Toccata – 200 év német orgona muzsikája Bram Beekman előadásában. Pentatone Classic PTC 5186 003
Amikor valami igazán monumentálist kell bemutatni a hifi-berendezésen, mindig orgona felvétel után nyúlok. Igen nehéz feladat a hangszerek királyának hangját bevarázsolni a lakószobába, de ha kiváló a hangátviteli lánc látványos az eredmény. Mivel egy lemezgyűjtő több felvétellel rendelkezik bizonyos alapművekből és kedvencekből, ezért esetemben az SACD kiadványokkal történik a gyűjtemény kiegészítése. Nem kellett sokat böngészni a katalógusokat, gyorsan rátaláltam erre a 2001 októberében készült felvételre, amely Hollandiában Middelburg város Oostkerk templomában készült.
A felvételt a Polyhymnia készítette Schoeps MK2S és DPA 4006 mikrofonokkal saját készítésű mikrofon-erősítő felhasználásával. Az SADC felvétel-technikájának megfelelően Meitner DSD A/D konvertert használtak, az összeköttetést A.J. van den Hul speciális kábeleire bízták. A lemez anyagának két „slágere” van: Johann Sebastian Bach D-moll Toccata és Fuga, valamint Felix Mendelsson-Bartoldy Orgona szonátája Op. 65 Nr. 6. Bram Beekman kiváló orgonaművész invenciózus és mégis precíz előadása csak hab a tortán.
Vivaldi – The Four Seasons. Seiji Osawa, Joseph Silverstein, Bostoni Szimfonikus zenekar. Telarc SACD 60070
Vivaldi alapművének fontosságát, azt hiszem, senkinek nem kell elmagyarázni. Ennek a pokolian nehéz, virtuozitást igénylő műnek ott a helye minden teszten, bemutatón. Esetünkben most egy legendás felvétel van birtokunkban, amely még 1981-ben készült. Bizonyítja azt a kitételt, hogy bármilyen média formátumot (CD, DVD, SACD, vagy kőtábla formátumot) hoz a fejlődés a kiváló hangfelvételek nélkülözhetetlenek, nélkülük nem tudnánk bizonyítani a reprodukáló berendezések minőségét.
Ez a mestermű és a professzionális hangfelvétel igazi mesterhangszert követel. Ezért Joseph Silverstein hegedűművész egy 1742-ben készült Guarnerius de Jesu hegedűn játszik. Seiji Ozawa karmesteri munkája érzékelteti, hogy ő japán művész létére mennyire tud azonosulni az európai zenekultúrával. A felvételt Shoeps Colette szériájú mikrofonokkal készítették, Soundstream digitális processzort használva az analóg jel digitálissá alakításához. A DSD konverzió dCS 972 Sample Rate Converte-rel készült, a kábelezés az Audio Technica cég műve. Ha valaki egy életre szóló hangélményt, egy etalonhangzást akar magának, sokszor tegye fel ezt a lemezt, garantálom, minden hangja a lelkébe ivódik.
Exseptional Masterpieces – Combattimento Consort Amsterdam. Bona Nova PCCC-10011SA
A XI. és XII. századi muzsikák korabeli – 1728 és 1785 között készült muzeális értékű – hangszereken való tolmácsolása nem kis feladatot ró a játékosokra. Szerény véleményem szerint ez a munka bepillantást nyújt egy régi zenei világba, amely a későbbi szerzők, zeneművészek és zenehallgatók ízlésére feltétlen hatással volt. Ha már fülünkbe cseng egy kitűnő hegedű hang, e felvételek alapján talán el tudjuk képzelni a Violoncello Piccolo vagy a Viole d’Amore hangját. Mindezekhez egy kiváló ütőhangszeres művész Maarten van der Valk üstdob-játékában gyönyörködhetünk.
Ugyanígy a hangfelvétel elkészítése is nehéz, ha pedig a reprodukálásról beszélünk, hát csak azok a berendezések és hangdobozok tudják visszaadni az élményt, amelyeknél az „építkezési” szabályok be vannak tartva. SACD-lejátszó, erősítő, hangdobozok, kábelek, rezonanciamentesítő állványzat, minőségi kábelek, kiegészítők mind-mind az elérhető legjobb hangzásképet szolgálják. Amit a felvétel érdekében el lehet követni az a helyszín megválasztása, az alkalmazott technika és a hangmérnök kiválasztása. Ezen a lemezen hallható zenedarabok felvételeit Hollandiában a Hilversumi rádió szimfonikus zenekarának stúdiójában készítették a Polyhymnia mérnökeinek segítségével. A kábelezettség a Siltech jóvoltából, Kemp Elektronics hálózati zajszűrők használatával készült. A készülő „terméket” Xavian kontrol-monitorokon hallgatta Eelco Grimm hangmérnök.
