Adam Bałdych & Helge Lien Trio: Bridges
Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a húszas évei végén járó Adam Bałdych az egyik legkeresettebb lengyel jazz hegedűs. A muzsikus karrierje 2012-től kezdett meredeken emelkedni, annak köszönhetően, hogy ebben az évben került be a német Act Music művészei közé. Náluk 2012-ben elkészítette az Imaginary Room című albumot, amelyet két évvel később – Yaron Herman oldalán – a The New Tradition követett. A két album között sikeresen begyűjtötte a rangos, német zenei díjat az ECHO Jazz Award-ot. 2015-ben pedig egy új albummal örvendeztette meg évről évre bővülő rajongótáborát. A Bridges címet viselő korong elkészítéséhez a Helge Lien Trio-val vonult stúdióba a lengyel muzsikus. Az új album repertoárjában 11 olyan szám kapott helyet, amelyek döntő többségét Bałdych jegyzi szerzőként. Kivételt mindössze a címadó „Bridges” jelent, amelyet Helge Lien-nel közösen írt. Valamint a keményebb műfajból átemelt, Massive Attack szerzemény, a „Teadrop” szintén a kivételek közé tartozik.
A lemezen található kompozíciók méltóak a szerzőjéhez: a legapróbb részeiben is kimunkált alkotások, amelyekben bravúros módon vonultatja fel a virtuóz hegedűjáték minden elemét.
Bałdych érezhetően mindig az új utakat keresi és nem ragad le a rég sablonoknál. A meglévő kifejezésmódokon túl az új impulzusokat próbálja felhasználni arra, hogy rögzítse vele saját zenei gondolatait, világát. Saját mozdulatait, virtuozitását öntötte formába ezen az albumon, csodálatos hangszínével sikeresen kápráztatja el a hallgatóságot. A Bridges egy minden ízében modern produkció, amely elsősorban azok számára kínál feledhetetlen perceket, akik nagyra értékelik az innovatív módon gondolkodó alkotókat. A repertoár kihagyhatatlan tételei, a „Mosaic” a „Dreamer” és a „Requiem”.
Közreműködnek:
Adam Bałdych / hegedű
Helge Lien / zongora
Frode Berg / nagybőgő
Per Oddvar Johansen / dobok
ACT Music: Magic Moments 8 – „Sing Hallelujah”
Már bő két évtizede annak, hogy a Siggi Loch által alapított német kiadó, az ACT Music helyet követelt magának a jazz-piacon. A magas hangzáshűségű és tartalmilag is színvonalas lemezeik ma már etalonnak számítanak a zenebarátok körében. Az Act Music kötelékében olyan muzsikusok váltak világhírűvé, mint pl. Nguyên Lê, Esbjörn Svensson, Nils Landgren, Michael Wollny, Viktoria Tolstoy és Lars Danielsson. Az alapítás óta hozzávetőlegesen 400 kiadvány került a piacra az ACT Music jóvoltából. A cég magas ázsiójához még az is hozzájárul, hogy azon kevés kiadó közé tartoznak a piacon, amelyek a felvételeik egy részét hanglemezen (vinyl) is elérhetővé teszik.
Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a magas hangzáshűség miatt a kiadványaik tökéletes hifi vagy High-End tesztlemeznek számítanak. A mostani bemutatásra kerülő sokrétű korong garantáltan feltűnik majd néhány High-End show-n. A lemezcég sok évvel ezelőtt kettős céllal indította útjára a „Magic Moments” című lemezsorozatát. Az egyik céljuk az volt, hogy átfogó képet adjanak a kiadó aktuális „arculatáról”, a másik pedig az, hogy egy tesztlemezt adjanak a szakma kezébe. A közelmúltban jelent meg a sorozat legújabb tagja, ami a Magic Moments 8 címet, illetve a Sing Halleluja alcímet kapta. A korongon 71 percnyi játékidő mellett 16 felvételt találhatunk. Néhány előadó a teljesség igénye nélkül: Romain Collin, Lars Danielsson, Régis Gizavo, Nguyên Lê, Torsten Goods, Wolfgang Haffner, Dieter Ilg, Kalle Kalima, Nils Landgren, Rudresh Mahanthappa, Natalia Mateo, Mighty Sam McClain, Youn Sun Nah, Cæcilie Norby, Jukka Perko, Iiro Rantala, Knut Reiersrud, Ida Sand, In The Country, Solveig Slettahjell, Randi Tytingvåg, Frank Woeste..
