A hifi-rajongók sokan hallottak vagy olvastak már arról, hogy előnyös legalább 1,5 m hosszúságú digitális koax-kábelt használni a forráskészülék és a DAC között.
Ha átnézzük a digitális jel által megtett utat, tapasztalhatjuk, hogy a vezető „pályán” több esetben visszaverődések léphetnek fel, károsodás érheti a hasznos jelet. Mindezt meg lehet tapasztalni a nyomtatott áramköri lapon a chip csatlakozási pontjainál, a kimeneti csatlakozókhoz vezető kábelen, a kimeneti csatlakozó aljzatokon és az összekötőkábel dugóján (BNC vagy RCA), az összekötő digitális kábelben, dugós csatlakozóban a kimeneti oldalon, a DAC bemeneti csatlakozó aljzatában, az áramköri laphoz csatlakozó vezetéken, a DAC chip áramköri csatlakozóin.
Az S/PDIF (avagy: Sony/Philips Digital Interface) egy digitális jelátviteli szabvány, miszerint a jelút minkét végén 75 Ohm impedanciát kell mérni. Ez azt jelenti, hogy a forráskészülék kimeneti impedanciája 75 Ohm és a „vevő” (jelen esetben a DAC) párhuzamos ellenállása 75 Ohm. Ha ez teljesül, ideális esetben a jel zavartalanul fog terjedni.
A hibátlan jelszállításnak technikai követelményei vannak, de a követelmény a jel viselkedésének függvényében is változó. Kiderül, hogy a digitális jel jitter-e (időbeni torzulása) növekedhet, ha a kábel túl rövid, a megnövekedett jitter életlen kontúrokat maszatolást okozhat a hangképben. Minden reflexiós problémát a vezetékben egyedi összetevők okozhatnak, ha a kábelre nem a 75 Ohm impedancia a jellemző. Az egyik tényező, hogy a RCA/BNC csatlakozók kellő odafigyelés nélkül nem biztosítják a jellemző 75 Ohm impedanciát. A vezetékek és az áramköri nyomvonal szintén hibás lehet ebben. Sajnos a kivétel is csak a szabályt erősíti miszerint akad egy-két gyártmány amelyiknél a gyártócég minden egyes áramköri elemnél betartja a 75 Ohm impedanciát. A jellemző impedancia nem olyan valami, ami állandó értéken mérhető. Ez egy AC jellemző, amelyet úgy definiálhatunk, mint: L/C, ahol L az induktivitás, az egységnyi hossznak és C, a fajlagos kapacitásnak az értéke a teljes átviteli vonalon. A jelveszteség is hatással van a jitter kialakulására, és ez az, amiért néhány 75 Ohm-os digitális kábel jobban hangzik, mint a többiek, még a jó impedanciatartás esetén is.
Ha a jel elindul a vezetékben, eltart egy ideig míg a másik végre ér. Ez a terjedési idő valamivel lassúbb, mint a fény sebessége, általában 2 ns/láb, de lehet hosszabb is, attól függően, hogy milyen anyag a kábel szigetelése. Amikor a jelátmenet eléri a vezeték végét (a DAC-ot), reflexió is előfordulhat, a jel terjedés visszaindul a transport (kiindulási pont) felé. Kis reflexiók előfordulhatnak még a jól illesztett rendszerek esetén is. Amikor a jel eléri a meghajtót, akkor ismét visszaverődik a DAC felé. Ez a ping-pong hatás fenntartja magát néhányszor míg el nem hal. Nem szokatlan, hogy 3-szor vagy 5-ször bekövetkezik mielőtt végül lebomlik. Amikor az első reflexió visszajön az átmenet még folyamatban van, de a vevőoldalon még nem fejeződött be, a reflexiós feszültség felülírja az átmeneti feszültséget. Ez az a terület, ahol a fejlesztő tehet egy lépést és elérjen egy különbséget.
A jelátmenet felgyorsítása és fenntartása egy jó impedancián nem olyasmi, amit a kezdő konstruktőröknek könnyű elérni. Az impedanciatartás megvalósítása speciális eszközöket és mérési módszereket igényel nem csupán 75 Ohm-os ellenállások beforrasztásának kérdése.
Amint az impedancia pontosan illeszkedik és a jelátviteli idő csökken, a jel kevésbé lesz érzékeny a különböző digitális kábelekre. A rövidebb kábelek is használható bizalmat kaphatnak és jelentkezik az eredmény, a tisztább hang és a jobb fókuszáltság, ami meghatározza a muzikalitást.
