Szerencsénkre sokszor előkerül valami érdekes a magángyűjtők házi kollekciójából. Delikvensünk egyben a hivatalos híradástechnikai múzeumok féltett kincse is, a Qualiton Stereo AE 211 erősítő a Budapesti Elektroakusztikai Gyár történetének egy szelete.
A II. világháború utáni szocializmus időszakában a politikai propaganda fontos eszköze volt a rádió. A mai szemmel kezdetlegesnek tűnő, de alapvetően elektroncsöves technikára épülő eszközöket az AUDIO nevű szocialista vállalat gyártotta. Egészen addig, míg 1956-ban az amerikai AUDIO Co. névbitorlás címén pert indított a magyar cég ellen, melynek eredményeként EAG-ra (Elektro Akusztikai Gyár) változtatták a cég nevét. Sajnos ezzel a névvel sem volt szerencséje a vállalatnak, 1960 nyarán a Budapesti Nemzetközi Vásár rendezvényét látva az NSZK-beli nagy múltú AEG cég – tekintettel a nagyon hasonló cégnévre – névváltoztatásra kötelezte a magyar vállalatot. Ekkor lett az EAG-ból BEAG. 1992-ig, a vállalat jogutód nélküli felszámolásáig, ezzel a névvel gyártotta termékeit. Az 1960-as években, a már „konszolidált” inkább államilag, a Belkereskedelmi Minisztérium irányításával, működtetett hazai kereskedelem a szintén állami áruházakban, majd később a Keravill boltjaiban árusította a BEAG készítményeit.
A BEAG (EAG) AE 211 elektroncsöves, sztereó, integrált hangerősítő. 2 X 8 Watt kimeneti teljesítményű integrált erősítő, push-pull konfigurációjú kapcsolástechnikát használó ECL86 végfokkal, hatalmas kimenőtrafókkal. A 0.5%-os THD-val a kor bármely (nyugati is) hifi-erősítőjével partiban van. Ára 1967-ben, a Ravill árjegyzék szerint 7510 Ft, tehát, nem éppen a széles tömegek számára árazták be, az akkori átlagfizetést figyelembe véve, sok havi megtakarítást kellett odaadni érte.
Gyártási év: | 1966/1967 |
Teljesítmény: | 2 X 8 Watt |
Frekvenciamenet: | 30-15 000 Hz |
Torzítás: | 0.5% |
Csövek: | 2db EF86, 2 db ECC82 4db ECL86 |
label: | data |
Méretek: | 400 X 130 X 330 mm |
Tömeg: | 15 Kg |
A hifi-hobby kedvelőinek, az idősebb generáció szakembereinek, a nosztalgiát kedvelőknek szemében csodálatos, jól megépített, robusztus készülék. A készülék külleme a ’60-as évek formavilágát tükrözi. Kávébarna színéhez igen jól illik az aranyszínűre eloxált előlap. Kezelő gombjai a megszokott BEAG fehér (csontszínű) formavilága teljesen elüt a szokványos BEAG erősítőkétől. Ennek a készüléknek külső burkolata 2 mm-es alumínium lemez, tetején kopoltyú-szerű hőelvezető nyílásokkal. Belső szerkezete a mai szemmel nézve az információ és alapanyag hiányos kor fellelhető alkatrészeiből megkonstruált mérnöki és technikusi bravúr. Akkoriban komoly szakmai tudás dukált a szintén kezdetleges mérő-műszerek, a rajztábla és a logarléc(!) mellé, de tudunk olyan exportra készült AE 211 erősítőről is, amelynek szerkezetében állami dollárkeretből vásárolt Ducati csatolókondenzátorok és Valvo csövek kerültek beépítésre.
Ha néhány szakbarbár beletúrása nélküli erősítő felbukkan, annak hangzása ma is meglepően jó, mondhatni bárcsak minden silány készüléken és MP3-on edzett, elektronikusan eltorzított hallású ismerősünknek ilyen erősítője lenne!