Arvo Pärt: Musica Selecta
2015-ben világszerte koncertekkel és egyéb rendezvényekkel, valamint zenei kiadványokkal tisztelegnek a 80 éves Arvo Pärt előtt. Talán kevesen tudják, hogy a világhírű észt zeneszerző művei nem csak lemezfelvételeken és koncerttermekben hallhatók, hanem igen gyakran a moziban is, hiszen zenéje számtalan rendezőt megihletett Jean-Luc Godard-tól Tom Tykweren át a tavalyi Oscar-díjas Paolo Sorrentinóig. Az elmúlt néhány évtizedben több mint száz, különböző műfajú mozgóképes alkotásban használták fel Pärt szerzeményeit. Bár összesen több mint 25 Pärt-mű csendül fel filmekben, a rendezők leggyakrabban az észt mester tintinnabuli korszakának felvételeivel dolgoznak, mint a Spiegel im Spiegel (1978), Für Alina (1976), Fratres (1977) és a Cantus in Memory of Benjamin Britten (1977). Figyelemreméltó jelenség, hogy a tintinnabuli stílusban készült művek filmről-filmre a történet fordulópontján jelennek meg, amikor a főhős(ök) olyan mély érzelmi, vagy egzisztenciális válságba kerülnek, melyek az emberi lét alapvető értékeit látszanak megingatni. Pärt különleges hangzású, légies, erőt sugárzó, bensőséges és sodró zenéje a legsötétebb pillanatoknak is valamiféle transzcendens dimenziót kölcsönöz, új, más nézőpontokból láttatva az eseményeket. Szerzeményei számos zenekedvelő csoportot megérintenek: tartózkodóak és szabad kezet adnak a hallgatóságnak, nem kebelezik be a közönséget, levegőzni hagyják a befogadót, ezáltal teret engedve az asszociációknak.
A német lemezkiadó az ECM Records egy dupla-lemezes, ünnepi kiadvánnyal „gazdagítja” az Arvo Pärt évet. Az ünnepelt és a kiadó kapcsolata már nem új keletű, hiszen zeneszerző műveit tartalmazó album, a Tabula Rasa több mint három évtizeddel ezelőtt jelent meg az ECM-nél. A mostani friss kiadványon erről a korai albumról is visszaköszön néhány felvétel. Például ismét felcsendül a Frates, Gidon Kremer és Keith Jarrett mesteri tolmácsolásában.
A kiadvány szerkesztőjének és egyben producerének, Manfred Eicher-nek nem lehetett könnyű dolga a repertoár összeállításával. Hiszen Arvo Pärt sok évtizedes zeneszerzői munkásságát két lemezen összefoglalni nagy kihívást jelenthetett. A válogatásban – érthető módon – előkelő helyen szerepelnek, a fenn már említett, a ’70-es évek közepéről és második feléből származó filmzenék. A kínálatban nem csak a régmúlt legendássá vált művei szerepelnek, hanem későbbi alkotások is. Így mindenki kedvére szemezgethet a gazdag repertoárból. A Musica Selecta című album azoknak szól, akik szeretik a nagy lélegzetű, tartalmas gondolatokkal átszőtt zeneműveket.
