Az USB interfész nem hangátvitelre készült. Ez egy rendkívül sokoldalú csatlakozási felület, ami a billentyűzetek, az egerek, a nyomtatók és a kamerák csatlakoztatására szolgál. Így kezdetben az USB-kábel „hangteljesítményét”, hangátvitelben betöltendő szerepét, sőt magát a teljes interfészt a hagyományos szemléletű audiofilek nem ismerték el. Tudva, hogy nem hangátvitelre tervezték – elvégre az a dolga, hogy digitális csomagokra továbbítson – a különféle audio-márkáknak is időre volt szüksége, hogy megszerezzék az interfész teljes, naprakész konfigurációját és ennek függvényében fejlesszenek kábeleket. Mivel az USB 2.0 szabvány sávszélessége 480 Mbps, ami elegendő a Hi-Res digitális hangátvitelhez, mára CAS interfész–ként is használják. Az USB szekció fejlődésének köszönhetően a CAS is rohamosan fejlődik.
A tudományos megközelítés szerint az USB-kábel nem befolyásolja a hangot. Csak digitális jelet továbbít, akár 1, akár 0, akkor mégis, hogyan lehet különbség a jó és a rossz hang között? Nos, ez a fajta kétség már akkor megjelent, amikor az audio-világban megszületett a digitális jelátvitel és az első digit-koax kábel. A hitetlenek az ismert „tudást” ürügyül használták, de felejtsük el azt, hogy ezek az „okosságok” a kíváncsiság, a megfigyelés, a számtalan próbálkozás és kísérlet eredményei lennének. Tehát, nem bolondság a jelenlegi tudásból kizárni az ismeretlent.
Az USB-kábel miért befolyásolja a hangot? Az egyik ok az, hogy elektromosságot használ a jelek továbbítására, és mint a többi audio- és video-kábel (vezető és szigetelő anyag) konstruálásánál, fontos kritériumként kell kezelni az impedancia pontosságát, az átvitel minőségét, a zajszintet, a földelést, az árnyékolás kialakítását. Ezek gyakori szerkezeti/elektromos problémák más digitális kábelek tervezésénél és gyártásánál is. Az USB-kábel vezetéstechnikája esetén azonban van még két elem. Az első, hogy az USB-kábel a hasznos jelen kívül ténylegesen áramot is továbbít (4,4-5,25V). A kezdeti időkben a legtöbb USB DAC és USB-kábel nem rendelkezett „védelemmel”, ezzel is rontja a hangminőséget. Egyes audio kábel-márkák tervezői arra gondoltak, hogy külön árnyékolva készítenek két készlet vezetéket a jelátvitelhez és kettő áramátviteli vezetéket a vezérléshez. Egyes kiviteleknél még a csatlakozókból is kettőt készítettek. Nagyon fontos, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni egy másik berendezés hatását, amelyet szintén nem audio-átvitelhez terveztek – ez az elem a számítógép.
Miután egyes audio-márkák által gyártott USB kábelek „kétutas” kialakításúak, néhányan úgy gondolták, hogy könnyebb lenne megoldani a táplálás problémáját, ha az energiaátviteli részt közvetlenül csatlakoztatják. Ez a módszer azonban nem kivitelezhető, kivéve, ha az USB DAC úgy lett tervezve, hogy az USB nélkül is áramellátást biztosít ehhez az interfészhez. Sok USB DAC-gyártó dekódolt USB-interfészét használja az USB-kábel tápellátásának leválasztására. Egyes márkák több leválasztást is beállítanak a teljes USB-bemenethez, tehát akár egyvezetékes, akár kétvezetékes az USB, a hatás nem olyan nagy, mint az elején. A specifikációk és a technológia rohamosan fejlődik. Mára a digitális világ a számítógépről, mint információ-forrásról, a hálózati streaming lejátszók játszóterére váltott. Sok audio-márka erőteljesen népszerűsíti streamer-készülékeit, mondván, hogy ez a jövő. Ha így vesszük, akkor az USB-kábel már nem annyira „létszükséglet”, mint korábban. Viszont, az utóbbi években sok streaming-lejátszó csak digitális kimenettel rendelkezik. Ezen kimeneti interfészek között nagyon népszerű az USB Audio-kimenet. Ennek oka, hogy sok DAC erre fenntartott USB-bemenettel rendelkezik, sőt, már támogatja a DSD 11.2MHz, a PCM 32bit/384kHz mintavételezést, tehát, nem lesz nehéz a jövőben frissíteni. Ezért az USB-kábel olyan kábelre vált, amelynek megvásárlását a felhasználók aktívan fontolgatják.
Sok újonnan piacra került USB-kábelt ki lehet próbálni, még régi USB DAC-al is, vagyis amelyiknél nincs külön USB interfészhez feldolgozó dekóder. Az új „egyutas” USB-kábel szolgáltatta hangminőség jobb, mint sok régi, „kétvonalas” USB-vezeték, ami azt mutatja, hogy egyes kábel-márkák rájöttek a dologra. Ennél az audio-komponensnél is számít, hogy a hangzástér mérete kellően visszaadja a felvételi helyszín paramétereit. A szolgáltatott hangkép legyen hangszerekkel tele, legyen szó hegedűről, gitárról, csellóról, dobról vagy emberi hangról, soha ne legyen csak sík, mert színpad-mélységet is kell érzékelni. A High-End audio-rendszer egyik feladata, hogy meghalljuk a színpad mélységét. Nem messze előttünk jöjjön létre, de ne csak megmutassa, hol található a hangforrás, hanem késztetést is ébresszen, hogy kinyújtsuk kezünket és megérintsük. Ez a fajta hangtér és hangzásképi orientáció teszi bensőségessé a zenét, a zenészek nem távolról zenélnek, eljöttek hozzánk és meghívnak, hogy kapcsolódunk be a zenélésbe. Egy jól kialakított High-End készüléklánc ilyen „személyhez szóló” jegyekkel nagyon alkalmas jazz, pop, rock, klasszikus koncert és kamarazene lejátszására.
Egy jól megválasztott kábel nagy és teljes hangképet tud biztosítani, nem hagy réseket a hangtérben, segítségével határozott és erős a jelenlét érzése. A hangzás és a hangszíntér adta „kép”, maga a zene, erős impulzusokkal, gyors dinamikai emelkedéssel, és kellően nagy hullámvölgyekkel, energiával telített. A hangszeresek és énekesek minden rezdülése, ujjainak mozdulása, lélegzet vétele meghatározóvá válik. Erőteljes, de nem erőszakos, telt basszusra van szükség, cseppet sem biztos, hogy a kőkemény basszus hasznos, persze nem hiányozhat az izgalom. Törekedni kell a közép- és mély hangok egyensúlyára, viszont a dinamikai teljesítményéhez hasonlóan legyen elég széles, a magas hangok pedig ne legyenek sötétek, de legyen tiszta a kontraszt. És mindez csak a küszöbe a valódi Hi-End kábelekkel szemben támasztott kritériumoknak. Egyik márka produktuma sem nélkülözheti a „személyiségjegyeket”, különben az csak egy minőségi tömegtermék.
