Ígéretünkhöz híven útjára indítunk egy különleges sorozatot. Ebben rá szeretnénk irányítani a figyelmet arra, hogy a szebbik-nem hogyan áll helyt egy igencsak férfiszagú szakmában. Bemutatunk előadókat, rendezvény és fesztiválszervezőket, producereket, hang- és fény-technikusokat és még sok más foglalkozású hölgyet akik méltán vívták ki a szakma jogos megbecsülését. Szakterületükön magasra tették a mércét nemcsak maguk, hanem az itt tevékenykedő összes szakember számára.
A hölgyek világa kissé különleges, így érthető, hogy a legjobban és legtöbbször egymás között osztják meg a belső szakmai titkaikat. Kissé zavarba jöttem amikor ennek a sorozatnak az ötlete felmerült és aki a megvalósításában a segítségemre sietett, igazán jól ismeri ezt a terepet. Ő Vonsik Vivien, rendezvényszervező, énekesnő, háttér-vokalista és Rock & Roll táncos. Nem mellesleg 3 gyerekes családanya egy született őstehetségű gitáros férjjel az oldalán. Az interjúban Jankainé Balter Judittal beszélgetett az elhivatottságról, a zenei pályáról és mindarról ami ezek mögött található.
Minek tartod magad elsősorban?
Nehéz kérdés… Jó Embernek. Sok mindennel foglalkozom egyszerre, de egyiket sem tudnám az első helyre tenni. A dolgok fontossága felcserélhető nálam. A biztos pont az életemben, ami mindennél előrébb való az a gyermekem!
Te egy folyamatosan ötletelő ember vagy. Mindig új terveid vannak, mindig töröd valamin a fejed, ezeket mind meg is valósítod?
Nagy átlagban igen, persze nem mindent sikerül azonnal vannak olyan terveim, amik már rég megszülettek, de még nem értek meg a megvalósításra.
Előnynek vagy hátránynak érzed azt, hogy egy neves zenész felesége vagy? Nehezebb vagy könnyebb neked érvényesülnöd ebben a szakmában?
Nehezebb!?! Nem mondom azt, hogy nehezebb érvényesülni így, hiszen az ő neve hallatán sok ajtó megnyílik és nagyon sokan úgy állnak hozzám, mintha ezer éve ismernének. Persze ennek az ellenkezője is igaz, hiszen vannak, akik a név hallatán csukják be az ajtókat. Ez javarészt attól függ, hogy az Ő zenei munkásságát és az Ő tevékenységét mennyire ismerik el. Innentől már az én emberismeretemre van bízva, hogy ezt kihasználom-e vagy nem, tehát éppen azt mondom, hogy én Jankainé vagyok vagy „csak” Balter Judit. Nagyon sok olyan helyzet van, mikor azt mondom, hogy Balter Judit vagyok, mert nem szeretném ha szóba kerülne, vagy egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy az ismert név nélkül hogy tudnak működni a dolgok.
Hogyan működik?
90%-ban ugyanúgy. Azt gondolom, hogy a kapcsolataim javarészt nem ezen múlnak. Bár lehet, hogy egy–egy társaságba úgy kerültem be, mint Jankainé, de azt hogy egy-egy kapcsolatot, hogy tudsz megtartani és ápolni az nem a néven múlik.
Te a BackStage Pubot nem csak vezeted, de az összes koncertet is Te szervezed a klubba. Szerinted mitől lesz sikeres egy zenekar?
Igazság szerint régen a sikerhez elég volt, hogy valaki tehetséges legyen, és jól csináljon valamit ma már csak ennyi kevés hozzá. Már sokkal fontosabb, hogy kinek milyen kapcsolatai vannak, milyen lehetőségei vannak médiában megjelenni, akár fellépéseket szervezni. Lehet ez egy bűn rossz zenekar (ebből tudnék sorolni jó párat) akik fent voltak a csúcson és még mindig valahol ott vannak, akik azt gondolom zeneileg semmit nem érnek, tehetségtelenek, de jókor voltak jó helyen.
Nálunk heti 6-8 zenekar megfordul és vannak, akik rendszeresen játszanak nálunk és vannak, akik csak egyszer-egyszer. Vannak közöttük nagyon jó zenekarok, akik tehetségesek, jó zenét játszanak, de mégsem tudnak behozni kellő mennyiségű embert a klubba, sajnos ezeket a zenekarokat csak azokra a napokra tudjuk betenni, amikor mi vágyunk már egy jó koncertre vagy elő zenekarnak egy erősebb rajongói körrel rendelkező banda elé. Szerintem ma nagyon nehéz egy zenekarnak jót csinálnia, mert elsősorban azon múlik a karrierjük, hogy milyen kapcsolataik vannak.
