Egy hifi-újságírónak nehéz beszámolni a kortárs művészek haláláról, kiváltképpen akkor, ha a nekrológ a legkiválóbbakról és az elmúlt ötven/hatvan év legmeghatározóbb művészeiről szól. Mindig nehéz úgy szavakba önteni az emlékezést, hogy ne csengjenek ki fiatalságunk meghatározó zenei élményei, az az 1001 hanglemez, amit meg kell hallgatni mielőtt meghalsz. Szerkesztőségünknek a barát és zenésztárs Ralf Hütter küldte a nagyon szomorú hírt.
Florian Schneider 1947. április 7-én született, Paul Schneider-Esleben fiaként, aki neves és befolyásos építész volt, a kölni és bonni repülőtér átalakítását vezette/felügyelte. Florian Schneider az elektronikus zene úttörője, Ralf Hütter barátjával a Kraftwerk együttes társalapítója, a XX. század második felében meghatározó populáris zene előremutató megújítója volt. Hütter-el 1968-ban találkoztak, először az Academy of Arts in Remscheid, majd a Robert Schumann Academy hallgatójaként Düsseldorfban tanultak, ahol úttörő koncepcióikat kezdték ápolni, zenéjükbe bekapcsolva a gépek mindennapos monoton hangjait és kihangsúlyozva a technológia növekvő helyét a mindennapi életbe. Schneider alapvetően fuvolás, de hangszerei között szerepelt a hegedű, elektromos gitár és szintetizátor. Hütterrel együtt énekelt, aki zongorázott.
A családi háttér jó anyagi körülménye azt jelentette, hogy Schneider megengedhette magának az akkori, kibontakozó, legújabb elektronikus technológiákat. Az első Organisation nevű debütáló együttesük és két további, avantgárd stílusú Ralf und Florian album után, amely meghatározta a 70-es évek elején a német progresszív rockot, egyre inkább sikerült kialakítani saját hangzásukat, elkülönítve a krautrock stílust játszó társaiktól. Első albumaik szabad formájú improvizációk voltak, nagyrészt hagyományos hangszereken játszották, a zenekar nem tartja őket „hivatalos” diszkográfiája részének. Kitalálták a Kraftwerk nevet, azaz az „erőmű” jelentését, és „klang chemiker”-nek, hang-kémikusnak írták le magukat, elmerültek az új technológiák feltárásának lehetőségeiben.
A klasszikus Kraftwerk elemek többsége az 1973-as Ralf und Florian lemezen jelentkezett először, még a híres felállás megalakulása és az Autobahn megjelenése előtt. Jellemzők az elektronikus ritmusok, amelyek nélkülözték a tradicionális dobos igényét, a pulzáló szintetizátorok, amelyek mellőzik a táncolható zenét és fokozatos eltolódást mutatnak a krautrock improvizációs vonzerejétől az egyszerű, kompakt dallamok felé. Mindezek bebizonyították Schneider fontosságát a Kraftwerk imázsának meghatározásában. Koruk elektronikus zenével foglalkozó társaikhoz képest a muzsikájukkal sokkal egyedibb látomást keltettek. A délnémet városban, Düsseldorfban lévő Kling Klang stúdiójuk titkos hely volt, itt kísérleteztek, alkottak – a rajongók valahogyan mindig „kiszagolták” hollétüket.
A két muzsikus jelfeldolgozó effektusokkal kemény erőfeszítéseket tett a zene megváltoztatására. A hangzásba sokféle módon nyúltak bele, különböző elektronikus effektusok használatával, beleértve az akkor még mágnes-szalagos visszhangosító, az analóg jel-moduláció, a hangmagasság átalakító, a fuzz és wah-wah pedálok, adta lehetőségeket. Florian fuvoláját elektronikák segítségével basszus-gitárként használta. Később saját elektronikus fuvolát is konstruált. Mind dallam-hangszerként, mind hang-processzorkén remekül kezelte a szintetizátort. Az 1974-es „Autobahn” című albumuk megjelenése után az akusztikus hangszerek használata csökkent. Kísértő basszus vonaluk szintetizátorokból és dobgépek felhasználásából, robot-hangok elővarázsolásával készült.
