Az Audio Processing Technology Ltd. központja Észak-Írországban Belfast városában található. A társaság rádió és televízió valamint hírközlési/kommunikációs infrastruktúra kiépítésével és a hozzá kapcsolódó berendezések gyártásával foglalkozik. Az aptX technológiát APTX 100ED néven, egy maszkos programozású DSP chipként, 1990-ben mutatták be. A rádió-automatizálási cégek alkalmazták, majd a DTS átvette a szélesvásznú mozik 5.1-es tér hangjának megvalósítására. Az APT gyorsan növekedett, termékeit a világ minden táján értékesítették utómunkálati stúdióknak és műsorszolgáltatóknak a hang műholdas és ISDN alapú terjesztésére.
Az eredeti, szabványos aptX 16 bites ADPCM kommunikációs algoritmus már közvetlenül megjelenése után rendkívül népszerűnek bizonyult. 1999-ben az APT kifejlesztette az algoritmus frissített új verzióját, hogy megfeleljen az új, nagy teljesítményű professzionális audio-alkalmazások követelményeinek, mint például a DAB, a DVB és az 5.1 csatornás térhangzás. Az „Enhanced aptX” márkanévvel ellátott algoritmus 16, 20 vagy 24 bites szó-felbontással működött, de számos egyéb teljesítmény előnnyel is rendelkezett. Az alap aptX és az Enhanced aptX a rádióállomások, műsorszolgáltatók, mozi surround hangzás és professzionális zenei stúdiók által világszerte napi használatban van és természetesen a gyártók is támaszkodnak rá. A lényeg röviden ennyi lenne, de ismerve a felhasználási igények történetét ettől sokkal több! A rádiós és hangátviteli professzionális alkalmazásokkal, a digitális vezeték nélküli mikrofonokkal és a biztonsági szektorba való sikeres belépéssel kiegészítve az aptX márka története nagy ívű.
A digitális audio adattömörítés története az 1980-as évek közepéig nyúlik vissza. Abban az időben a digitális elv és módszer átvette a hagyományos analóg lejátszási, átviteli és tárolási mechanizmusokat. Amint a digitálisan tárolt zene elérhetővé vált, a költségek és a helykihasználás miatt, szükség volt a tárhely és az adatátviteli sebesség csökkentésére. Akkoriban csak néhány műszaki úttörő volt képes hangtömörítési algoritmusok kidolgozására, nevezetesen James D. Johnston és Stephen Smyth (Bell Labs, AT&T és Microsoft), valamint a németországi Fraunhofer Institute és a Sony Corp. Japán. Szintén jelentős hatást gyakorolt Peter Craven és a Malcolm Law of Algol Applications Ltd. Lényegében minden innovatív hangtömörítési/kitömörítési (kodek) technikával kapcsolatos gondolkodás tőlük és intézeteiktől származik. Stephen Smyth digitális audio adat-tömörítésből szerezte meg PhD-fokozatát, amely részben a G.722-t két alsávos, 14 bites hang algoritmusnak tekintett és ezt egy 16 bites, négy alsávos zenei kodekbe (aptX100) helyezte át. Ez az APT-be való befektetés lehetővé tette az alapító csapat számára, hogy az AT&T maszkolt ROM-ja segítségével rögzítsék az APTX 100ED néven ismert chipet.
A kodek architektúrának három irányzata volt: az adaptív differenciális impulzuskód moduláció (ADPCM), a perceptuális és a fraktál/hullám alapú. Egy kodek öt kulcsfontosságú mérőszám szerint értékelhető – nevezetesen a tömörítési arány, amely megegyezik a bitsebességgel vagy a tárterülettel, a hangminőség, a késleltetés, a teljesítmény (MIP/Memory) és a robusztusság (bár ez megoldható további továbbítási hibajavítási (FEC) technikákkal). A legtöbb kereskedelmileg sikeres kodek általában legalább három ilyen igényt kielégít. Az első aptX Codec, amely ADPCM-et használt, a késleltetéssel, a hangminőséggel és a robusztussággal foglalkozott.
Az adatátviteli sebességtől való túlzott függőség is megfigyelhető, ami a késleltetés és a valós idejű alkalmazások kompromisszumának tekinthető. Ezzel szemben az MP2 (perceptuális kódolási technikát használó MPEG-1 Audio Layer II), amely akkoriban (az MP3 vagy MPEG-1 Audio Layer III előtt) a Fraunhofer feltörekvő kodek-je volt, kivételes bitsebességet és MIP-hatékonyságot, ezzel együtt hangminőséget kínált. Annak, hogy egy „kisebb térbe”, a következményektől függetlenül, több zenét tudjunk bezsúfolni, megvolt a maga vonzereje. A Sony az ATRAC, az Algol pedig a Meridian Lossless megoldással haladt előre, amiből végül a Dolby Lossless/TrueHD lett.
1993 májusában Stephen Smyth távozott és a DTS-hez igazolt, ahol később kifejlesztette a Coherent Acoustics algoritmust. Ráadásul Stephen magával vitte csapatát Kaliforniába, és ott berendezte a DTS epicentrumát. A DTS mozi termékeihez továbbra is az APTX 100ED chipet használta, elsősorban a tárolt hang tartalom és a film közötti szinkronizálás gyors biztosítása miatt. A DTS és az aptX100ED hatalmas lökést kapott, amikor Steven Spielberg úgy döntött, hogy ezt a formátumot használja filmjeihez, különösen a Jurassic Park és a Ryan közlegény megmentése című alkotásokhoz.