Ha egy induló zenekarban már ismert nevű zenészek vannak, mint pl.: a Triászban Sipos Péti (Irigy hónaljmirigy), Kálmán György és Jankai Béla (Dinamit), az egy egyszerű eset, hiszen mindegyikőjüknek külön-külön is meg van a rajongói köre és nagyon könnyű őket eladni, közönséget behozni előadásukra. Vannak viszont olyan zenekaraink, ahol iszonyú jó zenészek vannak, nagyon jó zenét játszanak, mégsem jönnek el rájuk az emberek, mert nem ismerik őket.
Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy zenekar ismertebbé váljon, többen járjanak a koncertjeikre?
Elsősorban kell találni egy manager-t, aki a szó szoros értelmében manager, tehát arculatot tud adni a zenekarnak, akinek megvan a kapcsolatrendszere ahhoz, hogy a zenekar bejusson olyan helyekre pl.: klubokba, fesztiválokra ahova be kell, hogy jussanak ahhoz, hogy sokkal több ember ismerje meg a zenéjüket.
Létezik ilyen manager ma itthon, te ismersz ilyet?
Nagyon-nagyon kevés ilyen van már sajnos. Az a gond, hogy ma a zenekarok nagy része azt gondolja, hogy nincs manager-re szükségük, mert majd ők zenekaron belül ezt megoldják. Én azt gondolom, hogy igenis kell. Minden zenekar mellé kell egy olyan ember, aki el tudja vinni a hátán az egészet. Persze ehhez az is kell, hogy a manager és a zenekar között legyen egy kölcsönös szimpátia, illetve nagyon fontos, hogy a manager lásson fantáziát a zenekarban. Ezek az emberek nem a húsz évesek korosztályából kerülnek ki, javarészt – akiket én ismerek – közelebb vannak a 60-hoz, vagy túl is vannak ezen a koron. Ők még tudják, hogyan kell eladni egy zenekart. Ez a szakma kezd kihalni itthon, pedig nagy szükség lenne rá.
A te nevedhez fűződik az itthon két alkalmat is megért Billentyűsök Éjszakája az Arénában. Az ötlet, hogy honnan jött talán nem is kérdéses, hiszen a férjed Jankai Béla ezen a hangszeren játszik. Két ekkora rendezvény után milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb?
Az első és legfontosabb, hogy ha megtalálod azokat az embereket, akik csak azzal a munkával és csak azzal a feladattal foglalkoznak, ami az ő dolguk és nem folynak bele minden másba, akkor nagyon jól tud működni a dolog. Nekem ilyen szempontból nagy szerencsém volt, mert volt nekem egy Habók Timi, aki szerintem az ország legjobb fény technikusa, volt egy Klemm Ervin és egy Pötyi akik olyan technikát biztosítottak nekem, amin ez a dolog meg tudott szólalni. Kellett hozzá a Gellért Tibi, akinek a keze alatt a hangpultból minden hangszert és énekest tökéletesen lehetett hallani. És kellett hozzá egy olyan stáb ahol mindenki a rá kiosztott feladaton 1000%-ig megoldotta és elvégezte. Én nem vagyok egyszerű eset, mert mindent tudni akarok, és mindenhez érteni akarok. Ez egy nagy hiba tudom, de ahhoz vagyok hozzászokva, hogy amit én megcsinálok, az van csak megcsinálva, és ha nem is én csináltam meg akkor tudjam, hogy ki és hogy hogyan.
Ha most odaállna eléd valaki, hogy csináld meg harmadszor is belevágnál?
Igen. Ha valaki megadja a hozzá szükséges anyagi támogatást, akkor azonnal belevágnék, ha nem akkor gondolkodnék egy kicsit és belevágnék, mint ahogy már fogalmazódik bennem ennek a gondolata egyébként is.
Igazából erre voltam kíváncsi, hogy lesz-e harmadik?
Bizonyos időnként szükségem van arra, hogy valami teljesen kiüsse az agyam és ez ilyen. Azt az érzést, amikor a kis CB rádióba bemondják nekem, hogy nyitják a kapukat azt gondolom, minden szervezőnek át kell legalább egyszer élnie. Mert ez olyan energiával tölti fel, amitől tovább tudja folytatni ezt az egészet. Ez független attól, hogy milyen anyagi sikerrel zárul a rendezvény.