Közreműködnek:
Vladimir Mendelssohn: brácsa
Gidon Kremer: hegedű
Susan Bickley: alto
Alexander Malter: zongora
Keith Jarrett: zongora
Vox Clamantis
Tallinn Chamber Orchestra
Estonian Philharmonic Chamber Choir
Sinfonietta Riga
Lithuanian Chamber Orchestra
Latvian Radio Choir
Saulius Sondeckis: konduktor
Tõnu Kaljuste: konduktor
Sokratis Sinopoulos Quartet: Eight Winds
Az athéni születésű, a negyvenes évei legelején járó Sokratis Sinopoulos-t már gyermekkorában is széleskörű zenei érdeklődés jellemezte. Ennek megfelelően a későbbi zenei tanulmányait is a sokszínűség jellemezte. Jól megfért benne, egymás mellett a nyugati klasszikus zene, a jazz, a görög és török folk és a bizánci zene. 14 éves korában ismerkedett meg a népszerű fekete-tengeri hangszerrel a hegedűre még inkább a csellóra hasonlító „kemencével”. Ami az iszlám fennhatóság területén terjedt el a IX. században, így Anatóliában és pl. Spanyolországban is. Onnan terjedt tovább Európába. A Bizánci Birodalomban is kedvelt hangszer volt. Ross Daly-nél kezdte meg a tanulmányait ezen az ősi hangszeren. Egy évvel később már a Daly’s Labyrinth Ensemble-ben játszott és annak hat évig a tagja is maradt. A muzsikus zenei teljesítményét a fiatal művészek számára alapított Melina Mercouri díjjal is elismerték.
Ilyen „előélettel” korán sem véletlen, hogy a muzsikus a német ECM Records látókörébe került. A találkozást gyorsan lemezszerződés követte, amelynek az első eredménye, az Eight Winds a közelmúltban került a boltok polcaira. A lemezre 12 kompozíció került, habár szigorúan nézve a dolgot inkább 10+2 szerzeményről kellene beszélnünk. Ugyanis a címadó „Eight Winds” és a „21 st March” kétféle változatban is szerepel a repertoárban. Az album valamennyi tételét Sinopoulos jegyzi szerzőként. Mindössze az „In Circle” című szám egy részlete származik Katerina Papadopoulou-tól.
A görög muzsikus zenekarának alapja egy klasszikusnak tekinthető felállású (zongora-bőgő-dob) trió, ami az ő lírás csatlakozásával bővül kvartetté. Zenéjükben a spirituális erőt hordozó hagyomány és a modern jazz-egységgé olvad. Az Eight Winds című album azoknak szól akik, a lágy de, mégsem az olcsó popularitásra törekvő dallamok rajongói. A szerzői szándék érezhetően az volt, hogy a görög-török-bizánci zene és a modern jazz szintéziséből egy olyan, egyedi zenei nyelv alakuljon ki, ami idővel Sokratis Sinopoulos „védjegyévé” válhat. Az album attól varázslatos, hogy az ősi dallamok mintegy lágy szellő módjára lengik körül a jazzkompozíciókat.
Közreműködnek:
Sokratis Sinopoulos: líra
Yann Keerim: zongora
Dimitris Tsekouras: nagybőgő
Dimitris Emanouil: dobok
Xadu: Random Abstract
Néhány hónappal ezelőtt a különleges lemezkiadókat bemutató sorozatunkban, már foglalkoztunk a progresszív zenére „szakosodott”, new york-i székhelyű MoonJune Records-szal. Az alábbiakban most bemutatunk két korongot a lemezcég friss terméséből.
Izgalmas zenei világba vezeti be a hallgatót a Xadu névre keresztelt, dob-gitár duó. A formáció a nevét a muzsikusok a saját nevükből képezték, vagyis Xavi Reija és Dusan Jevtivic. Az olyan, gondolatébresztő számcímeket, mint pl. a „Decaying Sky”, a „Something in Between” és a „Place with a view” felvonultató album a Random Abstract címet kapta.
