Év eleji terminusunk záró akkordjaként álljon itt még három kiváló lemez.
Hasse Poulsen – gitáros, Fredrik Lundin – tenorszaxofonos és Tomasz Dąbrowski – trombitás az európai jazz három markáns képviselője. Az együttes tagjai három különböző országban élnek: a dán származású gitáros Párizsba helyezte bázisát, Fredrik Lundin otthona Dánia, míg a lengyel Tomasz Dąbrowski dániai működése után Svédországba költözött. Ahogyan a három zenész szétszóródott a kontinensen, olyan változatos, sokféle irányba mutató és csavaros ötletekben gazdag a lemezen hallható anyag is, amelyen ugyanakkor mindvégig érezhetjük a zenei közös nevezőt.
Az Unknown Winter című albumon szereplő felállás a Thomas Fryland-al alakított trióból nőtt ki, akit később Tomasz Dąbrowski váltott: a lengyel származású, Dániában tanult trombitást Lundin hívta meg, akivel több együttesben is játszik. Dąbrowski, akit a DownBeat magazin ma Európa egyik legsokoldalúbb és legkíváncsibb játékosaként tart számon, a jazztrombita játékban is érdekelt, fiatal kora ellenére lehetősége nyílik egykori tanára, Tomasz Stańko hangszerén játszani.. Egyszerre merész és lírai, játéka remekül kiegészíti, olykor váratlanul ellensúlyozza Poulsen és Lundin jól bevált duóját.
Ahogyan a három, sokáig Dániában működött zenész szétszóródott a kontinensen, olyan változatos, sokféle irányba mutató és csavaros ötletekben gazdag a lemezen hallható anyag is, amelyen ugyanakkor mindvégig érezhetjük a zenei közös nevezőt. A trió tagjai valamennyien magabiztos szólisták, kiterjedt ismeretekkel és tapasztalattal rendelkeznek. több zenei műfajról. A ritmikailag, harmóniailag vagy bármilyen más aspektusból bonyolult zenék ma is rendkívül népszerű ideáljával szemben Hasse Poulsen a tájékozott, széles látókörű és nyitott zenészek sorát gyarapítja, akik éppen olyan merészen dolgoznak át kocsmadalokat, mint amilyen meghökkentő csibészséggel képesek kortárs kompozíciókat kigondolni. Poulsen az egyszerűségre esküszik, amely bőséges teret hagy az improvizációnak és az egyéni, spontán zenei ötleteknek. A lemezen érzelem dús, dallamos számok és kortárs atonális kompozíciók egyaránt szerepelnek, de minden zenei utalás a képzelet felszabadítását célozza. A dalok egy része szakrális hangvételű, mások lázadozónak hatnak; hármuk párbeszéde olykor szelíd és empatikus, máskor viszont megdöbbentő végletek felé tör. Miközben körbehízelgik egymást egy dallal, már akár a következőben is előfordulhat, hogy áthidalhatatlan távolságot tartanak.
Hasse Poulsen gitáros három évtizede kalandozik együtt Fredrik Lundinnel különféle stílusokban és formációkban, de közös zenekart egészen a közelmúltig nem alapítottak, mert a legmegfelelőbb alkalmat és közeget keresték, amelyben közös élményeik végre kikristályosodhatnak. A lemezen hallható felállás a Thomas Fryland társaságában megalakított trióból nőtt ki, de immár Tomasz Dąbrowski részvételével. A Dániában tanult trombitást Lundin hívta meg, akivel több zenekarban együtt játszanak. Dąbrowski a lengyel jazz-trombitálás letéteményese, akit fiatal kora ellenére azzal tüntettek ki, hogy egykori tanára, Tomasz Stańko hangszerén játszhat. Egyszerre vagány és lírai játéka remekül kiegészíti, sőt olykor váratlanul ellensúlyozza Poulsen és Lundin összeszokott párosát.
