontjában 1992-ben elindította a Saito Kinen Matsumoto Fesztivált (jelenleg Seiji Ozawa Matsumoto Fesztivál) Nagano prefektúrában, maga vezényelt zenekarokat és operákat. 2002 és 2010 között a tekintélyes Bécsi Állami Operaház zenei igazgatójaként is dolgozott.
2016-ban a „Children and Magic” című album, amely a Saito Kinen Matsumoto fesztivál operaelőadásának élő felvétele, Grammy-díjat nyert. Mindig mély kapcsolatot tartott fenn Kínával. A kínai kormány meghívására helyi zenekarral dolgozott, és tanított a Zenei Központi Konzervatóriumban, a zeneoktatás legmagasabb akadémiai intézményében. Neve egy kínai általános iskolai tankönyvben is szerepel, mint „világszínvonalú karmester”.
Miközben olyan neves zenekarok pódiumán állt, mint a Berlini Filharmonikusok és a Bécsi Filharmonikusok, a fiatal tehetségek gondozására összpontosítva, kamarazenei akadémiákat és zeneiskolákat is elnökölt,. Szoros kapcsolatot ápolt a New Japan Philharmonic Orchestra-val és a Mito Chamber Orchestra-val. Számos nemzetközi kitüntetést kapott, köztük a Francia Becsületrendet és a Kulturális Rendet. Kenzaburo Oe Nobel-díjas író egyszer úgy jellemezte Ozawát, mint egy olyan embert, aki igazán szereti a kommunikációt: …”A karmester nem ad ki hangokat. Felkutatja a zeneszerző szándékait, közvetíti azokat az előadókhoz, és eljuttatja a zenét a közönséghez. Mr. Ozawa kommunikációs készsége kiemelkedő volt”…
Szikrázó tehetsége és karizmatikus egyénisége mellett bozontos haja és mosolya is elbűvölte a közönséget, inkább a keresztnevén szólították – különösen az Egyesült Államokban – nem mint „Maestro”. Nemcsak legendás karmester volt, hanem szenvedélyes mentora is a következő zenész generációnak. Amikor Ozawa 2006-ban ismét vezényelte a Bostoni Szimfonikus Zenekart, körülbelül hat percig tartó álló taps fogadta. 2020-ban Ozawa születésnapját, szeptember 1-jét Boston városa „Seiji Ozawa Day”-nek nyilvánította. Évekkel később, Tokióban, a szerény Ozawát néha a metró peronján látták szeretett Boston Red Sox baseball csapatának kabátjában és sapkájában, és megállt, hogy csevegjen a csodálóival.
A világhírű Bécsi Filharmonikusok közleményben, „korunk egyik nagy karmesterének” nevezve tisztelegtek előtte. A Berlini Filharmonikus Zenekar japánul posztolta: …”Szeretnénk kifejezni őszinte részvétünket Seiji Ozawa hozzátartozóinak! A mester a zenekar pótolhatatlan barátja és tiszteletbeli tagja. A világ minden tájáról érkeznek sztárkarmesterek a Berlini Filharmonikusokhoz, de kevesen tudtak akkora benyomást hagyni, mint Ozawa úr. Egy pótolhatatlan barátot gyászolunk. Egy zenei nagyságot veszítettünk el a klasszikus zene világából. Az olyan sztárok, mint ő, nem jönnek túl gyakran. Amikor az emberek válságérzettel beszélnek a klasszikus zenéről, kár, hogy soha többé nem fogunk tudni érintkezni azzal az energia tömeggel. Őszintén imádkozunk Ozawa úr lelkének megnyugvásáért, aki magabiztosan versenyzett Karajannal és más mesterekkel szerte a világon, és a későbbi évekig szenvedélyesen oktatta a következő generációt. ”…
A 10 évvel ezelőtti „Önéletrajzom” című könyvének utolsó fejezetében így írt: …”Kínában születtem és Japánban nőttem fel – mennyire tudom megérteni a nyugati zenét? A zseni teljes ellentéte vagyok, mindig is erőfeszítéseket kell tennem. Nem igazán szeretek tanulni, de muszáj volt, ha zenélni akartam. Bárki, aki zseniális, könnyen járhat nálam jobban. Azt tervezem, hogy életem hátralévő részében folytatom a kísérletezést”…