A Random Abstract-tal ismerkedve, a hallgató először furcsa, agresszivitást sugárzó, hatalmas tereket képző zenével találja magát szembe, amelyek olyannyira absztrakt és színes munkák, hogy első hallásra nem is kerülhet közel hozzájuk. Aztán később, a sokadik meghallgatásra kezdi megérteni a kialakult rendszert, amelyben a duó alkot: visszatérő jeleket fedezhet fel az expresszívnek mondható kompozíciókban. A valóság Xadu-féle leképeződése ez a fajta absztrakció; a szerzemények sodró lendülete miatt szinte magunk előtt látjuk, hogyan készülhettek, a határozott és gyors mozdulatokat, amelyeket „hangjegybe foglaltak” a muzsikusok. Lassan felfedezzük az esztétikumot is a képekben, amelyek alatt kódszerű jelzések mutatják, milyen gondolatok inspirálták a komponistát.
Az első pillanatok után, amikor talán kaotikusnak, rögtönzöttnek véljük a Random Abstract című lemez felvételeit, amennyiben eleget időzünk felettük, akkor megtaláljuk a számokban a harmóniát, a letisztultságot is. Mindegyik számban találunk egy-egy szálat, amelyen elindulhat a fantázia, és alakokat, tárgyakat képzelhetünk a sok határozott „hangsáv” mögé.
Közreműködnek:
Dusan Jevtovic: gitár
Xavi Reija: dobok
Ligro: Dictionary 3
A new york-i székhelyű MoonJune Records-nak oroszlán része van abban, hogy az utóbbi években az indonéz progresszív zene felkerült a világ zenei térképére. Ennek a kiadó által vállalt „küldetésnek” egy friss terméke az indonéz fúziós gitáros, Agam Hamza által vezetett zenekar, a Ligro albuma is. Az együttes, három évvel ezelőtt a Dictionary 2 című korongjával, az amerikai cég jóvoltából léphetett ki a nemzetközi színtérre. Hajdan a szakma és a közönség is elismerően nyilatkozott a debütálásukkal kapcsolatban. Most itt van a folytatás, ami talán nem meglepő módon a Dictionary 3 címet kapta. A lemezborítót felszínesen szemlélők számára kicsit „becsapósnak” tűnik a repertoár, mivel csak öt szám szerepel a borítón. Aztán jobban szemügyre véve a dolgokat a helyére kerül minden, hiszen a valóságban öt olyan kompozícióról van szó, amelyek közül egyik sem rövidebb tíz percnél. Sőt egy részük a tizenöt perces játékidőt „ostromolja”. A lemez nyitó szerzeményénél bővül az Agam Hamza-Adi Darmawan-Gusti Hendy felállású trió, méghozzá az indonéz jazzélet legígéretesebb tehetségének számító zongorista, Ade M Irawan érkezésével. Aki a lemezfelvétel környékén töltötte be a 18. életévét. A „Bliker 4” című számban nyújtott teljesítménye alapján nem nehéz szép ívű karriert jósolni a számára. A lemezen található számok közül a „Pentagonal Krisis” adja a történet „törzsét”.
A zenekar tagjainak hallhatóan lételeme a hosszú, kifejtős játék. Azt vallják, hogy a progresszív zene minden szépségének megmutatásához szükség van egy minimális időkeretre. Ez a minimumot ők valahol 10-15 perc közelében határozták meg. Szerencsére a Ligro tagjai ellent tudnak állni annak a kísértésnek, hogy a hatalmas időkeretnek „örvendve” egy nagyon elvont zenei világba lépjenek be, az ajtón kívül hagyva a hallgatókat. A Ligro zenei gondolatai jól követhetőek és tisztán értelmezhetőek. Persze – lévén, hogy a progresszív zenei világban vagyunk – az érthető üzenetek korán sem biztos, hogy könnyen is emészthetőek…
Közreműködnek:
Agam Hamzah: gitár
Adi Darmawan: basszusgitár
Gusti Hendy: dobok
Vendég muzsikus: Ade M. Irawan: zongora