Schneider 1991-ben a következőt nyilatkozta: …”Egy bizonyos szintig komolyzenét tanultam, majd unalmasnak találtam és más dolgokat kerestem, azt találtam, hogy a fuvola korlátokat szab elképzeléseimnek. Hamarosan vettem egy mikrofont és hangszórókat, majd használni kezdetem a visszhangosítót, később a szintetizátort. Sokkal később szakítottam a fuvolával – ez egyfajta folyamat az életemben”….
Noha korlátozott billentyűs-technikával rendelkezett – inkább volt képzett fuvolás – a szintetikus hangok billentyűzettel történő megszólaltatására ösztönözte zenekarát 1975-ös, 1976-os és 1981-es koncertjein, lemez-felvételein. (később a szekventálás fejlesztése korlátozta az igényt a gyakorlati játékban). A rendkívül eredeti hangzás és a szellemes dalszövegek telitalálatot jelentettek. Ekkor Schneider zenei irányvonala a hang-tervezésre összpontosít (Hütter „hangfetisisztának” nevezte), nagy hangsúlyt fektetve az énekhangok- és a beszéd-szintézisére. Az utóbbi egyik szabadalmaztatott megvalósítását Robovox-ra keresztelték – ez lett a Kraftwerk hangzás megkülönböztető jegye.
Egyre kifinomultabb szintetizátorokkal és dobgépekkel kiegészítve, valamint Hütter mindenkitől megkülönböztethető énekhangjával, a csoport kiadott egy olyan lemez-sort, amely óriási befolyást gyakorolt a popzenére. A Radioactivity (1975), a Trans- Europe Express (1977), a Man-Machine (1978) és a Computer World (1981) zeneszámait „industrielle volksmusik”-ként írják le. Nagyon nehéz elképzelni, milyen lenne a modern zene, ha nem létezne az öt album, amelyet 1974 és 1981 között adtak ki.
Florian Schneider volt a „megfoghatatlan” Kraftwerk statikus, titkosabb fele, aki nem szerette a turnézást. Az elektronikus zenével soha nem kell elhagyni a stúdiót. Lehetőség van a felvételek többszöri elkészítésére. Miért tenne annyi energiát az utazásba, hogy sok időt töltsön a repülőtereken, a váró csarnokban, a színfalak mögött a „csak két órányi” koncertért? Egy pletyka szerint hangos perfekcionista, tehát ha a hangzás nem felelt meg egy bizonyos szabványnak, akkor nem folytatta a munkát. Mindenesetre a Kraftwerk kifejlesztett egy új zenei szókincset, hipnotikus, alacsony frekvenciájú hangok formázásával, amely ünnepli Európa romantikus múltját, és várakozással tekint jövőjére.
…”A Kling Klang stúdióban délután dolgozunk, hangminták vizsgálatát végezzük, komponálunk, új ötleteket és számítógépes grafikákat próbálgatunk. Mindig rengeteg a tennivaló és haladunk előre.”…. – részlet a Mojo magazinnak adott interjúból. (2005. augusztus)
Az idén, év elején, kezdődött volna a Kraftwerk 50. évfordulós turnéja, amelynek lebonyolítása a koronavírus világjárvány miatt kisiklott. Florian Schneider halálát bizonyos fokú titoktartás borította. A rajongók körében zajló pletykákat egészségi állapotáról először április végén lehetett hallani. Az egyik forrás szerint Schneider egy héttel ezelőtt halt meg és magán szertartáson temették el. Florian Schneider néhány nappal 73. születésnapja után a rák elleni rövid csata következtében hunyt el.