Lukács Miklós – Timeless című albuma a kortárs cimbalom-jazz zene tiszta szépségű példája. Mindig is egyedülállóan szólaltatja meg hangszerét. Lukács Miklós, a cimbalom hazai nagykövete. Ezen a lemezen közismert dalokat adaptált hangszerére, hogy akusztikus és tonális keretek között juttassa kifejezésre a zene időtlenségét. Nem a populáris dalokat cimbalmon játszva próbál közelebb kerülni a szélesebb közönséghez. A feldolgozások alatt társalkotóként lép a számok szerzője mellé, és így minden dal kiapadhatatlanul, időtlenül megújul. Lukács Miklós cimbalomművész elmossa a határokat a zenei műfajok között. A címekből arra következtethetünk, hogy a nyolc számból hetet jól ismerhetünk. Zenei memóriánkat felelevenítve, dallamfoszlányokból Lukács Miklós egyedi és megismételhetetlen újat hoz létre.
A jól ismert zenéket , saját egyéniségéhez híven és hangszerének sokoldalúságát is reflektorfénybe állítva adja elő. Feldolgozásaiba finom fűszerként újra meg újra bekúszik a zenetörténeti múlt, hol a klasszikus zene, hol a jazz, hol a tradicionális zenei kultúrák képében. A cimbalomművész ugyanakkor elsődlegesen a jelenre és nem a zenei előképekre koncentrál. A feldolgozásokat egy saját szerzemény, az Aura – Hommage à Eötvös Péter egészíti ki, amelyben Lukács Miklós a közérthető dallamosság és a kortárs zenei tapasztalat egybeforrasztásával hoz létre új minőséget. Tehát egy kivétel van az albumon. A lemezt lezáró mű tiszteleg a világhírű zeneszerző, karmester és professzor előtt. Eötvös Péter márciusban hunyt el. 19 évig együtt dolgozott Lukács Miklóssal, számos kompozíciót írt neki.
A Gadó Gábor és Harcsa Veronika nevével jegyzett Quintet – The Language of Flowers című lemez-anyagában Gadó régebbi kompozíciói hangzanak el. Az összeállítás arra vállalkozik, hogy Gadó több mint két évtizede, Molnár Eszter szövegeivel készült kompozícióit élessze fel, és a magyar vokális jazz Winand Gábor nevével fémjelzett korszakát örökítse tovább. Érdekesség, hogy a nagyjából húsz évvel ezelőtti Opera Budapest című albumból válogatták a dalokat, amelyek új változatban szólalnak meg. A Gadó – Winand alkotópáros 2002 és 2006 között négy albumot jelentetett meg (Corners of My Mind, Agent Spirituel, Different Garden és az Opera Budapest), amelyek mindkettejük pályáját új magaslatokra emelték, és több rangos francia díjat elhoztak. A két „vezér” mellett a belga trombitás Laurent Blondiau, a szaxofonos, fuvolista Ávéd János és a csellista Zétényi Tamás festi át a régi képeket, mindhárman remekül illeszkednek Gadó és Harcsa elképzeléseihez.
A Gadó – Harcsa Quintet a dalokra úgy tekintenek, ahogyan a jazz-sztenderdekre vagy a klasszikus dal-irodalomra szokás: olyan dallamokként és szövegekként, amelyeket bárki elővehet, hogy megtalálja bennük a saját hangját. A The Language of Flowers nem könnyű zene. Bonyolult, helyenként elvont dallamokat, ritkábban játékos melódia-részleteket hallunk. Többségben vannak a lírai, borongós hangulatú darabok a valamivel lendületesebbekkel szemben. Gadó Gábor teljesen egyéni gitározása, valamint Harcsa Veronika lehetetlent nem ismerő, „határtalan” éneke abszolút meghatározó az albumon. A The Language of Flowers tisztelgés a három éve elhunyt nagyszerű énekes Winand Gábor művészetének emléke előtt.
