A gyapotföldekről jött a Mississippi Delta vidékéről. King hű maradt a blueshoz és nyert több millió rajongót, Ő volt a blues nagykövete, járva a világot az üdvözlő rajongók milliói állva tapsolták földrészeken át. Ma múzeum, egykor gyapotmagtalanító, meséli el egy fiatal férfi egy nagyszerű ember történetét, aki zenei ikonná vált.
Riley B. King a Mississippi deltavidékén Berclair közelében született 1925. szeptember 16-án. Szülei Albert és Nora Ella King napszámosok voltak, négy éves korában elváltak, így került a nagymamához aki nem sokáig élt. Booker T. Washington azaz „Bukka” White, szintén híres blues játékos, volt B.B.King első unokatestvére, ugyanis B.B. King nagyanyja és White anyja testvérek voltak.
14 évesen egyedül élt és Edwayne Henderson farmján, kevés bérért, lakhatásért dolgozott, besegített a házimunkába is. A fehér család kéthelységes lakrészt biztosított számára saját otthonukban. Ők kölcsönöztek pénzt, hogy megvásárolja első gitárját. Indianola-ban feleségül vette Martha-t (első feleségét) és tagja lett a helyi Szent János Gospel Singers-nek. Szombatonként az utcasarkon bluest játszott és a Club Ebony-ban hallgatta a rutinos bluesmen-eket.
1947-ben elhagyta az ültetvényt, Memphis-be ment ahol elkezdte zenei karrierjét. A Beale Street-en lévő WDIA Rádió lemezlovasaként vált ismertté, mint a „Beale Street Blues Boy.” Ez a becenév később „Blues Boy”-ra rövidült, végül „B.B.” lett. Hallgatottságát jól használta fel, az éteren keresztül támogatást toborzott a helyi szórakozóhelyek zenekarainak, az egyikbe Ő is játszott. Első lemeze 1952-ben Memphis-ben lett felvéve, az első sláger, a „Three O’Clock Blues” vezette a Billboard R & B listáját, ezzel elindult karrierje. Az 1950-es és a korai 1960-as években, ő és a zenekar főként a Chitlin’ Circuit nevű, klubokból és színházakból álló hálózatban játszott, ahol fekete zenészek és humoristák fellépésre kaptak engedélyt.
A 1960-as években a brit rock-hullám elérte Amerikát, befolyásolta az amerikai blues zenét, B.B. King belépett a fő vonulatba és friss szívvel elkezdte diadalmenetét. A Rolling Stones 1969-ben meghívta amerikai turnéjára, és még ugyanebben az évben felkerült a slágerlisták élére a The Thrill Is Gone című dalával. Megjelenése 1971-ben, az Ed Sullivan Show élő közvetítésében, jelentős előrelépés volt. Az 50 milliós hazai közönség előtt megerősítette, hogy megérkezett. (Sullivan nagy-hangon jelentette be Őt:…„ééés most, Indianola-ból, Mississippi-ből, a nagy blues énekes, B…. B…. King!”) Hat perces egyveleget játszott és énekelt a „Just A Little Bit of Love” „How Blue Can You Get” „The Thrill Is Gone” számaiból, óriási sikerrel.
Albumai folyamatos egymásutánban láttak napvilágot a gyűjtők és a rajongók kedvencei. 1984-ben beválasztották a Blues Foundation Hall of Fame-be, 1987-ben pedig a Rock and Roll Hall of Fame-be. 15 Grammy-díjat kapott, 1987-ben megkapta a The Recording Academy életműdíját. A Kennedy Center kitüntetettje 1995-ben, George W. Bush elnöktől megkapta az Elnöki Szabadság Érdemrendet 2006-ban és a tekintélyes Polar Music Prize-t, amely már „a zene Nobel-díjának” számít. Minden idők legaktívabb zenésze, még 70 éves korán túl is évi 200 fellépése volt, 64 aktív éve alatt pedig több mint 15 ezer.
Elődei Robert Johnson, Charly Patton, Sam House, Hudie „Leadbelly” Ledbetter, Bilnd Lemmon Jefferson. Kortársai Muddy Waters, Howlin Wolf, Sonny Boy Willianson, John Lee Hooker. Szinte mindenkivel játszott, sorban álltak a hírességek egy-egy album felvételéért. Együtt játszott a blues színpadok sztárjaival, mint Etta James, Albert Collins, Joe Louis Walker, Koko Taylor, Ruth Brown, Buddy Guy. Sok mentoráltja és követője között is olyan világhírességek vannak, mint Eric Clapton és Jeff Beck.
Gitárját védjegy jelzi. Szinte mindig Gibson ES–355-ös gitáron játszott. Minden egyes B.B. védjegyes Gibson gitárt Lucille-nek neveznek. B.B. King már több mint 40 éve Gibson gitáron játszott, amikor ő és Gibson hivatalosan egyesítették erőiket. Az aláírásával fémjelzett modell finom kidolgozású, félig üreges testű, gyöngyház berakású ébenfa fogólappal. Jellegzetessége, hogy nincs rajta hang-lyuk. Természetesen, rajta a név – hogy ékesítse.
B.B. King neve mindig az elsők között gördül le nyelvünkről, ha a nagy elektromos blues játékosokat említjük. A legnagyobb a blues gitár három királya (B.B. King, Freddie King, Albert King) közül, összetéveszthetetlenül sima, lírai stílusa éles ellentétben áll a Mississippi kortársai nyers hangzásával. Talán azért is, mert B.B. King normális életet élt, nem ivott, nem drogozott, szerencsére majdnem 90 évébe egy teljes életmű belefért. B.B. King volt, van, és marad, egy amerikai hős a legmagasabb rendű. Akit vitt a szíve, a zene és a történelem, zenéjében elővarázsolódott a lelke átadta azt nekünk a legegyszerűbben, saját kézből, sokáig emlékezni fogunk rá. Emlékét őrzik a lemezek, videók könyvek – reméljük örökre.
A The B.B. King Museum and Delta Interpretive Center megtartja a sorrendben 35. éves B.B. King Homecoming Fesztivál-ját 2015. május 24-én. Az idei fesztivál alapgondolata „A Tribute to the King”, mivel az a célja, hogy tisztelettel emlékezzenek a térség szülöttjére.