Te a két koncertet bukásnak élted meg van nem?
Nem élem meg bukásnak. Az elsőt semmiféle képen nem, a másodikat talán már igen. Igazából azt hiszem a gyermekem után ez életem eddigi legfőbb műve. Én büszke vagyok rá, és ha a koncertből készült DVD-t nézem, én még el tudom sírni magam rajta. Tudod emiatt a két koncert miatt sok feszültség volt köztem és a Béla között, mert nem kértem tőle segítséget sem szakmai, sem marketing, sem semmilyen téren és ezt ő nehezményezte, de megbeszéltük, hogy ő ebben a produkcióban művész és én a szervező vagyok. Ez nekem nagyon fontos volt, mert bizonyítani akartam, mind önmagamnak, mind a szakmában sokaknak, hogy képes vagyok ezt egyedül létrehozni és végigcsinálni. És megcsináltam kétszer is. Én egy elég fafejű ember vagyok akkor is végig viszek valamit, ha az első perctől kezdve tudom, hogy csak bukhatok rajta.
Ez a zenei szakma mennyire a pénzről szól neked?
Nekem egyáltalán nem. Én tisztában voltam mindkét rendezvénynél, hogy nem fogok rajta keresni egy fillért sem csak marha sokat fogok vele dolgozni. Viszont azt gondolom, hogy szükség van ilyen színvonalú rendezvényekre. Vissza kell szoktatni az embereket a minőségi zenére és le kell szoktatni arról, ami a tv-ből és a rádióból akarva vagy akaratlanul zúdul rájuk.
Beszéljünk egy kicsit a múltról… A te életed a zene körül forog. Honnan indult ez nálad?
Én 17 évesen kerültem bele ebbe a szakmába, majd néhány évvel később eltávolodtam tőle. Aztán valahogy a barátaim révén ismerősök révén ismét belecsöppentem és később a Bélával való kapcsolatunk ezen csak erősített. Nagyon sokáig nem foglalkoztam zenével, sem szervezéssel, semmivel, ami ehhez köthető. Én jó ideig csak figyeltem, néztem szemléltem a körülöttem lévő zenei szakmai világot és építettem a kapcsolatokat magam körül, amik nem voltak akkor még tudatosak. Amikor már a lányom kb. másfél éves volt beszélgettünk róla, hogy valamit csinálni kéne, és adott volt, hogy valami olyat kellene, amihez körülöttünk van minden. Így indult el a rendezvényszervezés.
Neked egy gyönyörű családod van. A kislányodon kívül a házassággal kaptál még 4 fiút is. A szüleidtől hozott családi háttér és most nem anyagi értelemben kérdezlek, mennyire fontos? Hiszen anya vagy, gyermeket nevelsz, pubbot vezetsz, rendezvényeket szervezel, ötletelsz és folyamatosan képes vagy megújulni… Honnan jön ez a mérhetetlen energia hozzá?
Egészen kicsi gyerek voltam mikor a szüleim elkezdtek vállalkozni, és elkezdtek vállalkozók lenni. Voltak rosszabb és voltak jobb időszakok. Én azt tanultam meg tőlük, hogy mindenképpen meg kell próbálni és meg kell próbálni jót csinálni még akkor is, hogyha az nem sikerül. De legalább megpróbáltad. Voltak az apukámmal összezördüléseim anyagi dolgok miatt, de mindig azt mondta, hogy azt becsüli bennem, hogy megpróbáltam. Ha megpróbálsz valamit csinálni, simán benne van a pakliban, hogy nem sikerül, de ha meg sem próbálod, akkor soha nem fog kiderülni még számodra sem, hogy ezt meg tudod csinálni vagy nem. Ezért nekem borzasztó fontos az a háttér, hogy otthonról azt a mentalitást hoztam, hogy meg kell próbálni.
Ha a lányod azt mondaná neked, hogy anya én ugyanazt szeretném csinálni amit te, mi az a két mondat, amit tanácsul adnál neki?
Csak akkor csinálja, ha szereti ezt csinálni és ne a pénzkereset legyen az egyes számú szempont belőle.
Ebből a szakmából lehet pénzt keresni ma? Ha igen és valaki csak a pénzkeresetért csinálja, lehet sikeres?
Nem szerintem nem. Kell hozzá egy tűz benned, ami csak akkor van meg, ha szereted amit csinálsz.
Ha én csak pénzt akartam volna keresni, ma nem ezzel foglalkoznék, hanem xy bankba dolgoznék ahol nagyon jó fizetést ajánlottak nekem…