Johnny Frigo with Bucky and John Pizzarelli – Live from Studio A in New York City. Chesky Records SACD 264.
Ez a felvétel még 1988-ban készült az igényes CD-lemezek előfutáraként, ekkor még szó sem volt az SACD-ről. Bizonyos David Chesky arra alapozta vállalkozását, hogy a digitális felvételi-technika tökéletesítésével, és a bennük rejlő lehetőségek kiaknázásával megteremtse a zenehallgatás Gourman-jai számára a hangi élvezetek „netovábbját”. Aztán mégis lett tovább: a mintavételezés megtöbbszörözésével még részletezőbb hangzás elérése, valamint a többcsatornás lehallgatási rendszer. Igen megint a magyar közmondás került érvénybe miszerint csak anyagból lehet várat építeni, másból nem.
Ez a példaértékű felvétel is alkalmas többcsatornás SACD-lemez megvalósítására. Az előadók garantálják a sikert, hiszen Johnny Frigo hegedűfenomén játszik a Pizzarelli-ekkel – apa és fia – akik, szinte gitárral születtek. Rajtuk kívül nem kis szerep hárul Ron Carter klasszikus-bőgőtanár basszusjátékára. Az RCA stúdiójában Bob Katz hangmérnök készítette a felvételeket, melyeket mára már sok követett, betöltenek egy katalógust.
Charlie Byrd Trio – The Bossa Nova Years Concord Picante SACD1007-6
Charlie Byrd aki kisgyermekként kezdett el gitározni a harmincas években, a háború után szinte minden jelentős kortársával készített felvételeket. A legendás hírű klasszikus gitáros Andrés Segovia tanítványaként belekóstolt a komolyzenébe is. A latin-amerikai zenei stílus iránti vonzódása nagyban hozzájárult az akkori jazzbossa járvány kitöréséhez. Byrd munkáját meghatározza klasszikus zenei képzettsége és a más zenei formák iránti érdeklődése. Mesteri a hangszerkezelési technikája.
Ehhez a lemezhez méltó társat talált a fiatal klarinétos Ken Peplowski személyében. Ő már tíz esztendős korában profi szerződésekkel bírt, közismertségét intenzív európai és amerikai turnézással szerezte. A Nizzai Jazz Fesztivál díjasa 1990-ben. Játékának minősége oly jelentős, hogy egyike annak a maroknyi muzsikusnak, akik segítenek visszaszerezni a jazz-klarinét dicsőségét. E lemezen slágerszámba menő bossa-nova és jazz standard-ek hallgathatók az eredeti analóg 24 csatornás felvételek DSD 5.1-es térhatású változatai. Bízvást ajánlom az ismerkedést a multicsatornás SACD hangzással akár e lemez alapján is.
E néhány ajánlott lemez áttekintéséből kiderül, hogy szinte minden stílusban és irányzatban mit nyújthat az új média formátum az SACD. Ma már sokunknak nem kell elmagyarázni a térhatású hangfelvételek különbségét a sztereó hangátvitellel szemben. Arra azonban figyelemmel kell lenni, hogy a házimozi rendszerekből sugárzott Dolby ProLogic és egyéb surround hangformátumokkal szemben az SACD által produkált hangzástér nem ugyan az. Szinte minden felvétel más hangzástérbe „ültet” bele, nagyon szembe tűnők az érzékeny rendszereken megvalósított hangképek különbségei. Nagyban érvényesül a több hangszórón keresztül áradó művészi kifejezés és eszköztár hatása, a hangmérnökök és zenei rendezés felfogása, a zenei nüánszok bemutatása. Erre az élményre fel kell készülni, és a berendezéseinket fel kell készíteni. Viszont, ha valaki csak a későbbiekben szándékozik SACD hanglánc kialakítására, a jelenlegi kétcsatornás CD-játszóján lejátszhatja ezeket a kitűnő felvételeket. Hybrid-ek, vagyis a „sima” CD-réteg is megtalálható rajtuk amit a játszónk alapértelmezettnek vesz és gond nélkül lejátssza. Éppen az igényes elkészítésük miatt ezek a felvételek másként szólnak sztereó rendszereken, mint az átlagos minőségű CD-lemezek. Ami csak hab a tortán: a nagy felbontású felvételek világhálós megjelenésével hozzáférhetőek ezek az anyagok eredeti DSD formátumban is.
