Elhunyt Rudy van Gelder, akinek életműve hatalmas mennyiségű, kiváló jazz-felvétel.
Éppen bemutatni készültem lapunk hasábjain az BlueNote kiadót és egy kiváló hangmérnököt, amikor rossz hírt hozott a Facebook.
91 éves korában, 2016. augusztus 25-én meghalt Rudolph „Rudy” Van Gelder.
Rudy Van Gelder egészen egyszerűen, a legnagyobb hangmérnök a jazz történelmében. Ő volt felelős majdnem minden felvételért a Blue Note Recods label-nél 1953-1967 között. Az 1950-es, 60-as években a Blue Note és a Prestige label-nél kiadott lemezek döntő többségét Ő rögzítette. Irigylésre méltó élete során szinte mindegyik jazz-történeti jelentőségű művésszel készített felvételeket. Több ezer felvétel maradt a „hőskorból”, amelyek akkor úttörőnek hatottak, mára már tartósan klasszikusok.
Kezdetben Van Gelder egyszerű amatőr-rádiós, a zenei foglalatosságát úgy kezelte, mint hobbit. Szülei nappalijában állította fel stúdióját és elkezdte a felvenni a helyi jazz-zenészek játékát. 1953-ban a szaxofonos Gil Melle felvételének készítése közben Alfred Lion-t a Blue Note alapítóját lenyűgözték Van Gelder képességei és az élmény alapján kezdett el egy 14 éves kapcsolatot vele. Rudy Van Gelder kristálytiszta felvételei segítették a Blue Note hírnevét, a cég viszonylag kis mérete ellenére lett egy elit jazz-címke. 1959-ben egy új stúdió-létesítmény nyílt Englewood Cliffs, New Jersey államban, a Blue Note Recods itt található azóta is. A Blue Note működése 1967 közepétől szünetelt, de a label eladás utáni felújításakor Creed Taylor lett a hangmérnök. Így született a CTI label a ’70-es évek elején. Van Gelder még szabadúszóként részt vett különféle kiadások munkájában. 1999-ben, a Blue Note új felvételeivel párhuzamosan elkezdték a 24 bites Van Gelder újra-kiadásokat, a mester, legnagyobb albumainak megjelentetését.
Egy 2012-es visszaemlékezésében azt írta, hogy annak idején a korabeli technika teljesen képtelen volt visszaadni az élő koncertek hangzását, neki kellett kikísérleteznie a lehető legélethűbb hangrögzítési módot.
A Van Gelder-féle „boszorkánykonyha” olyan hangminőséget, mesteri keverést, hangszínekben dús harmóniát biztosított aminek alapján közel valóságosnak ítélhetjük a ma már megismételhetetlen produkciókat. RVG híres volt arról, hogy remek füllel helyezi el a fúvósszekciót és a zongorahangot, épp a megfelelő arányban emeli ki a dob feszességét, a dobok különböző erővel szólaltak meg. Már a korai felvételeinek előkészületein is remekül tudta bemikrofonozni a muzsikusokat, működésének a frissen divatba jött sztereó-hangzás adta meg a hátterét. Felvételeinek közös jellemzője az egyértelműség és a jelenlét.
Herbie Nichols jazz zongorista Rudy Van Gelder nappalijában. A mikrofonok: egy Neumann U47 csöves kondenzátor mikrofon és egy RCA 44 típusú ribbon mikrofon.
Egy Van Gelder felvétel abban különleges, hogy felhang-tartalomban gazdag, természetes hangulatú, az egyes „zeneszerszámok” egyértelműen meghatározott helyen egymástól elkülönülve hallhatók. Egészen biztosak lehetünk abba, hogy minden részlet észlelhető, kellemes a hangzási egyensúly. Mi több, Van Gelder-nek különleges érzéke volt a felvételhez a hangzási textúrák és a hangulatok ábrázolásában. Pontosan hogyan csinálta mindezt, az rejtély – a „Blue Note-hangzás” fogalom. Rudy Van Gelder egy szerény és egyszerű ember volt sok szempontból, de hevesen védelmezte az alkalmazott mikrofonozási technikáit, a mikrofonok elhelyezését és az alkalmazott mikrofon összeállításokat. Stúdiójában a keverőpultjához senki nem nyúlhatott, ha kiment a stúdió-szobából a beállításokat fehér kendővel takarta le és az ajtót bezárta. Valójában amit Rudy Van Gelder-féle Blue Note hangzásnak mondanak, az a hangmérnök és Alfred Lion a producer szoros együttműködésének csodálatos végeredménye.
RVG halálával felértékelődik a BlueNote Records munkássága – legalábbis a lemezek, és egy kicsit a jazz is. Bárhogyan is volt Van Gelder felvételein felelősséggel őrizte meg Amerika legnagyobb zenei talentumainak művészetét. Béke legyen Vele!
