Sigmund Freud és Carl Jung valószínű, hogy szerette volna a házimozit, de ha ma élnének, akkor bizonyosan sok hozzáfűzni valójuk lenne a marketinghez. A televíziós reklámok előtti korszakban az otthoni szórakoztatással foglalkozó plakát-marketing gyakran mutatott egy családot, amely egy rádió körül ül, egy szépen berendezett polgári nappaliban. Ezzel szemben a modern marketing egyedülálló embereket mutat be egy világos, bútorozatlan, visszhangos szobában, ami egy olyan felületes életstílust tükröz, amely kevés érdeklődést mutat a zene iránt. A fehér, minimál koncepcióval berendezett, visszhangos szobák modern lakás-architektúrája sokkal közelebb áll a mauzóleumhoz, amely a halottak örökkévalóságát jelképezi, nem pedig a jelenben való élvezetet.
A társadalom bizonyos százalékának nem érdeke a hangzás javítása. Akkor, miért van szükség a hangfelvétel és a reprodukálás fejlesztésére, ha nem érdekli őket? Számos audio-rajongó azt állítja, hogy a hangfelvétel és a reprodukció csak arra a célra összpontosíthat, hogy a nagyra becsült közönség számára a lehető legmagasabb hűséget érje el, függetlenül attól, hogy mekkora százalékban van ez. A tőkés gazdasági elvek marketing filozófiája a technológia költségének csökkentését szolgálja a tömeges elfogadottság elérése érdekében, humorosan a McDonaldizálás érdekét. A hangzáshűség sérült, visszatartott, korlátozott, viszont a történelem során a lehető legmagasabb teljesítmény elérése érdekében módosítható is. A gyönyörű mondanivalóval és intellektuális mélységgel rendelkező muzsikák a hangminőségének nincs értéke, ha túlságosan fényes, visszhangos környezetben hallgatják. Könnyű megérteni, hogy a házimozi-marketing többsége a legalacsonyabb szellemi tömeg-szintre irányul. A sport, a labdarúgás, a motor-versenyzés területén, érthető módon, nincs igény a hangzás hűségére. Nincs értelme beszélni a mozi hanggal kapcsolatos információkról a robbanásokkal teli akciófilmek esetén, vagy, ha olyan alkalmazásokra vonatkozik, amelyek nem igényelnek hangzáshűséget.
Megismeri-e az előadó hangját, vagy a hangszer hangját, ha nem hű a bemutató hangminősége?
Persze a moziban is beszélhetünk hangminőségről, például a főszereplő – vagy bármely ismert szereplő – hangjának bemutatása módjával kapcsolatban. Hajlamosak vagyunk elsiklani felette, mert úgy gondoljuk, hogy a tónus változás a film része. Ami felett viszont nem lehet elsiklani, az a hangszerek hangja, vagy az énekes hangja. A hanghűség ezek tekintetében nélkülözhetetlen, mivel gyakran ez alapján rajongunk értük.
A műszaki erkölcs. A szervezett vallások történelmi célja az volt, hogy a társadalmat megkérdőjelezhetetlen engedelmességre nevelje, egy erkölcsi kódex alapján éljenek. Több ezer éve a vallásos kondicionálás az emberi tudatba épül, annyira, hogy már nem követeli meg tőlünk, hogy imádjuk az Istenséget, vagy ismételjük meg az ősi szövegeket, mint az engedelmesség ismérvét.
A marketing és a fogyasztás a modern idők vallása. A modern ember annyira kondicionálódik benne, hogy vakon fogad el bármit, amit a kereskedelemben forgalmaznak, beleértve a márkanevekkel, modell számokkal és hírességekkel való azonosítást. A tévedhetetlenségnek, a demokratikus fogyasztás propagandizált eszméjének hisz, áldozatul esik az önös érdekek álcájának. Mindenekelőtt a nyugati ember továbbra is ellentmondása önmagának, mivel mindig úgy dönt, hogy igaza van és nem kételkedik, ez mégsem teszi boldoggá.
Vegyünk egy példát! A hagyományos, félvezetős-erősítők nem mindig adnak kellemes zenei hangot, de kiváló, mért műszaki paramétereik teljesítményt nyújtanak, nulla kimeneti impedancia (100% -os csillapítási tényező) mellett. A zéró kimenet impedanciát elvitathatatlannak választották ki, ami a történelmi, vallási kondicionálásból származó számos példának egyikét tükrözi.
A sávszélesség és a teljesítmény-sávszélesség a terhelő impedancia függvényében.
Az átvitel sávszélességét jelentősen befolyásolja a terhelő impedancia és a kimeneti impedancia aránya. Maximális sávszélesség akkor érhető el, ha ezek egyformák, illetve akkor, ha a terhelő impedancia nagyobb, mint a kimeneti érték. Emiatt ideális a zéró kimeneti impedancia, de tudni kell, hogy ez pusztán elméleti dolog. Igen kevés erősítő képes elviselni a kimenetén a rövidzárlatot, ez könnyen belátható. Szerencsére erre nincs is szükség, némi ellenállást minden terhelő fokozat biztosít és jól megválasztott, összeillő értékek esetén a sávszélesség nem csökken. Ha mégis ezt teszi, az jól meghallható hangerő csökkenést és tonalitás változást okoz. Legelőször a sok energiát igénylő mély-hangok fogynak el és az átvitel magasba húzó lesz.
Zene. Az 1970-es évek elején a legtöbb zenei kiadó nagyvállalat vezetősége fenntartotta erőteljes osztályozását az adminisztratív terület és a termelésben dolgozók között. Ez a kijelölés tükröződött a zenében is. A vezetést, beleértve a szellemi dolgozókat, azonosították a Frank Sinatra vagy Julie Andrews „A muzsika hangja” zenéjéhez hasonló klasszikus és népszerű konzervatív művekkel. A középosztály zenéje elsősorban közepes színvonal és a minimális feltűnés energiaszegény világa jellemezte. A munkásosztályt az „ördög zenéjével” azonosították, a Rock’n’Roll, a Jazz, a Blues, a Fusion zenéivel és a basszus energiájával.
A rock film-ipar észrevette, hogy az új erősítők miatt a legtöbb hangszóró egyenletesen élettelen hangzást nyújtott. Szabványok nélkül a felvételek kiterjedt EQ-t alkalmaztak a basszus és a magas-frekvenciák kompenzálására vagy kiemelésére. Sok gitár- és basszus-erősítő a 100%-os csillapítási tényezővel nyomott hatású hangot adott. A hifi-erősítők mérnökei viszont megszállottan keresték a szinte tökéletes zéró torzítású és 100%-os csillapítási tényezővel rendelkező feszültség-erősítők tervezés módjait.
Reméljük, négyrészes cikksorozatunk újabb adalékkal szolgált a hangtechnikai kérdések hátterének jobb megértésében!
John Burnett cikke nyomán