Ezalatt a belfasti APT-nél a rádió- és a sztereó hangátviteli iparágak újabb igényeit kielégítő termékek sorát fejlesztették ki. A fő cél az volt, hogy olyan hardvereszközöket hozzanak létre, amelyek megfelelnek a műsorszórási piac igényeinek. Tekintettel arra, hogy a rádióiparban elsődlegesen kritikus alkalmazásokhoz használták (pl. stúdió-adó összeköttetések, állomás hálózatok és távirányítók, valamint külső adások), egy golyóálló, rendkívül redundáns termékcsalád biztosította, hogy soha ne forduljon elő kihagyás – ez rendkívül fontos. 1999-ben az APT kifejlesztette az algoritmus frissített, új verzióját, hogy megfeleljen az olyan új, nagy teljesítményű professzionális audio-alkalmazások követelményeinek, mint a DAB, DVB és az 5.1 csatornás térhangzás. A szabványos aptX és az Enhanced aptX továbbra is napi használatban van a rádióállomások, a műsorszolgáltatók, a mozi surround hangzás és professzionális zenei stúdiók által szerte a világon. 2009-ben, kiegészítve a meglévő „Standard aptX”, „Enhanced aptX” és „aptX Live” (alacsony késleltetésű) kodekeket, az APT, a 2009-es NAB Show-n bejelentette az aptX Lossless audio-kodek első iterációját, amely a sugárzás érdekében akár 24 bit/96 kHz-es hangot is támogat. Ez akkoriban „nagy dolognak” számított, mert „hibrid” kódolási sémát ígért azokhoz az alkalmazásokhoz, ahol az átlagos és/vagy csúcs-tömörített adatátviteli sebességet korlátozni kell.
Az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) által, a sztereó és 5.1-es tartalommal foglalkozó összes uniós közszolgálati műsorszolgáltató hálózatba szervezésére kiírt pályázat elnyerése megnyitotta szinte korlátlan üzleti lehetőséget nyitott. A Sennheiser (amely a digitális vezeték nélküli mikrofon alkalmazásokból ismerte az aptX-et) érdekes lehetőséget kínált a fogyasztói elektronikai üzletágban. A Sennheiser felkérte az APT-t, hogy vizsgálja meg a feltörekvő Bluetooth-piacot, mivel úgy vélték, hogy az alacsony komplexitású alsávi kodek (azaz SBC) nem alkalmas erre a célra. 2008-ban a Sennheiser bemutatta első Bluetooth-eszközét a CES-en, és az APT elnyerte a CES „Best of Bluetooth” díját. 2009-ben a számos innovációs és termék díjjal a cég fejlődése jól látható volt. 2010-ben a Cambridge Silicon Radio (CSR PLC) lecsapott a cég megvásárlására. A CSR úttörője volt az integrált Bluetooth és feldolgozási platformnak. Céljaik és technikai megközelítésük fellendítette a Bluetooth elterjedését kezdetben a hang, majd később a zene területén.
Az aptX Classic eredeti kodeket az aptX HD termék egészítette ki, így a hangminőség 16 bit/44,1 kHz-ről 24 bit/48 kHz-re változott. Ezen túlmenően egy programot vezettek be annak biztosítására, hogy minden OEM-gyártó kövesse az útmutatást, hogy a fogyasztók számára egységes élményt biztosítson. 2015-ben a Qualcomm felvásárolta a CSR-t és továbbfejlesztette az aptX tervét. 2018-ban megjelent a 24 bit / 96 kHz-et támogató aptX Adaptive, valamint a szuper szélessávú hangminőséget biztosító aptX Voice. A technikai út csúcspontja, hogy az aptX Lossless segítségével, veszteségmentes CD-minőséget lehetett biztosítani, ami a Qualcomm High Speed (QHS) és az aptX Adaptive skálázhatóságának ötvözésével megnövekedett adatátviteli sebességet eredményez. A 2021-ben bemutatott aptX CD Lossless technológia, az eredeti Linear PCM-hez képest, bitpontosságot biztosít, kibővítve a Bluetooth vezeték nélküli audio opciókat, kombinálva a kodek, a vezeték nélküli kapcsolat és az RF optimalizálást. A Bluetooth most már alkalmas a zenei célra.
A Snapdragon Sound megjelenését követően 2022-ben a Qualcomm új, Snapdragon Soundra optimalizált platformokat jelentett be, amelyek kettős üzemmódot kínálnak, ötvözve a hagyományos Bluetooth vezeték nélküli hangzást és a legújabb LE Audio technológiai szabványt, beleértve a hang megosztás és sugárzás támogatását is. Az okostelefon-gyártók számára ezek a technológiák teljes mértékben integrálva vannak a Qualcomm mobil processzoraival. A jövő távlatai most még felbecsülhetetlenek.
Írásunk Jonny McClintock kereskedelmi igazgató információi nyomán készült. Jonny McClintock több mint 30 éve dolgozik az audio-iparban, ennek nagy részében az aptX marketingjével és értékesítésével foglalkozik.
